Tudomány

A szakállas katona könnyebben meghalhatott

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 06. 11. 17:10

A nagy háború a szappant is megdrágította, ami nélkül fájdalmas volt a borotválkozás, de életet menthetett a lövészárokban. Beszámolunk egy 116 éve bácsiról is, aki körül 80 éves lánya sürgölködött.
Korábban a témában:

A Politikatörténeti Intézet weblapot hozott létre, amely az I. világháborús sajtót dolgozza fel. Hadi eseményektől, a lövészárkoktól egészen a mindennapos otthoni élet bemutatásáig. Az 1916-os évből választottunk két hírt: az első azt mutatja, milyen apróságokból válhat halálos veszély, a másik pedig arra bizonyíték, ükapáink és -anyáink bulváréhsége is csillapíthatatlan volt.

Mert mosni kell

Kezdjük a szappannal. Miközben – például a Magyarország című napilap – bőszen reklámozta a középosztály hölgyeinek szánt piperecikkeket, megjelentek már az első hadiszappanok receptjei is. Arról van szó, hogyan lehet a “semmiből” elővarázsolni a legalapvetőbb élethez szükséges anyagokat.

A mosószappan ára ugyanis rohamosan öt-hatszorosára felszökött, s vannak egyes vidéki városok, ahol alig lehet kapni. Most egy egri úrnő, Lux Hugóné, egy nyugalmazott főtanácsos neje felhívásban fordul a háziasszonyokhoz, melyben útmutatást ad, hogy miként segítsenek szappanszükségletükön, s azt ajánlja, hogy hadiszappant készítsenek

– idézi a Magyarország 1916. május 6-án megjelent cikkét az elsovh.hu. Maga a recept már akkor elmúlt száz éves, és a napóleoni háborúk nagy ínségének szükségmegoldása volt.

A recept ezt mondja: öt kiló száraz, finomra törött és szitált agyagot tálba teszünk, fél kiló hamuzsírt (görög szódát) két liter forró vízben feloldunk, 13 deka frissen oltott meszet kavarunk közé, ráöntjük a szitált agyagra, jól összedagasztjuk és jó nagy pogácsákat formálunk belőle, 5-6 napon át szellős helyen szárítjuk és használatkor nem hagyjuk a vízben állani. Nem habzik, de teljesen tisztára mosható vele a ruha.

Ma is bárki kipróbálhatja, bár erősen kérdéses, mit művel a mai ruhákkal, és mennyiben állja a tisztasággal szemben támasztott követelményeinket.

A borotválkozás életet menthet

A szappanhiány komolyan érintette a férfiakat is, már ami a borotválkozást illeti. A teljesen csupasz arc elképzelhetetlen volt, a Monarchia katonai szabályzata szerint például tilos volt leborotválni. A szakáll viselése már egyéni döntés kérdése volt, ám a lövészárokban mindenképp ajánlott volt megszabadulni tőle.

Fortepan/Komlós Péter

A dús szőrzetben megtelepedő élősködők sok szenvedést okozhattak a bakának, és megesett, hogy épp a szakáll miatt nem zárt tökéletesen a gázálarc. Ez pedig az életébe is kerülhetett. A Pesti Hírlap 1916. május 5-ei cikke az angol Nature című folyóiratra hivatkozva szolgáltat megoldást:

Nincs sok értelme annak, hogy borotválkozás előtt beszappanozzuk arcunkat, elég, ha alaposan, vízzel lemossuk. Keleten sem borotválkoznak szappannal, minélfogva, hangzik az angol tanács, a háborúra való tekintettel le kell mondanunk erről a luxusról s a jövőben is szappan nélkül borotváljuk le arcunkról a kellemetlen szakállnövedéket. Hogy ez a szappan nélküli tortúra beválik-e, abban kételkedni lehet, de a brit tanácsadó azt mondja, hogy csak próbáljuk meg, hozzá lehet ehhez is szokni.

Akin nem fog az idő vasfoga

Hagyjuk most a higiéniát, és merüljünk alá a bulvár világába, látogassuk meg Ausztria-Magyarország akkori legidősebb lakóját, ahogy tette ezt a Magyarország 1916. június 14-én. Szrul Jossel Berkovics 1801-ben született a ma Délnyugat-Ukrajnában fekvő Csernyivciben, és a lap tudósítójának ottjártakor is ugyanott élt.

A Ghetto-városrészben lakik családjával. Sovány emberke, fején a szokásos fekete bársony sapkával, amit az orthodox zsidók viselnek. Leánya, egy nyolcvan esztendős anyóka gondoskodik róla s ezt az anyókát a dédunokák egész raja veszi körül. [… ] Némely hatvanas vagy nyolcvanas öreg összeesettebb és nem olyan eleven mozgásaiban és magatartásában, mint a száztizenhat esztendős Berkovics.

Igen jó egészségnek örvendett, és szellemileg is friss volt.

Nézése ugyan zavaros kissé s nemigen tudja tekintetét egy pontra irányítani, de azért szabad szemmel lát és sohase használt szemüveget. [… ] Emlékszik I. Ferenc császárra és királyra, a szabadságharcra és még élénkebben I. Ferenc József trónralépésére, az 1848-i eseményekre, az 1859-i és 1866-i háborúkra, és csodálkozik azon, hogy ez a mostani háború olyan sokáig tart. Mikor az oroszok bevonultak Csernovicba, a szomszédok elmenekültek, de ő meg a leánya ott maradtak. Ő maga mondja el, hogy nem félt, mert Isten vele van. És most már a halál úgysem lehet tőle távol, mert többet, mint a negyedik nemzedéket még senki sem élte meg.

(Kiemelt kép: Fortepan/Komlós Péter)

 

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.