Karnyújtásnyira a csillogástól, mégis roppant távol tőle – így foglalhatnánk össze röviden a New York Times cikkét, amelyet két, a top százon kívüli teniszezőről írt. Az egyikük a magyar Stollár Fanny, aki még bőven betörhet a szűk elitbe, a másikuk Aleksandra Wozniak, aki volt már 21. is a világranglistán, de már pályája alkonyán jár.
Bár a profi tenisz világa elsőre lenyűgözőnek tűnik a telt házas stadionok, a millió dolláros pénzdíjak, és jól szabályzott, kulturált környezet miatt, néhány helyezéssel a legjobbak alatt anyagilag már csak stagnálnak a játékosok, míg a top kétszázon kívül veszteséges a biznisz. Mi több, az összképbe a magányos utazások, a rengeteg szervezés, a cudar körülmények és az érdeklődés teljes hiánya is belerondít.
No Frills, No Crowds, No Money: The Lonely Road to Tennis Glory
Less than a half-hour after a crushing defeat in front of two spectators, Aleksandra Wozniak paced the hallways of the municipal tennis center in Dothan, Ala., pleading on the phone with an airline representative. Wozniak, a former top-25 player, had hoped to stay longer at the small tournament, but the loss forced her to immediately arrange a cheap 6 a.m.
Nem akarok itt lenni. De itt kell lennem ahhoz, hogy elérjem a céljaimat
– foglalta össze a helyzetét a 18 éves magyar játékos még egy áprilisi, charlottesville-i tornán. Stollár és Wozniak egyaránt a WTA előszobájának számító ITF-versenyeken indul, ahol az értékes ranglista-pontokért komoly anyagi áldozatokat kell hozni. A világ 205. legjobb focistája valószínűleg eurómilliókat keres valamelyik topligában, elvégre csak a Premier League-ben 586 játékos szerepel, és akkor még ott van számtalan más, tehetős európai és ázsiai bajnokság.
Stollár Fanny 205. a női világranglistán, ehhez képest világvégi tornákon versenyez mintegy kétezer társával, jobbára a szállásköltségei fedezéséért. Bár a teniszben évente mintegy 280 millió dollár pénzdíjat osztanak szét, ennek hatvan százaléka a férfi és női játékosok legjobb egy százalékához kerül – közölte a Nemzetközi Teniszszövetség.
Értelemszerűen más a körítés is: az ITF-versenyeket csak néhány arra tévedt néző figyeli, vonalbírók még vannak, de labdaszedők nincsenek, a játékosok maguk mennek a labdákért, vagy a törölközőjükért. Az utazás ugyanolyan költséges, mint az elitnek, ám a kereseti lehetőségek lehangolóak. Wozniak például 15 ezer dollárt költött egy három tornából álló ausztráliai körúton idén januárban. És a bevételek? 6500 dollár, adózás előtt. Ebben azonban benne volt az AusOpen selejtezője is, a kisebb tornák viszont nevetséges bevételeket hoznak. Wozniak Alabamában például 189 dollárt keresett, amiből lejött a 40 dolláros nevezési díj és az adó.
La Québécoise @alekswozniak87 remporte son match de 1er tour à Indian Harbour Beach https://t.co/ErmI1XnHEM #ITF pic.twitter.com/ipTSvybyZF
— TVA Sports (@TVASports) 2017. április 11.
A kanadai játékos már 29 éves, csak 322. a ranglistán, de két időszakban is volt a top ötvenen belül, így a karrierje során több mint kétmillió dollárt keresett. Az idei mérlege ötvenszázalékos (8-8), és ehhez közelít Stolláré is (9-10). A magyar játékos azonban csak 57 ezer dollárnyi összkeresettel dicsekedhet eddig. A fenti példából láttuk, hogy egyetlen tengerentúli turné mennyibe kerül, azaz nem kérdés: az eliten kívüli lét masszívan veszteséges. Keresni csak a folyamatosan tornákat nyerő játékosok tudnak – mivel az összedíjazás 15 és 100 ezer dollár közt mozog –, a legjobbak viszont úgyis felkerülnek az elitbe, azaz a WTA Tourra.
Könnyíthetne Stollárék helyzetén, hogy a teniszklubok tagjai gyakran felajánlják a saját lakásukat a játékosoknak, így a szállás olykor ingyenes, de erre nem mindig lehet alapozni. Stollárnak például Charlottesville-ben egy távoli, hideg ház jutott az erdőben, így inkább foglalt egy hotelszobát.
A sportcsaládba született Stollár tehetsége hamar megmutatkozott. Budapest mellett nőtt fel, 2012-ben megnyerte a rangos Eddie Herr-versenyt, majd meghívták az IMG floridai akadémiájára, ahol végül három évet töltött el. Néhány hónapra hazatért, majd elérkezett az elmúlt tél, amit utóbb “egy zűrzavarnak” nevezett. A mélypont márciusban érkezett el egy egyhetes ausztráliai túra képében. Egyedül utazott egy 25 ezer dolláros tornára, ahol egyetlen meccs jutott neki. “Soha többé nem utazom egyedül – szűrte le a keserű tapasztalatot. – Nagyon amatőr dolog volt. Úgy éreztem magam, mint egy turista, nem mint egy profi sportoló.”
No words. See you tomorrow @WTA @VolvoCarOpen (Video Credit: Bri @4TheTennis) #WTACharleston #wta #Nike #babolat #Hungary pic.twitter.com/0qpIphHRxj
— Fanny Stollar (@fannystollar) 2017. április 6.
Stollár visszatért Floridába, áprilisban begyűjtötte az eddigi legkomolyabb skalpját, legyőzte a ranglistán 14. Jelena Vesznyinát, ám júniusban szakított az edzőjével, Federico Rodriguezzel. Wimbledonra már Adam Altschuler készítette fel, de kikapott a selejtező első körében.
Mivel a magyar lány még fiatal, jobbak a lehetőségei, mint a kanadai kollégájának. Támogatja a Nike és a Babolat, valamint a hazai szövetség is. Az édesanyja, Varga Yvette évente százezer dollárra becsüli a tenisszel kapcsolatos kiadásokat, amelyek azonban duplázódnak, ha egy utazó edzőt is megfizetnek. A mérleg másik serpenyőjében a már említett 57 ezer dolláros karrier-kereset áll, ami a további támogatásokkal együtt sem fedezi a kiadásokat.
Márpedig Stollárt addig szeretnék támogatni a szülei, amíg nyereségesbe nem fordul a sportolása, vagy legalább nullszaldós nem lesz. “Fogalmam sincs, meddig bírjuk ezt csinálni – mondta Varga Yvette a Roland Garroson, ahol Stollár kiesett az első selejtezőkörben. – Túl kell élnünk ezt az időszakot, és reménykednünk kell, hogy nem tart sokáig.”
Don’t wish for it, work for it 📸💇🏼 @kornelhairbert @_NagyAdam_ pic.twitter.com/oK1WzS9LFc
— Fanny Stollar (@fannystollar) 2017. április 12.
A profi tenisz félhomályos alsóbb régióiban különös történetekre bukkanni. Az orosz Jelena Bovina egyszer 13 és fél órát vezetett, hogy olcsóbban jusson el egyik tornáról a másikra, ám ennek gyors kiesés lett a vége. Wozniak munkája pedig már legalább annyira a szervezésből áll, mint a fonákok gyakorlásából – egy szponzori szerződés alapján például maga rajzolja a támogatója logóját a húrjaira, filctollal, egy sablon segítségével.
Azt sem lehetett könnyű megemésztenie – egy olyan játékosnak, aki egykor a Roland Garrios negyedik körébe jutott –, amikor tavaly Arizonában csak egy húszdolláros volt nála, így kénytelen volt kölcsönkérni 20 dollárt, hogy kifizethesse a nevezési díjat. És bár öt meccset is megnyert, a tíznapos torna 2500 dollárjába került, míg a szereplésért csupán 654 ütötte a markát.
Bár küszöbön állnak a változások, egy ideig még a mostani feltételek mellett kell küzdeni. És itt bizony időnként még a torta is keserű. Stollár Charlottesville-ben rendelt egy gluténmentes tortát az akkori edzője születésnapjára, ám másnap kikapott Claire Liutól. Az édesanyja Budapestről gyorsan átszervezte a programját, és rendelt egy repjegyet a floridai edzőközpontba. Stollár és Rodriguez egy órán belül megkapta a visszaigazolást, a repülőjük pedig felszállt, mielőtt a torta megérkezett volna.
“Kár érte – mondta a fiatal teniszezőnő. – De nem változtathatjuk meg a terveinket egy torta miatt.”
