Nálam jobban senki sem szerette volna, hogy maradjon Dárdai Pál a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, de nálam nagyobb szkeptikus sem akadt ez ügyben. Nem, mert sehonnan nézve sem tűnt ésszerűnek. Édesapja sem javasolta neki, a munkáltatója is ragaszkodik hozzá, de a szív felülírta az észérveket. A Kapitány (így nagybetűvel!) videoüzenetéből mindenképp ez derül ki.
Dárdai Pált játékosok, szurkolók, média, sportvezetés – mindenki elfogadja
Forrás: Facebook
Így válhat e történet főszereplője 21. századi racionalitásból népmesei hőssé. Nincs ezzel semmi gond, ha Dárdai tényleg jól átgondolta mit vállalt fel döntésével a “tízmillió futballszakértő és tízmillió troll” országában. Ez utóbbival kapcsolatban van némi kétségem. Mert 38 évesen a játékosok, a szurkolók szeretetén túl, a kihívást és a megvan bennem az erőt, a tudást, az önbizalmat érzi elsősorban az ember, és mást nem. Meg azt, hogy nem veszíthet.
Ez utóbbiban igaza van. Mert ő “csupán” a német szaktudását, hitelességét adja és ha olyan őszinteséggel, tisztességgel, alázattal dolgozik, ahogy az elmúlt négy mérkőzésen láttuk tőle, ezeken nem eshet csorba.
De amikor egy német U15-ös edző munkáltatójának meggyőzése érdekében egyenesen az MLSZ első embere Csányi Sándor megy ki Berlinbe tárgyalni, hogy ugyan oldjuk már meg valahogy gyerekek a kettős munkaviszonyt, annak azért van jelentése. Nem is kicsi.
Meg annak is, hogyha még a kormányfő, Orbán Viktor is üzen Facebook-oldalán a frissen kinevezett kapitánynak. Azt írta: “Vitorlát fel, Kapitány!”
Dárdai és a labdarúgó-válogatott remélt sikere végső soron legitimitást adhat a Csányi Sándor által kinevezése óta többször megfogalmazott elvárásnak, miszerint leghamarabb 2016-ra kell legyen olyan csapatunk, amely képes kiharcolni az Európa-bajnoki részvételt. Ha sikerül a Dárdai Pál és szakmai stábja által vezetett csapatnak a kijutás, úgy az az MLSZ elnöke és a szövetség által indított teljes sportágfejlesztő program elismerését is jelenti.
Ha kijut a válogatott az Eb-re, azzal tán a szurkolók is megnyugszanak kissé és felülemelkednek a jelenleg is fenntartott bojkottjukon.
Még magasabb szintre emelve a kérdést, az állam által támogatott, 40-60 éves hiányt pótló stadionrekonstrukciós és sportpálya-építő programot, a TAO-támogatást politikai kérdéssé emelte a közbeszéd. Lényegét tekintve szid a nép minden gondolatot, mondatot, ami stadionnal, futballal kezdődik – kvázi permanensen ócsárolják a magyar sport minimum 50 százalékát. Ha a válogatott kijut a franciaországi Európa-bajnokságra, úgy ezzel egy időre kiengedi a gőzt a palackból, ergo ugyancsak megerősíti a kormányprogram helyességét, időszerűségét.
Ellenkező esetben folytatódhat az iszapbirkózás. Minden szinten. Ezt jómagam semmiképp sem szeretném.
Úgyhogy: hajrá Kapitány!
