Talán nem mindenki tudja, de nőnapon eredetileg a női egyenjogúságért vívott harcra emlékezünk. 1910-ben a II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszus határozta el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textilipari munkásnő a béregyenlőségért és a munkaidő-csökkentésért sztrájkolt. A nőnapot 1917 óta tartják március 8-án (Magyarországon 1948 óta ünnepeljük). Tehát a gyökerek csaknem 160 évesek.
A béregyenlőtlenség azóta mérséklődött, főleg a nyugati világban, de továbbra sem szűnt meg.
2014-ben Magyarországon volt a legnagyobb javulás
Az Európai Unió statisztikai hivatala (Eurostat) legutóbbi jelentéséből legalábbis az derült ki, hogy a nők Európa-szerte még 2014-ben is átlagosan 16,1 százalékkal kevesebbet kerestek a férfiaknál. Viszont az ezt megelőző évhez képest a legnagyobb javulás Magyarországon mutatkozott.
Varga Mihály pedig azt mondta szintén hétfőn az MTI tudósítása szerint, hogy a közszférában már nincs különbség a nők és férfiak fizetése között, illetve, hogy lényegében eltűnt ez a különbség. Megkérdeztük az NGM-et, hogy mire alapozta a nemzetgazdasági miniszter ezt az állítását, de választ a cikk megjelenéséig nem kaptunk. Viszont adatokat találtunk, amelyek nem egészen támasztják alá az elmondottakat.
Egy ideig csökkent a bérkülönbség, aztán megint nőtt
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) például határozott idejű speciális programban vizsgálta 7 témakörben a diszkriminációs folyamatokat 2009 és 2011 között. Tanulmányukban az 1995 és 2007 közötti időszakról többek között az derült ki, hogy 2004-ig csökkent a férfiak és nők közötti kereseti rés, aztán 2005-ben és 2007-ben is emelkedett.
Érdeklődtünk a statisztikai hivatalnál is, hogy frissebb adatokhoz jussunk. Kiderült, hogy a KSH nem figyeli meg a keresetek nemek szerinti alakulását, de adataik azért vannak, az egyéni keresetekre vonatkozó, évente egyszer végrehajtott reprezentatív felmérésből. Küldtek táblázatokat is a 2000-2014-es időszakról (forrás: NGM).
Ebből az látszik, hogy kisebb ingadozásokkal, de valamelyest mérséklődött a bruttó és nettó keresetek közötti különbség. A változás különösen a szellemi foglalkozásúaknál volt látványos, ahol korábban jelentősebb volt a különbség.
Ami még érdekes, hogy míg 4 foglalkozási főcsoportban (felsőfokú, egyéb felső, szolgáltatás, egyszerű) csökkent a férfiak és nők közötti kereseti szakadék 2000 és 2014 között, addig a vezetőknél emelkedett.
Életkor és nemek közötti bérkülönbség
Az EBH 2009-es adatai szerint a kor függvényében az látszik, hogy a legfiatalabbaknál majdnem azonos a nettó jövedelem. Aztán a következő két korosztályban eltérő irányba mozdul el: míg a férfiaké előbb gyorsan emelkedik, majd ezen a szinten stabilizálódik, addig a nőké folyamatosan csökken, s a mélypontot elérve 40 év felett a korábban létrejött nemek közötti különbség változatlanná merevedik.
A nemek közötti kereseti különbségek kimutatását egyébként a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálata (NFSZ) végzi, 2005 óta, évente. Az ő legutolsó, 2014-es adataik szerint is mérsékeltebb a bérkülönbség a fiatalabb korosztályoknál (35 éves korig), aztán hirtelen megugrik (36-45 éves korig), utána viszont megint csökken, és 60 éves kor felett minimálisra zsugorodik.
Az NFSZ adataiból az is látszik, hogy a „személyi alapbérnél” (amibe nem tartozik bele a bérpótlék, prémium, jutalom, 13. havi fizetés és valószínűleg bruttót jelent) jóval kisebb a különbség a nemek között (minden életkorban), mint a „teljes keresetnél” (amibe az előbb felsoroltak is beletartoznak). Vagyis az extrák növelik a bérkülönbséget.
Közszféra kontra versenyszféra
2009-ben az EBH kutatása szerint egyébként összességében 13 százalékos eltérés volt a nők és férfiak bére között, ezen belül a versenyszférában 12 százalékos, a költségvetési szférában pedig 16 százalékos volt a nők hátránya a nettó jövedelemnél.
Az NFSZ legfrissebb, 2014-es adatai szerint „teljes havi keresetre” vetítve 13,21 százalék a nők lemaradása. Ezen belül a vállalkozói szférában 15,27 százalékos a hátrány, a költségvetési szférában pedig mindössze 6,4 százaléknyi.
A „személyi alapbérnél” ennél kisebb, 9,84 százalékos volt az eltérés nemzetgazdasági szinten. Bontva pedig az derült ki, hogy a vállalkozói szférában 11,59 százalékos a nők lemaradása, míg a költségvetésben mindössze 1 százalékos.
Ha csak a személyi alapbért néznénk, akkor arra valóban mondhatjuk, hogy a közszférában lényegében eltűnt a nemek közötti különbség a bérezésnél. De ha a teljes havi keresetet vesszük, akkor ez már nem igaz, igaz jóval kisebb a különbség a költségvetési szférában, mint a versenyszférában.
Béregyenlőség? Van, ahol már megvalósult
A Magyar Szakszervezeti Szövetség tavaly szeptemberben indított harcot a nemek közötti béregyenlőségért. 2014-re az európai 16 százalékos átlaggal szemben ők 20,1 százalékos bérlemaradást emlegetnek a magyar nőknél a férfiakkal szemben (felső vezetői körben pedig 30 százalékost). Más adatok szerint nálunk 18,4 százalékos a különbség. Az Eurostat pedig 15,1 százalékos nemek közötti különbséget jelzett 2014-re a magyar béreknél.
Meglátásuk szerint a különbség lefaragásához meg kell teremteni a kereseti különbség ellenőrzésének szabályozási és szervezeti alapjait, a kormányzat, a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek képviselőiből álló bizottságnak pedig feladatul kell szabni a nemek közti kereseti különbség megszüntetésének végrehajtását, illetve a panaszok kivizsgálását. Az elnök szerint a nemek közötti bérkülönbség felszámolása hosszú távú feladat lehet.
Ráadásul ugyanannyi, mint tavaly, a minimálbér kétharmada: bruttó 79 155 forint (ami családi kedvezmény nélkül nettó 52 628 forintot jelent).
A Világgazdasági Fórum novemberi jelentése alapján, ha a jelenlegi tendenciák maradnak, a nők fizetése világviszonylatban csak 2133-ra érheti el a férfiakét.
