Az Egyesült Államok folyamatosan változó hitelpolitikája (az országok jó része az ő rövidlejáratú kölcsöneitől függött) és a háború utáni ész nélküli túltermelés elindította első nagy gazdasági világválság (1929-1933) idején cégek és családok milliói mentek tönkre, és váltak földönfutóvá – sőt, a tengerentúlon sokan csak liszteszsákból készült ruhákat engedhettek meg maguknak –, így mindenki a túléléshez szükséges betevő falatokért küzdött.
Nem mindenki alkalmazott azonban korrekt módszereket – ebbe a népes csoportba tartozott a ma is működő, többek közt vécépapírt gyártó Scott, akik egy egész betegséget találtak ki, hogy az emberek a vetélytársak termékeivel szemben csak az ő gyárukból kikerülő papírokat vásárolják.
Ez volt a vécépapír-betegség, melynek létezéséről a húszas-harmincas évek fordulóján egész oldalas újságcikkekben próbálták meggyőzni a közvéleményt, olyan hangzatos fordulatokat használva, mint a
hozzátéve, hogy a kutatók szerint ezzel a férfiak 65, valamint a nők 40 százaléka küzd, oka elsősorban a rossz minőségű papír, következménye pedig akár sebészeti beavatkozás is lehet.
Szerencsére megoldást is ajánlottak a problémára: az elképesztően puha, szövetszerű, vetélytársainál kétszer jobb nedvszívó képességű, milliónyi “szomjas szállal” felvértezett, bőrbarát Scot-Tissue-t, vagy a szintén általuk forgalmazott Waldorfot, ami természetesen az egész család egészségét megőrzi.
Az American Medical Association természetesen pillanatokon belül lecsapott a reklámhadjáratra, így a Scott csakhamar befejezte a kétes igazságtartalmú állítások terjesztését, de vizsgálatokat kezdett, hogy megerősítse az állítást:
Ebben persze igazuk lett.
