Amióta az iskola elkezdődött, a hétéves Enikő éjszakánként megint bepisil, megint, mondják a szülők, pedig Enikő utoljára három éve pisilt be, még gyermek volt, négyéves, és akkor emiatt, a bepisilés miatt senki sem haragudott rá, ahogyan nyolcvan éves korában, hetvenhárom évvel az iskolakezdés után sem tesznek majd neki szemrehányást ugyanazért, a bepisilésért.
Az viszont, mondják a szülők, már egyáltalán nincs rendjén, hogy Enikő három év kihagyás után pisil be újra éjszakánként, nincs rendjén, mert tudják, Enikőtől hallották, hogy a bepisilés oka az iskolakezdés, azon belül az iskola, az iskolai óra, az iskolai órát adó tanár, illetve az iskolai órát adó tanár fekete pontjai. Ha Enikő éjszakánként a tanárnőre gondol, mindjárt a büntetésre, a fekete pontokra gondol, és álmában – melyből, ha kellemetlenül érzi magát, ebben a korban még nem riad fel olyan természetességgel az ember – kiveri a víz, hányja-veti magát, aztán ijedtében bepisil. Eddig is szégyellte magát, hiszen volt miért, fekete pontot kapott, aztán meg azért, mert félt attól, hogy megint fekete pontot kap majd, most pedig, tessék, mindennek a tetejébe még be is pisilt, mint egy óvodás, egy pisis, hugyos. Három éve várta már, hogy végre iskolás lehessen, ezért szokott le a bepisilésről is,
Mivel a helyzet nem változott, Nóra néni – ez a hülye pina, ahogy a szülők Enikő távollétében egymás között emlegették – pedig nem mutatott hajlandóságot arra, hogy a fekete pontok osztogatását mellőzze fegyvertárából, a gyermeket, a család barátainak tanácsára és segítségével, átíratták egy jobbnak, szabadabbnak nevezett iskolába, ahol nincsenek fekete pontok, ahol a gyermekeket nem terrorizálják feleslegesen, ahol a jó magaviseletet piros pont helyett matricára nyomott, mosolygó koala macikkal jutalmazzák, míg a mulasztásokra kedves kis teknősbékákkal hívják fel a tanulók, így Enikő figyelmét is. Első este Enikő még bepisilt, a fekete pontok traumáját nem dolgozza fel olyan hamar egy ilyen kis törékeny lélek, mondták a szülők, nem is faggatták, pár nap és minden rendben lesz, gondolták, de aztán a hetedik napon, mivel semmi sem változott, a pisis lepedő fölött állva mégis úgy döntöttek, beszélnek a kislányukkal. Amikor megkérdezték, mi a baj, Enikő azt felelte, minden éjjel undorító teknősbékák kúsznak-másznak az ágyam alatt, Lili néni büdös, szárított halakkal eteti őket, különben pedig át akarok költözni a másik szobába.
