- A december eleji isztambuli bombázás tovább rontotta a török kormány hozzáállását a kurdokhoz, még jobban elmérgesedhet a helyzet, bármikor újraindulhat a kurd városok elleni török offenzíva
- A Törökország és Irán között folyó proxi-háború odáig is fajulhat (ha még nem jutott el arra a szintre), hogy az irániak a PKK oldalára állnak és őket segítik a konfliktusban
- Ankara mind otthon, mind Szíriában is arra törekszik, hogy katonailag megsemmisítse vagy ellehetetlenítse a kurd csapatokat.
- Ankara támogatja az iszlamista és a konzervatív kurd csoportokat, hogy tárgyalóképes partnerré válhassanak és így mellőzhesse a Kurd Munkáspártot (PKK)
Ha az Igazság és Fejlődés Pártjának (az AKP-nak) sikerül megszilárdítani az „elnöki rendszert”, a kormány számára gördülékenyebb lesz a (sajátságos) békéhez vezető út. Új béketárgyalások is kilátásban vannak 2017-re.
A török állam és a Kurdisztáni Munkáspárt között 2015 júniusa óta újra fellángoltak az ellentétek, a békefolyamat megszakadt és összeütközések törtek ki. 2015 folyamán az elharapódzó összecsapások átterjedtek a városokra is, számos dél-keleti kurd település semmisült meg, ezrek kényszerültek elhagyni az otthonaikat. Több száz civil áldozatot követeltek a harcok Törökország dél-keleti részein és a török biztonsági erők tagjai közül is több százan – a PKK-harcosok közül vélhetően még többen – haltak meg.
Nem lesz béke
2015 decemberében a Kurdisztáni Szabadság Sólymai (TAK) azt ígérték, hogy a konfliktust a dél-keleti városokból az ország nyugati részére helyezik át. Ennek érdekében számos a biztonsági erőket és az infrastruktúrát célzó merényletet hajtottak végre Isztambulban és Ankarában is. Támadásaiknak a biztonsági erők tagjain kívül több tucat civil is áldozatul esett. A TAK azt állítja magáról, hogy a PKK-ból kivált, tőle függetlenül létező csoport, de néhány elemző és sőt, a TAK csupán a PKK egyik álneve, amit a merényletekkor használ, csak hogy ne rontsa a róla Nyugaton kialakult pozitív képet.
Nem teljesen biztos, hogy a felekben még akad hajlandóság a békekötésre. A legutóbbi TAK-merénylet, ami 36 török katonával és 8 civillel végzett, hatalmas felháborodást váltott ki a törökökben. Megtorlásul a feldühödött tömeg megtámadta a PKK-val kapcsolatban álló kurd Népi Demokratikus Párt (HDP) épületeit. A török közvélemény kifejezetten ellenzi a PKK-t, és szeparatista csoportként tekint rá. A PKK-t a szíriai kurdok sikerei is lelkesítik, továbbá azt rebesgetik, hogy a délkelet-törökországi pusztításokat a PKK propagandaanyagként hasznosítja az újoncok toborzásához. Úgy látszik, egyik félnek sem lenne ilyen körülmények között ínyére a béke. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy a PKK-hoz köthető támadások és a nyomukban keletkező felfordulás miatt még nagyobb lesz az elégedetlenség, és az emberek sürgetni fogják az AKP-t, hogy találjon végre módot a békés rendezésre.
Irán a háttérben
A PKK-nak segítsége is akad. Irán állítólag megerősítette kapcsolatát a kurdokkal, hogy így gyengítse a török befolyást, biztosítsa pozícióját Szíriában, és elsősorban hogy gyengítse a török biztonsági helyzetet. 2016 végén a törökök behatoltak a szíriai területekre. A török-irán csatározások Szíriában és Irakban Törökország belső konfliktusára is hatással lehetnek. Törökország, Oroszország és Irán már többször is tárgyaltak a szíriai helyzetről és még mindig kérdéses, hogy dűlőre tudnak-e jutni.
Bár Irán és Törökország között jó a kapcsolat, Szíriáért egyre erőteljesebben marakodnak, különösen azóta, hogy![Törökország nem enyhül, jön az elnöki rendszer 1 A kurd önvédelmi erők (YPJ) harcosa a szíriai kobaniban 2015-ben. Fotó: JS](http://24.hu/app/uploads/2017/01/kobani2-077-001-1024x680.jpg)
Végkimerülésig
Törökország már eddig is rengeteg pénzt és embert áldozott a PKK-val való konfliktusra és most ugyanígy lép fel a Kurd Népvédelmi Egységekkel (YPG-vel) szemben is Szíriában. A török erők Törökországban és Szíriában is harcolnak a kurd csapatokkal. Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD), mely a YPG-t is az irányítása alatt tatja, osztja a PKK ideológiáját, és ha máshogy nem is, ilyen szinten kapcsolatban állnak. A török vezetés olyan sok energiát ölt már bele a konfliktusba, hogy nem biztos, hogy továbbra is tudja finanszíroznia a szíriai harcokat. Másrészről azonban hiába áll a kimerülés szélén, a török kormány győzelmet szeretne felmutatni a népének.
A kurdok azt állítják, hogy teljesen különálló csoportok, de a szíriai kurd területek élén állóMegerősíteni a kurd iszlamistákat
Ankarának tartalékstratégia is van a tarsolyában, ha a katonai megoldás befuccsolna. Az a hír járja, hogy a török kormány szívesebben tárgyalna olyan kurd csoportokkal, akik szimpatikusabbak számára, és nem hátráltatnák céljai elérésében. Ezért inkább a konzervatív és az iszlamista kurd csoportokat támogatja és igyekszik elkerülni, hogy a PKK-val kelljen tárgyalóasztalhoz ülnie. A nemrég Délkelet-Törökországba küldött kormánydelegáció már tett ez irányba lépéseket. A kormány egy rugalmasabb kurd ellenzékkel sokkal kedvezőbb békeszerződést tudna felmutatni a nyilvánosság számára, a régió államai is támogatnák, bár ezzel nem orvosolná azon csoportok sérelmeit, akik harcban állnak az állammal.
![Törökország nem enyhül, jön az elnöki rendszer 2 Imádkozó pesmergák a dakoki bázison 2015-ben, Irakban. Fotó: JS](http://24.hu/app/uploads/2017/01/dakok-070-001-1024x683.jpg)
Jön az elnöki rendszer
Recep Tayyip Erdogan török elnök már régóta keresi az alkalmat, hogy országában bevezethesse az „elnöki rendszert”, ami
Ehhez pár lépéssel közelebb került a török nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) segítségével, azonban ellenállásba is ütközött, mivel az elnöki rendszer ellehetetlenítené a török demokráciát. Ha Erdogan rendszere életbe lépne, olyan abszolút hatalommal ruházná fel, mellyel kikényszeríthet bármit. Ezt az elnöki rendszer bevezetésével ki lehetne küszöbölni, a baljós török gazdasági előrejelzések azonban megnehezíthetik Erdogan erre irányuló törekvéseit. Azt rebesgetik, hogy 2017 áprilisában újraindulnának a béketárgyalások, de ebbe még az elkövetkező hónapok eseményeinek is lesz beleszólásuk.(via ceftus.org)