Ennek a bizonyos sötét anyagnak komoly szerepe van a galaxisok láthatatlan kapcsolódásában. Bár közvetlen megfigyeléssel lehetetlenség kimutatni a hálózatát, a gravitációs lencsehatás segítségével a kutatók most megpillanthatták a rendszer néhány szálát.
A Waterloo-i Egyetem szakértői a sötét anyag térhajlító hatását vették alapul a vizsgálatban. Éppen ezért a gravitációs lencseként működő galaxisokat, illetve a mögöttük található fényforrásokat bemutató katalógusokat vették elő.
A sötét anyag ugyan szabad szemmel nem látható, jelenlétét mégis sikerült már kimutatni. Azon anyagok, melyeknek tömege van, el is nyelnek illetve ki is bocsátanak valamennyi elektromágneses sugárzást, vagy legalábbis kölcsönhatásba lépnek a nukleáris erőkkel.
A galaxisok és csillagok mozgása és elhelyezkedése alapján azonban már eddig is sikerült felmérni, hogy hol helyezkedhet el az Univerzumban. A szakértők a megfigyelésekből arra következtettek, hogy a hagyományos és a sötét anyag hajlamos rá, hogy együtt alkosson csomókat.
A tudósok eddig annyit tudtak, hogy a sötét anyag többsége a fénylő gázok és csillagok, illetve a sötétebb porfelhők körül tömörül. A szakértők már arra is rájöttek, hogy a titokzatos matéria nem foltokba, hanem húrokba rendeződik, melyek valóságos hálót alkotnak a Világegyetemben.
Ez azt is jelenti, hogy a galaxisok ezen szálak mentén helyezkednek el, összekapcsolt klaszterekbe tömörülve, melyek nem csupán térben, de időben is tágulnak.
Eddig nem sikerült megörökíteni
Ismerni a sötét anyag elhelyezkedését egy dolog, meg is figyelni azonban igencsak nagy kihívás. Olyannyira, hogy eddig senkinek sem sikerült.
Ahogy a fény áthalad egy tömegen – mondjuk egy galaxison -, a gravitáció miatt a fény elhajlik, eltérítődik. A Földtől nagyjából 4,5 milliárd fényévre található 23 000 galaxispár fényének kombinációjával a kutatók olyan viszonylag részletes térképet alkottak, melyen kirajzolódik az egyébként láthatatlan sötét anyag hálózata.
A kép elkészítése nem csak azért érdekes, mert korábban nem sikerült hasonló felvételt létrehozni, hanem azért is, mert elemzésével eddig ismeretlen információkat lehet kinyerni.
A fotónak köszönhetően például nem csak az derült ki, hogy a sötét anyag valóban létezik, hanem az is, hogy milyen erősen tartják össze az egyes szálak a galaxisokat. Az új tanulmány alapján a legerősebb kapcsolatok a 40 millió fényévnél távolabb elhelyezkedő klasztereknél jöttek létre.
A most elkészült térképet és a már korábban is ismert adatokat felhasználva a kutatók a jövőben még többet tudhatnak majd meg a rejtélyes sötét anyagról, illetve magáról az Univerzumról is.
