A Föld ellipszis pályán mozog a Nap körül, de csillagunk nem ennek közepén helyezkedik el. Ebből adódik, hogy a bolygó mindig eltérő távolságra van tőle, a két “végpontot” aphéliumnak és perihéliumnak nevezzük.
Az aphéliumot, azaz a Naptól legtávolabbi pontot magyar idő szerint hétfőn este, 21:11-kor értük el, ekkor Földünk középpontja egészen pontosan 152 092 504 kilométerre volt a Nap középpontjától. Vagyis ha képesek lennénk érzékelni a “változást” a Napot ma 1,7 százalékkal kisebbnek látnánk, mint január elején a déli féltekéről.
Messzebb vagyunk, mint télen
A perihéliumot 2018. január 3-án 6:34-kor érjük el, ekkor 147 097 233 kilométerre lesz egymástól a két égitest középpontja. Akkor a déli féltekén lesz nyár, az ott élőket körülbelül hét százalékkal több napsugárzás éri majd, mint minket.
Egy órányi sugárzás egy évre elég lenne
A Napból érkező hőt ugyanis nem a távolság, hanem a napsugarak beesési szöge határozza meg: minél nagyobb szögben érik a felszínt, annál inkább képesek felmelegíteni. A Föld forgástengelyének ferdesége miatt mi a nyári félévben “dőlünk” a nap felé,
Hihetetlen, emberi ésszel felfoghatatlan energiáról van szó: a Napból kisugárzott energia teljes mennyisége másodpercenként 3,86×1026 Watt. Ennek csupán körülbelül tízmilliárdod része éri el a Földet, és lesz az élet motorja.
Bolygónkra egyetlen óra alatt érkezik annyi napsugárzás, ami fedezné az emberiség egyévnyi teljes energiaigényét.
(Kiemelt kép: Europress Fotóügynökség)
