– Nekem már jó napom van.
– Na, mert?
– Kiszállt a kocsiból és velem fogott először kezet!
Két-háromszáz, nagyrészt nyugdíjas rajongó várta Gyurcsány Ferencet Budafokon, hétfő este az Ipartestület székházában, ahol elvileg lakossági fórumot tartott a DK elnöke. Persze senki sem várta, hogy holmi csipcsup helyi ügyekről lesz szó, de az exminiszterelnök még önmagához képest is, izé, liberálisan értelmezte a lakossági fórum intézményét. Amit kaptunk, az egy több mint egy órás, derekasan, fejből, rögtönözve lenyomott, gyújtó hangú, ars poeticus, itt-ott önironikus és -kritikus (oké, leálltam a jelzőkkel) kampánybeszéd arról, hogy miért kell most már tényleg eltakarodnia Orbánnak, lehetőleg máma még, de legfeljebb két év múlva.
Volt itt minden: elképesztő metaforák, szegénygyerekezős demagógia, önnosztalgia, lárifári és öregecskedő férj. Eleve úgy kezdte, hogy szinte bukolikus képbe csomagolva felidézte A Régi Jó Dolgokat, Amelyekből Nem Maradt Semmi (megbecsülték a melóst, megkapta a fizuját, szabiját, mindig volt munka), dobott egy merész kijelentést (2014-ben kiderült: a Fidesz utáni “második legnagyobb politikai erő a miénk”), majd cukin szabadkozott (“a sok fiam közül az egyik szülinapozik, el kell, hogy engedjenek fél hétkor!”). Íme a legerősebb gondolatok.
Brüsszelről
Az a miniszterelnök, aki Brüsszelnek üzen, hogy értse, azzal kell, hogy szembenézzen: Brüsszel éppen azt érti, hogy a magyar gazdaság egy tapodtat sem megy előre az ő ezermilliárdos segítsége nélkül!
Demokráciáról
Azt hittük, ha csinálunk új intézményeket: új alkotmányt, alkotmánybíróságot, ombudsmant, szabad választást, akkor a demokrácia egyszer és mindenkorra el van intézve. Aztán kiderült az elmúlt hat évben, hogy ez nem így van. (…) Úgy vágta sutba Orbán a demokrácia – jó, nem túl hosszú – húszéves hagyományát, mintha nem is létezett volna, mi pedig itt állunk megfürödve és kérdezzük, hogy hogy történhetett meg ez Magyarországgal. Hozzáteszem: viszonylag csendben. Hagytuk, hogy ez történjen. Csendben voltunk, mert nem értettük meg, hogy ha elveszik a szabadságot, el fognak venni mindent, ahogy ez meg is történt. Itt állunk nincstelenül, eszköztelenül, és arra várunk, hogy valaki változtassa meg ezt az átkozott világot.
Művészetről
Vessék össze azt (a gyurcsányit – a szerk.) az időszakot ezzel és azt fogják látni, hogy a lényegben igazunk volt! Ebben az országban akkor nem mondták meg azt, hogy mi a rossz művészet, hogy mi a magyar és mi a nem magyar kultúra! Éppen az adja a művészet lényegét, hogy szabadon értelmezi újra a valóságot! Hogy szabadon teremthet! Hogy mint tükörben önmagát újra megméri és megnézi és újraformálja. Ahol a politikusok mondják meg, mi a művészet, az abban a pillanatban nem művészet lesz, hanem rendszertámogató talpnyalás. Vannak, látom, akik szívesen beállnak abba a sorba, és ma már nem ítélkezem, mert valamiből élni kell. És akik azt gondolják, hogy
mit érdekel bennünket a művészet, amikor nem tudjuk, hogy a hónap végén miből tudjuk fizetni a számlát, azoknak azt tudom mondani, hogy ahol nem szabad a művészet, ott nem szabad az ország, ahol nem szabad az ország, ott az történik, ami most nálunk történik. Ma azok a sikeresek, akik közel vannak a tűzhöz, és nem azok, akik a legjobbak.
Oktatásról
Ahol nem szabad az ország, ott a pedagógust diplomás betanított munkásnak gondolják. Ahol egyébként felejtésre ítélt nevű, pár hónapig vagy évig regnáló oktatáspolitikusok mondják meg, hogy mit kell csinálni, és ugyanazt kell csinálni Kötcsén, mint Budafokon, és ugyanazt kell csinálni Budafokon, mint Nyíregyházán. Soha még gyerekek nem kerültek ilyen messze egymástól. Nem az a baj, hogy a miniszterelnök gyerekei külföldön tanulhatnak. Meg tudja fizetni. De nem az a dolga, hogy csak a saját családjának teremtsen lehetőséget. Az apaként a dolga. Miniszterelnökként az a dolga, hogy
Önmagáról
A Demokratikus Koalícióról
Idén lesz 5 éves a DK. Amikor alapítottuk, azt gondoltuk, visszaadjuk a politika hitelét, tisztességét a mi oldalunkon. Sokan próbálták ezt. Mondták, hogy lehet más a politika. Nem látom, hogy sikerült volna, hogy világos lenne, mi az, amit támogatunk és mi az, amit nem. A csárdás szép tánc, de a politikában ezzel az oldallal szemben világos határt kell húzni. A DK az egyetlen párt a parlamentben, amely nem hajlandó kokettálni a Fidesszel. Az egyetlen, amelyik észrevette, hogy ami itt alakul, az nem a demokrácia sajátos válfaja, hanem az önkény.
Rohanó világunk nehézségeiről
A kormánynak az a dolga, hogy segítse, hogy a polgárai képesek legyenek megfelelni ennek a nagyon bonyolult világ ezernyi kihívásának. Aki 1930-ban írógépműszerésznek tanult, az 1970-ben még lehetett írógépműszerész. Ma ez nem így van! Fogalmunk sincs, mi fog történni ebben a világban 20-30 év múlva! Fogalmam sincs, mi van az autóban, ha felnyitom a motorháztetőt!
A nyugatról
Nem lehet toszkán, bajor, burgenlandi életet követelni a nyugati kultúra nélkül. Annak az életnek az alapja az a polgári mentalitás, amelynek eszébe sem jut alattvalóként viselkedni. Nekünk az még ott van a bőrünk alatt. A múlt hét nagy részét Brüsszelben töltöttem és azt láttam, hogy az Unió az elmúlt évtizedek legnehezebb időszakát éli. Annak a kínkeserves megértése folyik, hogy kelet és nyugaton kívül húzódik itt még egy választóvonal. Az osztrák polgárok pont több mint fele nyitott, befogadó Ausztriát szeretne, amely nem fél.
A menekültekről
Bennünk amúgy is van egy félelem a nyitott világtól, félünk mi még a pirézektől is! De nem akkor volt a legnagyobb félelem, amikor idejöttek a menekültek, hanem amikor a kormány csúcsra járatja a propagandagépezetét és naponta tizenötször elmondta, hogy veszélyesek. És?
De akik a háború elől menekülnek? Lökjük őket vissza? Ha a háborúról van szó, inkább hiszek Ferencnek. A pápának. Nem a frissen megtért miniszterelnöknek. Annak a lutheránusnak. Vagy kálvinista? Nem is tudom. Szó nincs róla, hogy a DK nyissa ki a határokat. Ugyan, kérem! Két dolog ellen vagyok: amikor minden beszélgetés nélkül azt mondja a miniszterelnök, hogy senkit sem engedünk be. A másik, amikor mindenkit beengedünk. Aki fizet 150-200 eurót az jöhet, aki a háború elől menekül, az meg nem jöhet?
A Jobbikról
A Fidesz a Jobbik szoft változata. Másik oldalról: a Jobbik a Fidesz hard változata!
És most: kontextus nélküli focis hasonlat!
Ha felrúgják a védőket a 11-es vonalon belül, és ezért megbüntetik őket, akkor azt nem a csapat elleni támadásként élem meg, hanem jogos büntetésként.
A lopásról
Aki elmegy polgármesternek, akárkinek, az elégedjen meg annyival, hogy szolgálja a közt. Nem lehet lopni semennyit! Az nálunk azért bűnnek számított. Ezek meg büszkék rá. Irigylik egymás lopását. Nem lehet elfogadni a lopást a politikában. Nem lehet!
Arról, hogy minden oké lesz
Nagyon sokakkal ellentétben én egyébként tele vagyok pozitív várakozással. Én azt gondolom, hogy csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e verni a következő két évben ezt ezt a rendszert. Már nem olyan jó a politikai szaglásuk, nincs időközi, amit megnyertek volna, tele vannak most már korrupciós ügyekkel, amik ugyan még nem fordulnak tüntetésbe, de az emberek kezdik érteni, hogy nem erre kaptak felhatalmazást.
Párbeszéd a közönséggel
– Amikor egy fiatal lány aláírásokat gyűjtött a DK-nak, és kérdezte, mit szeretnék, én azt mondtam neki, hogy ne adjon énnekem semmit a Gyurcsány, csak az Orbánt állítsa le!
– Rendben van.
– Miniszterelnök úr, én meghallgattam az őszödi beszédet, többször is, mert ugye ment egy darabig a rádióban, aztán levették a műsorról, de amíg ment, addig csak azt a hazudós mondatot ismételgették. Énszerintem ez ügyészségileg alkalmas arra, hogy tönkretegye egy ember életét!
– Őszödről egy mondatot mondok: tíz év telt el, meghánytam-vetettem, amire jutottam, azt egy kétperces videóban közzétettem, és ezzel a megértési, értékelési részét lezártam.
– Üdvözlöm az itt jelenlévő hölgyeket és urakat és a miniszter urat, és kérdezném, hogy hallott-e már arról, hogy az Orbánt gyámság alá helyezik? Mert hogy amit reggel hazudik, azt este már nem tudja elmondani. Ezt kérdezném. Köszönöm szépen! A Magyar Távirati Iroda írta!
– (Megsérült a hangfájl, kivehetetlen.)
Búcsú
A hölgyeket csókolom, az urakat ölelem, cserélni nem lehet. Viszontlátásra.