Mióta hazánkban felvetődött a budapesti olimpia ötlete, nagyjából attól a pillanattól kezdve lehet hallani az ellenzők hangját is. A Nemzeti Sport keddi lapszámában közölt interjúban Thomas Bach éppen a kétkedőknek üzent.
A Montrealban tőrvívásban aranyérmet szerző NOB-elnök szerint a 2024-es olimpia komoly fellendülést eredményezne az országban. Ennek hátterében a 2014-ben elfogadott Agenda 2020 nevű programot látja. A reformcsomag a korábbi pályázási rendszert gyökeresen megváltoztatta – szakított az „egy olimpia – egy város” elvével, valamint a szervezést is ésszerűbbé tette. Az Agenda 2020 jelentősen lecsökkenti az olimpia költségeit, ráadásul a tervezet erősen támogatja a rendező országok infrastruktúrájának fejlesztését is.
Egy esetleges olimpiai rendezés nem csak a sportéletre lenne hatással: gyorsulna a városfejlődés – nem csak Budapesten, hanem több vidéki városban is – valamint a befektetések beáramlásával a gazdaság is fellendülne, új munkahelyek jöhetnének létre. Thomas Bach azt is elmondta, hogy a népszavazás nem szükségszerű, hiszen a NOB saját közvélemény-kutatást végez.
Ennek ellenére több lehetséges pályázó város is tartott, vagy tartani szeretne népszavazást. Hamburgban például megbukott az olimpia terve, a magyar kétkedők – többek között – más érveik mellett erre hivatkozva utasítják el az ötletet. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy egy Hamburghoz hasonló város számára egy ilyen esemény kevesebb lehetőséget tartogat – mivel az infrastruktúra és gazdaság már így is a közép-kelet európai átlag felett van. Ha csak Barcelona esetére gondolunk – amely 1992 előtt kevésbé tartozott a fejlett európai nagyvárosok közé – a helyzet máris változik, hiszen a katalán fővárosban az olimpia komoly fellendülést eredményezett.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy míg Hamburgban a program egy város vállára nehezedik, addig Magyarország esetében a szervezés mögött egy egész ország, az egész állam állna. Talán pont ez – a pályázatot politikai közbeszéd síkjára terelték – vezetett ahhoz, hogy hazánkban az olimpia megosztja a közvéleményt. Némiképp tovább árnyalja a képet, hogy Hamburgban a közvélemény-kutatások szerint tavasszal még 60 százalék fölött volt a támogatók aránya, novemberre ez 50 százalék alá csökkent. Közben ugyanis történt egy FIFA-botrány, egy orosz doppingügy és egy párizsi terrorsorozat – ezek pedig rövidtávon negatív hatással lehetnek egy nagyobb sportesemény megítélésére.
A MOB korábban sokak által vitatott adatokat közölt az olimpiai pályázatról. A tervek szerint a közvetlen szervezés költsége 774 milliárd forint lenne – ez egy magyar állampolgárnak 11 éven keresztül évi 7 000 forint, kevesebb, mint havi 600 forint kiadás lenne. Igaz, hogy erre még érkeznének egyéb költségek – például a közlekedés modernizálása – de ezeket előbb-utóbb úgyis fejleszteni kellene. A szervezők szerint az Európai Unió az összköltség 35 százalékát fedezné, ami a NOB támogatásával együtt már nem kevés támogatás lehetne. Az olimpiai bizottság szerint a szervezés komoly bevétellel járna – a háztartásokban, az állami- és magánszektorban összesen nagyjából 3 000 milliárd forint többletjövedelmet jelentene.
Az ellenzők tábora szerint ez teljességgel lehetetlen, hiszen az utóbbi évtizedek olimpiái szinte mind veszteségesek voltak. Azzal azonban kevesen számolnak, hogy az Agenda 2020 miatt egy ilyen esemény egészen más hatással lenne a szervező országra, mint a korábbi olimpiák esetében.
Hogy lesz-e egyáltalán budapesti olimpia, az még a jövő kérdése. Bár a jelenlegi adatok szerint már 50 százalék fölött van a budapesti olimpia ügyének támogatottsága, egy esetleges népszavazás mégis keresztülhúzhatja a tervet. Ha azonban a nép zöld utat ad a pályázatnak, még le kellene győzni a többi riválist – és ez nem lesz könnyű feladat.
