A modern okostelefonokon elhelyezett úgynevezett biometrikus azonosító rendszerek addig jók, amíg a tulajdonos él, vagy a szóban forgó testrészei épek és működőképesek. Az ujjlenyomat, a hang, esetleg az írisz annyira egyedi, hogy csak nagyon nehezen reprodukálhatóak, bár elég sok kísérlet akadt már ennek cáfolására. A legutóbbi sztorit az amerikai rendőrség szállította, aminek munkatársai be szerettek volna jutni egy halott férfi mobiljába.
Az iPhone ujjlenyomat-olvasója azonban jól működött, így keresni kellett egy alternatív megoldást, amit a Michigani Állami Egyetem professzorai igyekeznek szállítani. A kutatók megkapták az illető összes ujjáról készült lenyomatot, ami alapján egy 3D nyomtató segítségével már el tudták készíteni az ujjak valósághű mását.
Ez azonban önmagában még nem elég ahhoz, hogy a szenzort aktiválni tudja, hiszen az kapacitív technológia alapján működik. Ez azt jelenti, hogy az emberi bőr felületének tulajdonságát kellett valahogy lemásolni, hiszen a mai érintőképernyők az emberi test elektromos feszültségét használják ahhoz, hogy az adott érintés után valóban történjen is valami. Ezért van az, hogy töltéssel nem rendelkező egyszerű tárgyakat hiába nyomkodunk oda a kijelzőhöz, nem fog történni semmi.
Az elhunyt ujjlenyomatáról készült 3D másolatot is fel kellett ezzel a tulajdonsággal ruházni, amit egy speciális felülettel oldottak meg. Apró, finom fémrészecskékkel telített réteget vittek fel az ujjakra, ami már alkalmas volt arra, hogy aktiválja a leolvasót. A kutatók egyelőre nem adták át a rendőrségnek a „kulcsot”, mert még tökéletesíteni kell az eljárást.
Ha azonban kész lesz, akkor sem lehetnek biztosak benne, hogy működik, mivel a mobilok jelszavas védelmét is fel kell valahogy törni, ami azonban más módszereket igényel. Ettől függetlenül egy olyan utat találhatnak a hatóságok, amivel kikerülhetik a mobilok gyártóit, akik érthető módon nem különösebben együttműködőek, amikor a vásárlók mobiljainak feltörésében kell segítkezniük.
