Amikor Keaton elkezdte pályáját 1975-ben, az „igazi” Michael Douglas már 10 éve a pályán volt, sőt a San Francisco utcáival országosan is ismert volt. Nem meglepő módon úgy döntött, művésznevet választ magának (ténylegesen nem változtatott nevet, a személyi igazolványában továbbra is Michael Douglasként szerepel, és gyermekét is ezzel a vezetéknévvel anyakönyveztette), döntése pedig a Keatonre esett. Sokan azt gondolták, Diane Keaton iránti rajongása miatt választotta ezt a nevet, de valójában a némafilmek koronázatlan királya, Buster Keaton inspirálta, akinél zseniálisabb és vakmerőbb színész még sosem fordult meg a filmiparban.
Így spórolt.
Gyakornokként dolgozott a MisteRogers’ Neighborhood című sorozatban, aztán 1975-ben mellékszereplőként meg is jelent a szériában, egy önkéntes aktivistát alakítva (itt még Michael Douglasként szerepel a stáblistán).
Peter Venkmanként, de gagyinak találta a szkriptet.
Állítólag Tim Burton azért választotta őt Batman szerepére, mert úgy érezte, Keaton az egyetlen, aki igazán autentikusan tudná visszaadni Bruce Wayne tépelődő személyiségét. A rajongók persze háborogtak, hogy miért az a színész személyesíti meg a Denevérembert, aki korábban olyan filmekben játszott, mint az Alkalom szüli a milliomost vagy A kispapa.
Ezért Tim Burtonék kisfilmeket mutogattak a végleges film elkészülte előtt, hogy bizonygassák, Keaton jó lesz Bruce Wayne-ként. Ez annyira nem volt megszokott 1989-ben.
Negyedik színészként öltötte magára a Denevérember gúnyáját (Lewis Wilson, Robert Lowery és Adam West után) és második bőregeres filmjében, a Batman visszatérben már 40 éves volt. Ben Affleck előzte be később, aki 41 évesen szerződött le Bruce Wayne szerepére a Batman Superman ellenben.
De mivel Joel Schumacher nem egy eredettörténetben gondolkodott (ahogy Tim Burton, s ahogy később Christopher Nolan a Batman: Kezdődikkel), úgy döntött, nem érdekli, a Kétarcos, Rébuszos camp-movie szagú Batman-kaland. Mint ismert, helyette Val Kilmer vette fel a spandexet. Keaton 15 millió dollárra mondott nemet, ami elég magas summának számított akkoriban.
Michael Keaton közös filmben játszott az Acélember nyolcvanas évekbeli megformálójával, Christopher Reeve-vel, a Hallgass velem című romantikus vígjátékban.
Legalábbis azok közül, amiben saját maga is szerepelt. Érdekes a választás, hiszen a Keaton a 92 perces filmidőből mindössze 17-et tölt a vásznon.
J.J. Abrams Jack Shepard szerepét szánta Keatonnek, aki már a pilotban meghalt volna. Ezen a ponton azonban nézetkülönbség akadt az ABC és Abrams között, ugyanis a tévécsatorna potenciális főszereplőt látott Shepardben, Keaton viszont nem akarta elkötelezni magát egy évekig tartó sorozathoz. Keaton ezért távozott a fedélzetről, Shepard karaktere pedig elnyerte a sorozatban látott formáját.
A 2008-ban forgatott, és egy évvel később megjelent Diploma után után csak szinkronszerepeket (a Call of Duty: Black Ops II-ben például Jason Hudson hangja volt) és kisebb tévés megjelenéseket vállalt. A szünet jót tett neki, meg az is, hogy Alejandro Gonzalez Iñárritu felkérte a Birdman avagy A mellőzés meglepő ereje főszerepére.
Van némi önirónia a Birdmanben, hiszen a főhős szabadulni próbál attól a szuperhős-jelmeztől, amivel annyian azonosítják. El is hangzik, hogy a főhős 1992-ben forgatta utolsó Birdman-filmjét, a dátum pedig megegyezik azzal, amikor Keaton utoljára magára vette a Batman-kosztümöt.
