A világ egyik legtávolibb szigete 600 éve lakatlan. A régészeti bizonyítékok alapján a legjelentősebb helyi kolónia a 11-14. század közti itt élt polinéz népcsoport volt. A legközelebbi lakott sziget, a Pitcairn-sziget 193 kilométerre helyezkedik el az atolltól, igaz, 56 fős népességével ez sem jelent túl nagy fenyegetést. Ha a nagyobb populációkat vesszük, az UNESCO Világörökségi Listáján is szerepelő Henderson-sziget nagyjából 5 000 kilométerre fekszik Új-Zélandtól.
Jennifer Lavers, a Tasmaniai Egyetem kutatója mégis úgy döntött, érdemes elemezni a helyi hulladékot. A szakértő úgy vélte, hogy a törmelékek vizsgálatával fény derülhet arra, hogy mennyire befolyásolja az ember a világ egyik legelszigeteltebb atollját.
A hulladékok 99,8 százaléka műanyag volt. A darabkák egy jelentős részét ráadásul nem is a felszínen, hanem 10 centiméteres mélységig terjedően a homokba ágyazódva fedezték fel.
A Proceedings of the National Academy of Sciences-ben megjelent új tanulmányban Lavers leírja, hogy az atoll egyik régiója, ahol 672 törmelék jut egyetlen négyzetméterre, a világ egyik legszennyezettebb területe. Az egész szigeten nagyjából 38 millió műanyagdarab található, ez összesen 18 tonnát tesz ki.
Bár a helyi műanyag egy jelentős része azonosítatlan eredetű törmelék, a használati cikkekből visszamaradt szemetek, például a samponos flakonok, illetve a halászhajókról származó hulladékok is igen gyakoriak. Nem meglepő módon a nagy mennyiségű hulladék komoly károkat okoz a helyi ökológiában.
A szigeten jelentkező probléma elsődleges oka a helyi áramlat, amely Dél-Amerika nyugati partjaitól az atollig szállítja a szemetet. A sziget egyetlen szerencséje, hogy Chile és Peru lakói a világ más országaihoz képest viszonylag kevés műanyagot használnak.
Az új elemzés remélhetőleg elősegíti majd a Henderson-sziget védelmét. A helyi ökológia megóvásának érdekében nem lesz elég a szigeten található hulladékok begyűjtése, a tisztítást már az óceánban meg kell kezdeni.
