A békák, varangyok előkelő helyet foglalnak el a “paraállatok toplistáján” olyan egzakt és meggyőző érvek mentén, mint mondjuk hogy nyálkásak, rondák, undorítóak. A hiba természetesen bennünk, emberekben van, a félelem hátterében sok minden húzódik meg.
Béka, vakond és hangyász
A Nyugati-Ghatok az indiai szubkontinens nyugati partvonala mentén 1600 kilométer hosszan húzódó hegység. Csaknem két Magyarországnyi területe az élővilág egyik utolsó erődje hihetetlen fajgazdagsággal, amelyekből jópárat még nem is ismerünk.
Itt bukkantak a kutatók egy eddig ismeretlen, különös kinézetű és életmódú békára. Bhupathy lila békának nevezték el a herpetológus Dr. Subramaniam Bhupathy tiszteletére, aki 2014-ben lelte halálát a hegységben. Mi először egy kopasz vakondnak néztük, és mint kiderült, nem is alaptalanul.
Furcsa kis szerzet, de mint a természetben mindennek, az ő megjelenésének is oka van. Szinte egész életét a föld alatt tölt, ahol hosszú, recés nyelvével hangyákra, termeszekre vadászik. Mint egy föld alatti hangyász, ezért a szokatlan fejforma, a kis szemeket és ásásra specializálódott végtagokat pedig a felszín alatti életvitel indokolja.
Csak a szerelem hozza felszínre
Évente egyszer dugják ki orrukat a felszínre, a monszun megérkeztével. Ilyenkor a hímek rendes békához méltó módon hangos szerenáddal kápráztatják el a nőstényeket, aminek jutalma a párosodás. A hatalmas esők okozta vízfolyásokba petéznek, néhány nap múlva ki is kelnek az ebihalak.
De szerencsésebb társaiktól eltérően ők nem lubickolhatják át gondtalanul gyermekkorukat, mindennapjaik állandó harcot jelentenek az időszakos vízfolyások erős sodrásával.
A kifejlett békák ismét a föld alá vonulnak, így élik túl a hosszú száraz időszakot.
(Kiemelt kép: Jegath Janany)
