A brit RHA egyértelműen a megszállott zenebolondokat veszi célba, és az olcsónak semmiképp nem mondható füleseik esetében nemcsak a hangminőségre ügyelnek, de a külsőségekre is. Az általunk tesztelt T20i-t 75000 forinttól kezdődően árulják hazai boltokban, és a dobozát kézbe véve érződik, hogy
A csomagolás ablakos kiszerelésének hála azonnal láthatók a legfontosabb kiegészítők (a különböző hallójáratokhoz méretezett harangok és az extra szűrők), amik a fülessel együtt egy már-már elegáns szivacságyban pihennek – mondjuk ennyi pénzért tényleg az a minimum, hogy ne egy sima nejlonzacsival szúrják ki a szemünket.
„NEM SPÓROLTAM SEMMIN”
A T20i-t kibányászva az első benyomás, hogy kifejezetten masszív hallójárati (in-ear) fülessel van dolgunk. Súlya 41 gramm, ennek jelentős részét a rozsdamentes acélból öntött fülhallgatóházak teszik ki, de az onnan kiinduló kábel műanyagborítása is a
A négydekás súly persze egy kicsit soknak tűnhet a füleinkszámára, főleg hosszú távon, de az RHA mérnökei megoldották, hogy a használata ne váljon kellemetlenné/kényelmetlenné órák elteltével sem. A fülhallgatóházból kiinduló vezeték első pár centimétere megerősített, merev, kampószerű kialakítást kapott, így a kábelt a fülünk mögé kanyaríthatjuk, hogy onnan hulljon alá a nyakunk mellett.
A súly egyenletesen oszlik el, a bedugós rész pedig akkor is stabilan a fülünkben marad, ha épp nekilódulunk az indulni készülő busz felé. Sportoláshoz ugyanakkor nem praktikus az RHA megoldása, lévén a szokásosnál vastagabb és némileg hosszabb (135 cm) kábel elég idegesítő tud lenni (például) futás közben, és biciklizéshez sem ajánlott, mert a külvilág kiszűrése is határozottan jól működik.
ZENE FÜLEINKNEK
A T20i-t viszont nem is arra tervezték, hogy edzzünk vele, hanem a kedvenc zenéink minőségvesztés nélküli élvezete a cél. Ennek érdekében a fülhallgatóházakba kettős lengőtekercses (ún. DualCoil) dinamikus meghajtók kerültek: egymástól függetlenek, és eltérő frekvenciatartományokért felelnek.
A füles névleges ellenállása 16 Ohm, érzékenysége 90 dB, frekvenciatartománya 16 Hz és 40 000 Hz közé esik, a gyakorlatban pedig valóban tartalmas hangzást kapunk, intenzív méllyel, tisztán érvényesülő közép- és egyáltalán nem bántó, kiváló minőségben megszólaló magas tartományokkal.
Használat közben műfajtól függetlenül nagyszerűen elkülönülnek egymástól a különböző hangszerek, nem vesznek el a zenét élettel megtöltő finom zajok, tisztán szólnak a vokálok, és a duetteknél sem nyomják el egymást a közreműködő énekesek.
A különbség már egy teljesen szabvány, párezer forintos füleshez képest is érezhető, de nem szabad elfelejteni, hogy az RHA tényleg az audiofil közönséget célozza. A fülhallgató valódi erényei akkor jönnek elő, ha kiváló minőségű zenei fájlokat hallgatunk (minimum 320 kbps-os mp3, de inkább waw vagy 24 bites, 192 kHz-es FLAC), illetve beiktatunk olyan, a minőségvesztés ellen dolgozó extra kütyüket, mint egy erősítő vagy DAC.
Ha megelégszünk a Spotify vagy az Apple Music nyújtotta minőséggel, akkor felesleges kiadni ennyi pénzt egy T20i-ért (vagy bármelyik gyártó hasonló termékéért), hiszen egy hétköznapi okostelefonba, vagy hagyományos zenelejátszóba dugva sosem fogjuk megtapasztalni azt az eltérést, amit a füles a fentebb ecsetelt feltételek esetén képes nyújtani.
ÉS AZ EXTRÁK
A pénzt áldozni hajlandó vájtfülűeket ugyanakkor nemcsak remek hangminőség, de olyan extrák várják, amik szintén nem jellemzők egy átlagos fülhallgatóra. A T20i mellé tíz különböző harangot csomagoltak (6 dupla sűrűségű, 2 kétrészes, 2 szilikonhab), és kedvünkre cserélgethetjük őket, egészen addig, míg rá nem lelünk a hallójáratunkba kényelmesen passzoló párosra.
RHA viszont nemcsak ezekkel igyekszik a legtöbb igényt kielégíteni: a T20i mellé cserélhető szűrőket is kapunk. A füles a teljesen hagyományos referencia változattal felszerelve kerül a dobozába, de ez bármikor könnyedén kicserélhető a fekete bass verzióra (+3 dB a 200 Hz alatti tartományban) vagy a rézszínű treble variánsra (+3 dB az 1 kHz feletti tartományokhoz).
A vásárlást követően érdemes tesztelgetni mindhárom verziót, sőt a választott zenékhez igazodva is van értelme cserélgetni őket (csak pár csavarás az egész), hiszen a basszust erősítő szűrő a rock és a hip hop esetében adhat némi pluszt, a magas tartományt előtérbe helyező változat pedig a klasszikusoknál és a jazznél nyújthat a szokásosnál kellemesebb hangélményt.
ÉRTŐ KÖZÖNSÉGNEK
A T20i drága, ehhez nem fér kétség, főleg ha 10-15000 forintnál többet sosem szánunk egy „agybedugós” fülesre, viszont az elkötelezett zenebolondoknak így is érdemes elgondolkodni rajta, hiszen az ő igényeikhez mérten készült, és az értő fülek számára olyan előrelépést jelent egy átlagos fülhallgatóhoz képest, mintha egy Suzukiból pattannánk át egy Bentley-be.