Egy új kutatás szerint a hullócsillagok jelenségét – azaz a kisebb kövek és porszemek légkörben történő elégését – a földről hallgatva suhogó levelek hangjaként, vagy halk suttogásként érzékelhetjük. A zajt az az erős fény okozza, amely az objektumok megsemmisülésével keletkezik.
Az Új-Mexikóban található Sandia Nemzeti Laboratórium új tanulmánya a jelenséget fotoakusztikus összekapcsolódásként nevezi meg. Amikor egy meteor erős fényt hoz létre – amely akár két másodpercnél tovább is kitarthat -, a fényimpulzusok a felszínen található tárgyakat, így a leveleket, fűszálakat, festett felületeket, sőt, még az emberi hajat is fűteni kezdik.
Hasonló jelenséget először Alexander Graham Bell írt le, még 1888-ban. A tudós akkor azt figyelte meg, hogyan jönnek létre zajok a napfény miatt, amikor az különböző típusú tárgyakat érint. A hatás létezését később más kutatók is felvetették.
Az új magyarázat segíthet megoldani a meteorok egy régi rejtélyét, egészen pontosan azt, hogy hogyan hallhatunk elégésükkor gyenge, sziszegő hangot, jóval azelőtt, hogy magának a robbanásnak a hanghullámai elérnék a fülünket. A fotoakusztikus hipotézis alternatív magyarázat lehet.
Kísérletükben a szakértők különböző típusú és színű anyagokat használtak fel, így barna parókát, sötét szövetet és fát is. A paróka nagyjából 40 decibeles hangot hozott létre, amikor egy adott frekvenciájú fényt bocsátottak rá. Ez valamivel erősebb, mint a halkabb suttogás, vagy a falevelek susogása – előbbi nagyjából 30, utóbbi 20 decibeles.
Éppen ezért ha valaki szeretné meghallani egy hullócsillag “suttogását”, nem elég némán várnia, némi szerencsére is szüksége lesz.
