Advent első vasárnapja van. A szó azt jelenti, eljövetel, és ezzel a nappal – karácsony előtti negyedik vasárnappal – kezdődik karácsony ünnepköre, ami január 6-áig tart. Ez egyben az egyházi év első része, a IV. században, a gallikán liturgia területén alakul ki, ami az órómain kívüli összes latin, nyugati szertartást magában foglalja.
Lila-lila-rózsaszín-lila
Manapság az advent legismertebb szimbóluma, a koszorú 1840-ben “született”. Johann H. Wichern német evangélikus lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, 23 gyertyát helyezett rá, és advent kezdetétől minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. A falakat pedig fenyőgallyakkal díszítette. Később a fenyőágak koszorúvá alakítva már csak “utánozták” a kereket, és a gyertyák száma is négyre csökkent, de színük is fontos: lila, lila, rózsaszín, lila.
Nem véletlenül. Bár az első adventi koszorú készítője evangélikus lelkész volt, a gyertyák színei mégis a katolikus liturgiából származnak – a lila pedig a böjt és a bűnbánás szimbóluma. Az első Ádámot és Évát jelképezi, akiknek Isten először ígérte meg, hogy elküldi a Megváltót. Ez a hit gyertyája. A második a zsidó nép, aki évezredekig várta a Messiást, ez a remény gyertyája.
Ami a közkedvelt, apró ajándékokat rejtő adventi naptárat illeti, azt egy leleményes édesanyának és némi üzleti érzékkel megáldott fiának köszönhetjük. Az 1900-as évek elején, mivel a gyerek nem bírta kivárni a karácsonyt, egy kartonlapra 24 ajtót vágott, mögé egy másikra 24 cukorkát ragasztott. Minden nap kinyitottak egy ajtót, és megszületett a ma ismert adventi naptár. A kisfiú, Gerhard pedig felnőve “piacra dobta” édesanyja ötletét…
Krisztus várása
A kereszténység hajnalán még vízkeresztkor, azaz január 6-án kereszteltek, advent pedig a keresztelésre való várakozás háromhetes előkészületi idejét jelentette. Az V. században került karácsony elé, majd még ugyanennek a századnak a végén egy szent pápa, Szimpliciusz uralkodása idején jelent meg a “négy vasárnapos” változat.
Sokáig advent böjti időszak volt, hiszen az Úr eljövetelét bűnbánó lélekkel kell várnunk.
Magyarországon sok helyen, és főleg az idősebbek még a XX. század elején is tartották a böjtöt, ami akkor már “csak” heti három napot jelentett: kedden és pénteken böjt, szombaton pedig megtartóztatást jelentett. Sőt, egyes adatok szerint e böjtöt még az evangélikus tirpákok is tartották.
Harang és boszorkányok
Az adventi időszak kezdetét harangszó és gyermekek kántálása jelezte. Utóbbi egy köszöntő szokás volt a karácsonyi ünnepkörben, a kicsik az ablakok alatt énekszóval, csengetéssel ébresztgették a lakókat, nehogy lekéssék a hajnali misét. Sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem tartottak ezekben a hetekben, a kocsmákban is csak az utazókat szolgálták ki.
Természetesen többféle hiedelem is tartozott az adventhez.
Így hát a mise idejére minden ajtót, ablakot, és persze az ólakat gondosan bezártak.
Volt, ahol az első hajnali misére hívó harang köteléből az eladósorban lévő lányok szakítottak három kis darabot. Pántlikájukban viselték ezeket farsangig, hogy az akkori mulatságokban sok kérője legyen.
