Tanártüntetés: a Fideszben Hoffmann Rózsa viszi el a balhét?

A piros az erő szimbóluma, a fehér a hűségé, a zöld a reményé.

Mindezt a zöld nyakkendős Jakab levezető elnöktől tudjuk, aki arra utalva nyitotta a parlamenti ülést, hogy 2014 óta – 1848-ra emlékezve – március tizenhatodika a magyar zászló és címer napja.

A napirend előttiek természetesen a keddi tanártüntetést táncolták körül.

A legvehemensebb felszólalást a Fidesz frakcióvezetője Kósa Lajos produkálta. A minden bizonnyal ezekben a percekben is a Teleki gimnáziumban tevékenykedő Pukli István iskolaigazgatótól a patkóból kérdezte:

Miért is kellene bocsánatot kérnie Orbánnak, Ádernek a pedagógusoktól? Amiért a szocialisták által kivett pénzt megpróbálja visszatenni az oktatásba? Vagy mert soha nem látott béremelést hajtott végre?

(Háttér azoknak, akik ma reggel értek vissza thaiföldi nyaralásukról, s Phuketen nem néztek netet: a keddi demonstráció topszónoka, Pukli István megfenyegette a miniszterelnököt és az államfőt, ha nem kérnek bocsánatot a tanároktól az őket ért sértegetések miatt, akkor országos sztrájkot hirdet.)

Álca

Kósa szerint a tüntetés valójában nem a pedagógusoké, csupán „pedagógusokénak álcázott”, követelései „értelmezhetetlenek”, és a „valódi szabadságról” egyedül Orbán beszéde szólt.

A szoci Tóbiás József napirend előttijében dicsérte, hogy a tegnapi „két és fél kilométer hosszú tömeg” végre kimondta: elég volt.

Nem romboló tömeg volt az utcán, ez a tömeg nem fog az önök oldalán Európa ellen indulni – szólt a miniszterelnök széke felé fordulva. – Ez a tömeg nem kér, már követel új irányt.

A pártelnök Orbánnak javasolta, fogadja el a tanárok tizenkét pontját, és felzárkóztató, a szegényeknek esélyt adó oktatást építsen.

A zöld Ikotity István a tüntetők mantráját újramormolva „nincsen hatalmatok felettünk” címmel beszélt. Ő is azt emelte ki, hogy „már nem kérnek, hanem követelnek… elegük lett a maszatolásból… elég volt a sértegetésből, elég volt a megalázásból”.

Ikotity matekozott is, felhozva, hogy a kormány 234 milliárdot adott béremelésre, de közben nem változott az oktatásra költött summa, vagyis a pénzt szektoron belül csoportosította át a kormányt.

Úgy véli, „a kormány igyekszik megfélemlíteni a tanárokat”. A borítékolható sztrájkra (polgári engedetlenségre) utalva megjegyezte: ha így történik is, a Klik nem teheti meg, hogy retorzióként elbocsát tanárokat, ugyanis

ha nem is jogszerű, de igazságos lesz a tiltakozás.

A jobbikos Dúró Dóra is a tanárok mellett áll: csökkentené a tananyag mennyiségét, bezáratná a Kliket, aztán „hidat építene” a kormány, illetve az iskolák és a társadalom között.

Nyócév

A kormánypárti álláspontot Kósa frakcióvezető mellett Rogán miniszter és Rétvári államtitkár fejtette ki: nagyjából ugyanazt mondták. A trambulin szokás szerint az elmúltnyolcévezés.

Rétvári azt emelte ki: az oktatási államtitkárságon a parlamenti ülés időpontjában is tárgyal a kormány a szakszervezetek vezetőivel (vagyis nem Pukliékkal).

„Ez lenne erőből tárgyalás és megfélemlítés?” – kérdezte az államtitkár, aki azt is hangsúlyozta, hogy „szeptemberre nem lesz a mai formájában Klebelsberg Intézményfenntartói Központ”.

Rogán kifogásolta, hogy ellenzékiek „megzavarták a nemzeti ünnep méltóságát”, és megjegyezte: „Az MSZP-SZDSZ-kormányzat volt az, aki kivette az oktatásból a pénzt, azzal, hogy csökkentette a fenntartói normatívát”. Ami a miniszter számítása szerint bő százmilliárd forint. „Tönkretették a közoktatást, akár az IMF kérésére, akár saját szándékból.” Az Orbán-kormány viszont, így Rogán, 2012 óta évről évre emeli a pedagógusbért. Sőt a tanárok „voltak az elsők, és ők kapták a legtöbbet”, ezért „talán másoknak van most elsőbbsége”. Rogán „nem hajlandó engedni” sem a béremelésből, sem az ingyenes tankönyvből, minden másról szívesen tárgyal.

Itt hadd toldjuk be: a Fidesz-frakcióban, sőt, úgy tudni, a párt sztratoszférájában a pedtünti okozta meglepetés után egyre inkább az értetlenség és a düh veszi át a szerepet.

Képviselőtől hallottuk ma a Parlamentben:

A kormány extra kétszázmilliárd forintot tolt az oktatásba, és ahelyett, hogy most minden tanár mosolyogna az elégedettségtől, tömegtüntetés van a Kossuth téren.

Nem meglepő, hogy felvetődik a „ki a hibás?” kérdés, s a dárda hegye Hoffmann Rózsára mutat.

A baj okát firtatva két álláspontot jegyeztünk fel.

Az egyik szerint helyes volt az oktatás orbáni, vagyis központosítási koncepciója, remek idea a Klik.

De:

Rózsa modern sztahanovista, mindent túlteljesít. A Klebelsberget is túltolta, arra pedig végképp senki nem kérte, hogy gyalulja le a tankönyvpiacot.

A másik felfogás szerint már az irány is rossz, kifejezetten öngyilkos lépés az oktatás centralizálása.

De Rózsa ez esetben is hunyó, hiszen a szart is el lehetett volna jobban adni.

A lényeg: nem lennénk most Hoffmann Rózsa helyében.