A hím koalák valószínűleg azért hallatnak egyedi hangokat, mert ezzel vonzzák magukhoz a nőstényeket és félemlítik meg az ellenséges hímeket.
A furcsa, kicsit bőgésre, morgásra emlékeztető hangjelek előállításának anatómiai folyamatát csak most sikerült leírnia ausztrál kutatóknak, akik a Queenslandhez közeli Lone Pine-ban tanulmányozták a koalák életmódját.
A hím koalák gégéje az orvosi vizsgálatok alapján leereszkedett, mélyen fekszik. Ben Charlton a Bécsi Egyetem kutatója szerint – aki szintén részt vett a koalák titkainak feltárásában – erszényeseken eddig nem tapasztalták, hogy ereszkedett gégéjük lenne. Az így elhelyezkedett szerv ugyanis magánhangzó szerű hangok létrehozásában segédkezik például a gímszarvasnál vagy az embernél.
A koalák hangképző szerve úgy működik, mint egy élő hangszer, amelyben ha “megpendítenek egy húrt” az egy ideig egy cső belsejében visszhangzik, majd erősödik fel. Ezt a képzeletbeli csövet az állatok esetében vokális traktusnak nevezik, mely a hím koaláknál akár félméteres lehet.
Orvosi vizsgálatok alapján az derült ki, hogy ez a vokális traktus a gégétől egészen a mellüregig nyúlik, és a hímeknél 20%-kal hosszabb, mint a nőstények esetében.
