Egy novemberi napon az akkor 9 éves fiú sétálni ment családjával az új-mexikói Las Crucesben. Jude Sparks épp el akart bújni öccsei elől, amikor megbotlott valamiben. A fiú elesett, így talált rá arra a különös leletre, amely leginkább egy megkövült fadarabra hasonlított.
Sparks már ekkor tudta, hogy valami különöset fedezett fel. A hatalmas állkapocsnak tűnő maradványról Hunter, a fiú öccse először azt hitte, egy tehénhez tartozott, a gyerekek szülei viszont úgy vélték, egy elefánt maradványaival van dolguk. A szülők lefényképezték a fosszíliát, majd az interneten próbáltak utánajárni, hogy mire is bukkant a fiuk.
Mivel a képek alapján a lelet egyetlen elefánté sem lehetett, e-mailben felkeresték Peter Houde-ot, az Új-Mexikói Állami Egyetem biológusát.
Houde időnként kap értesítéseket potenciális leletekről, a többségük azonban végül érdektelennek bizonyul. Ez alkalommal más volt a helyzet, hiszen viszonylag ritkán konzerválódnak ennyire jó állapotban az ilyen idős fosszíliák. Sparksnak igazán szerencséje volt, hogy egy heves esőzés után járt a helyszínen, a víz ugyanis kimosta a maradványokat.
A felfedezés másnapján Houde ellátogatott a helyszínre a családdal, majd gondosan betemették a leletet. A kövület hivatalos feltárása csak májusban fejeződött be, ugyanis a kutatónak szakértői csapatra, pénzre és megfelelő engedélyre volt szüksége az ásatáshoz.
A Sparks által felfedezett élőlény 1,2 millió éve élt. Az állat külsőre sokban hasonlított a mamutokra és az elefántokra, de egy eltérő családhoz, a Gomphotheriidaehez tartozott. Nem lehetetlen, hogy a Stegomastodonokra még az emberek is vadásztak egykor.
Houde bízik benne, hogy az egyetemen állíthatják majd ki a leletet. A kutató hozzátette, igazán hálásak a családnak, amiért értesítették őket, és nem próbálták meg a fosszília épségét kockáztatva kiásni a kövületet.
