Pénzügy

Szülőtartás – aki nem tud megélni öregen, az megérdemli?

Háromrészes sorozatunk zárásul az unokák véleményét is megkérdeztük, Hogy ezt megtudjuk, először el kellett nekik magyarázni, mi is az a szülőtartás, mik a főbb szabályok. Mert nem tudták.

Ahhoz, hogy ez az interjúcsokor elkészüljön, az unokák nemzedékét először fel kellett világosítani. Innen kiindulva igen érdekes első benyomásokat tudtunk rögzíteni.

Az a fontos, mit szeretnének a szüleim

Luca 25 éves, nincs még se párja, se gyereke, van viszont szakmája, alkalmi munkái, a szüleivel él. Azt mondja, ha arra kerülne a sor, ő eltartaná a őket. Hogy miből, az még egyelőre kérdés, de reméli, lesz ez még ígyebb is.

El tudná képzelni, hogy később is a szüleivel egy házban éljen, és ha segítségre lesz szükségük, ott legyen kéznél. Ha ők is ezt akarják. Átbeszélné velük a dolgot, elmondaná, ő mit látna jónak, de ha ők mást szeretnének (mondjuk otthonba vonulni), azt is elfogadná. Neki egy a lényeg, hogy a szülei egészségére odafigyeljenek, hogy minél több időt tölthessen velük, és hogy ne szenvedjenek hiányt öregségükre. Attól is függne persze a dolog, hogy lenne-e családom – tette hozzá. Helyesli egyébként, hogy perelhető legyen tartásért a gyerek.

Kérdésünkre, hogyan látja a szülőtartást a gyermektelenek oldaláról nézve, azt válaszolta, nem tudja. Kicsit talán igazságtalannak érzi. Viszont rögtön hozzátette: ha nem alapít családot, az az ő döntése, és az is rajta múlik, ha nem lesz elég nyugdíja. Senki nem hibáztathat emiatt mást – tette hozzá. Ő már elkezdett nyugdíjpénztárba félretenni, mert azt szeretné, hogy ha már nem tud dolgozni, akkor is kényelemben élhessen.

Még nem gondolkodott róla

Botond 22 éves, érettségi óta dolgozik, betanított munkát végez. Annyira távolinak érzi a témát, hogy még nem gondolkodott róla, mi lesz, ha a szülei öregek lesznek. Annak nem örülne, hogyha valaki perelné.

Saját időskorára sem gondolt még, de szerinte úgy kell élni, dolgozni, tartalékolni, hogy ne legyen gond, ha már nem fog tudni munkát végezni. Viszont még semmit nem lépett ebbe az irányba. Végül kibökte, majd tesz félre pénzt, meg magánnyugdíjpénztárat is nyit. Gyorsan felvilágosítottuk, hogy olyat már nem lehet nyitni, csak önkéntest. Mire nevetve helyesbített, hogy persze, azt. Édesanyja ugyanis már sokat nyüstölte ezért – eddig eredménytelenül.

Hűha!

Károly fűtő, 30 éves, nőtlen – egészen meghökken első hallásra a szülőtartástól. Durvának találja, hogy ilyen sok oldalról perelhetik a gyereket (maga a szülő, de nyár óta már az idősotthon, és akár a segítő szomszéd is).

Arról az oldalról érti a dolgot, hogy vannak, akik bár megtehetnék, nem segítik a szüleiket. De arról nem, hogy vannak, akik ugyan szeretnének, de nem tudnak támogatást adni, mert nincs miből. Őket ugye hiába perelik.

Az is eszébe jutott, hogy ezzel akár vissza is lehet élni, pl. ha a szomszéd ráakaszkodik az idős emberekre. Ha aztán mindenféle számlákat benyújtva még perelhet is, és rossz szándékú, azt szerinte nagyon megszívhatja a mondjuk távol, vagy akár külföldön élő gyerek.

Úgy véli, ha szüleinek segítségre lesz szükségük, ő ott lesz, nem kell perelni. Semmilyen megoldást nem vet el – az egybeköltözést, és az idősotthont sem. Neki is egy a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat, és gyakran tudjanak találkozni.

Károly édesanyja tanácsára már a kezdetektől gondolt a nyugdíjra: sosem vállalt feketemunkát, mindig ragaszkodott a bejelentett teljes bérhez, és kezdetektől rakott félre egy keveset nyugdíjcélra. Ebben mostani munkahelye is támogatja, cafeteriában.

Aki nem tud megélni öregen, az megérdemli!

Iván 24 éves, mérnök, jól keres, a szüleitől külön él már egy ideje, albérletben, családja még nincs. Szerinte mindenkinek magának kellene arról gondoskodni, hogy megéljen öregkorára. Ma már tudomásul kell venni, hogy ehhez megtakarításra is szükség van – jelentette ki, külön kihangsúlyozva, hogy nem csak az állami nyugdíjra kell várni. Az a véleménye, hogy ha ma valaki nyugdíjas korára nem gyűjt össze annyi vagyont, amiből meg tud élni, az megérdemli.Azonban amikor a saját szüleiről kérdeztük, kiderült, hogy valójában mégsem ennyire szőrös szívű: amennyiben nem tudnának megélni, erkölcsi kérdésnek tartaná, hogy segítsen nekik. Normális ember ezt megteszi – jegyezte meg. Hogy kell-e erre törvény, abban nem biztos. Aztán kissé felülírva korábbi sarkos véleményét, azt is hozzátette: úgy véli, hogy ha a gyerek nem tudja anyagilag segíteni a szülőjét, akkor ez az állam dolga kellene, hogy legyen, akárcsak a gondozás. Akkor is, ha idős emberről van szó, és akkor is, ha hajléktalanról.

Szerinte ha a szülő már nem tudja ellátni magát, akkor a legjobb megoldás az idősotthon lehet. Mert a gyerektől nem várható el, hogy feladja saját életét, munkáját ilyenkor. Pont ezért vannak az otthonok – tette hozzá. S bár számára az öregkor még nagyon távoli jövő, úgy gondolja, számára is az idősotthon lesz majd egyszer a megoldás.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik