A május elejétől augusztus végéig működő rendszer egy egykor méretes angolkert közepén lévő dombon, a mai város közepétől alig néhány perces sétányira áll – immár százhatvannégy éve.
De miért kellett ágyú egy jókora kert közepére?
A napi útja legmagasabb pontját hajszálpontosan délután egy órakor elérő Nap erős sugarai ugyanis ekkor kerültek ideális szögbe ahhoz, hogy az ágyútoronyban lévő lencsén áthaladva lángra lobbantsák az alá helyezett apró fegyver fekete lőporát.
Az ágyú elsült, a környéken pihenők pedig tudták, hogy épp ideje hazaindulni, vagy megcélozni a legközelebbi éttermet, és megtölteni a gyomrukat.
A ködös napokon az automatikus gyújtás természetesen nem működött, ilyenkor egy mindig készenlétben álló férfi kézzel gyújtotta be a lőport.
A torony ma a település legnagyobb látványossága, sőt, számos alkalommal lehetőség nyílik az ágyú kézi elsütésére is, amiért természetesen hivatalos naptüzéri oklevél is jár!
Fotó: Solkanonklubben, az Atlas Obscura nyomán
