Körbejárta a világsajtót a hír, miszerint egy kutató két korábbi portrét fedezett fel Leonardo da Vinci rejtélyes mosolyú Mona Lisája alatt. Ez azonban korántsem az egyetlen eset, amikor egy művész korábbi képére fest rá, így most bemutatunk néhány hasonlót. De miért semmisíti meg egy festő a korábbi alkotását? Az okok nyilvánvalóan szerteágazó lehetnek, de a jó minőségű vászon drága volt, így a kevésbé jól sikerült képek könnyen áldozatául válhattak az épp pénzszűkében lévő festőknek.
Isabella de Medici Alessandro Allorinak tulajdonított portréja – Toledói Eleonóra firenzei hercegné (1522-1562) XIX. századi portréja alatt
A németalföldi festő, Hendrick van Anthonissen (1605-1656) egyik, 1641-es, Scheveningen partjainál készített tájképére egy partra vetett bálnát is elhelyezett, de ezt kétszáz évvel később, egy restaurálás során eltüntették róla. Az elveszett állat 2014-ben került elő, egy következő nagy restaurálási munka során.
A francia klasszicista festő, Jean Auguste Dominique Ingres 1812-ben készítette el Jacques Marquet de Montbreton de Norvins portréját, eredetileg Napóleon fiának posztamensen álló mellszobrával a háttérben, de ez azóta majdnem nyomtalanul eltűnt.
Napóleon testvérének, az I. József néven 1808-ban spanyol királlyá koronázott Joseph-Napoléon Bonaparténak 1823-ban készült portréja, melyet az egyik legzseniálisabb spanyol festő, Francisco José de Goya y Lucientes készített el, a művész egy korábbi portréját takarja, melynek modellje egy spanyol bíró, Don Ramón Satué volt.
Vincent van Gogh két félmeztelenül birkózó fiút ábrázoló korai képe a Csendélet mezei virágokkal és rózsákkal címet viselő, 1886 körül készített festménye alatt
Ismeretlen nő portréja Vincent Van Gogh Fűfolt című, 1887-ben készített festménye alatt
Bajszos férfi portréja Pablo Picasso Kék szobája (1901) alatt
Ismeretlen férfi portréja Pablo Picasso Vasaló nője (1904) alatt
