Börtönből jutott a csúcsra a “KárpátokGéniusza”

Románia későbbi teljhatalmú diktátora, a Kárpátok Géniusza nyomorúságos körülmények között született egy Olt megyei kis faluban 1918. január 26-án. Édesapja pásztor volt, édesanyja parasztlány, de a szegénységen kívül más baj is volt a családban: az apa sokat ivott, gyakran bántalmazta feleségét és fiát is.

A kis Nicu rossz tanuló volt, bukdácsolva végzett el néhány elemi osztály, és már 11 évesen Bukarestbe ment, ahol cipészinasnak szegődött.

Mindössze 14 éves volt, amikor belépett az akkor illegálisan működő kommunista pártba, és kijelentette: ő lesz Románia Sztálinja.

Sok rendőrségi ügye volt, először 15 évesen tartóztatták le utcai verekedésért, később kommunista eszmék terjesztéséért ütközött össze többször a törvénnyel. Aktívan részt vett a később háborús bűnösként elítélt és kivégzett diktátor, Antonescu elleni harcban, többször ült börtönben.

Kapcsolatok a börtönben

Nem tudni, mi lett volna belőle, ha 1943-ban nem épp Gheorghe Gheorghiu-Dej cellájába tárják a zsilvásárhelyi börtönben. Gheorghiu-Dei volt a román kommunista mozgalom vezéralakja, későbbi miniszterelnök, pártfőtitkár. Védelmébe, atyai pártfogásába vette az akkor 25 éves ifjút, aki így jó kapcsolatokat épített ki a kommunista vezérkarral is.

Már a II. világháború alatt az Ifjú Kommunista Szövetség vezetője lett. A háború után, 1947-ben vette feleségül Elena Petrescut, akit később férjével azonos megvetés és gyűlölet övezett Romániában. Három gyermekük született: Valentin, Zoe és Nicolae, a dorbézolásairól, nőfalásáról, erőszakosságáról, tivornyáiról, részeg vezetéseiről elhíresült Nicu Ceausescu.

A kommunista hatalomátvétel, 1947 után Ceausescu karrierje meredeken ívelt felfelé. Gheorghiu-Dei szárnyai alatt mezőgazdasági, majd honvédelmi miniszterhelyettes, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára lett, a román kommunista párt második emberévé vált. Nemis volt kérdés, hogy Gheorghiu-Dej halála után, 1965-ben Ceausescu megörökölte a pártfőtitkári posztot, majd 1967. december 9-én átvette az államtanács elnöki tisztségét is, gyakorlatilag államfő lett.

Pozitív változást vártak tőle

’65-ben még sokan reménykedve tekintettek Ceausescura. A szovjetekkel szembeni független külpolitikát hirdetett, megszüntette Románia aktív részvételét a Varsói Szerződésben, elítélte a csehszlovákiai bevonulást, és eleinte enyhített a pártállami nyomáson is.

Az “igazi ceausescui éra” 1971-ben, az államfő távol-keleti látogatása után kezdődött. Az úgynevezett „júliusi tézisek” neosztálinista és erőszakos nacionalista fordulatot hoztak. Szigorodott a cenzúra, erősödött a titkosszolgálati terror, az önkény és már a nevetségességig fokozták a személyi kultuszt. A “Kárpátok Géniuszának” kikiáltott Ceausescu a realitások figyelembevétele nélkül, saját tervei és vágyai alapján kormányzott.

Ékes példája ennek az ország tetemes külföldi adósságának visszafizetése – mindenáron. A nyolcvanas években mindent az exportteljesítmény növelésének érdekébe állított. Elena Ceausescu kijelentette: akkor is lenullázzák az államadósságot, „ha a nép füvet eszik”. És a nép valójában tényleg csaknem füvet evett, a kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező ország lakossága szó szerint éhezett és fázott. A közös szenvedést csak a mesterségesen szított és fenntartott magyargyűlölet törte meg…

Elsöpörte a nép

Állandósult és drasztikussá vált az élelmiszer-, üzemanyag-, energia- és gyógyszerhiány, a gazdaság az összeomlás szélére került. A helyzetet csak súlyosbította az egyre növekvő népesség, miután Ceausescu megtiltotta az abortuszt és a fogamzásgátlók használatát, hogy megvalósítsa a 40 milliós, homogén román nemzet lakta Romániát.

Az árvaházak nem kívánt, eldobott gyerekekkel teltek meg, a ’80-as években már olyan törvényt hoztak, hogy a hetvenévesnél idősebb betegek nem részesülhettek kórházi vagy háziorvosi kezelésben.

A személyi kultusz, a Securitate egyre elviselhetetlenebb terrorja, a lakosság nyomora végül megásta a diktátor sírját. A ’80-asévekben külső és belső támogatottságát is elveszítette, 1989. december 16-ánpedig a nép ellene fordult: Temesvárott a lakosság megakadályozta Tőkés László ellenzéki református lelkész letartóztatását.

Tömegtüntetések kezdődtek Ceausescu ellen, az események forradalommá szélesedtek, a mindenható diktátor hatalma december 22-én órák alatt semmivé vált. A házaspár a hadsereg fogságába esett, egy rögtönítélő bíróság december 25-én halálra ítélte, Nicolae és Elena Ceausescut még aznap ki is végezték.