Tudomány

Brit diplomata: “undort érzek ama turáni törzs iránt”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 06. 03. 16:00

Korábban a témában:

A XIX. század végén Nagy-Britanniában erős szimpátiával viseltettek Magyarország és a magyarok irányában. Az ok igen egyszerű. 1848/49 eseményei rokonszenvet ébresztettek a brit közvéleményben a szabadságra vágyó és azért hősiesen küzdő magyarok iránt, s tudták azt is, hogy magyar értelmiség tekintélyes része a szigetországot afféle mintaállamnak tekinti.

Amikor a XIX. század végén Nagy-Britannia az úgynevezett búr háborúk során szembe került a dél-afrikai holland telepesekkel, nem tett jót a birodalom tekintélyének. A legtöbb ország elítélte a nagyhatalom “agresszióját”, és egyértelműen a szabadságukért küzdő, gyönge telepesek pártján volt.

Kivéve a magyarokat, akik a konfliktus során következetesen kiálltak az angolok mellett. Ez nem is maradt visszhang nélkül, a brit közvéleményben tovább javult a magyarok megítélése, és az érdeklődés is nőtt Magyarország iránt. Újságírók érkeztek hazánkba, hogy feltérképezzék az addig kevéssé ismert “baráti” államot.

Trianon-sorozat

Trianon 96. évfordulóján négyrészes minisorozatban igyekszünk választ adni arra,

Zeidler Miklós történésszel, az ELTE egyetemi docensével, a téma szakértőjével beszélgettünk.

180 fokos fordulat

Persze nem a mai utazási magazinok beszámolóira kell gondolni. Ezek a publicisták a maguk módján szakértők voltak, elemző, olykor tudományos igénnyel vizsgáltak társadalmi és gazdasági kérdéseket, beszámolóik még a politikai döntéshozók számára is forrásértékkel bírtak. Szimpátiával érkeztek Magyarországra, de rövidesen kritikusokká váltak. A legismertebb és Nagy-Britanniában az egyik legnagyobb hatású “Magyarország-szakértő” a skót Robert William Seton-Watson volt.

A magyarok barátjaként ékezett, de felfogása a nemzetiségi képviselőkkel való találkozások után 180 fokos fordulatot vett, és ő maga a kisebbségek szószólójává vált.

Könyveket, cikkeket publikált a térség államainak történelméről és aktuális politikai viszonyairól, a brit külügy szakértőjévé kérték fel, számottevő szerepe volt a Trianonban képviselt angol álláspont kialakításában. Munkássága pedig a brit közvéleményt és a diplomaták egy részét is a szlávok és a románok ügye mellé állította a magyarokkal szemben.

A magyarok csakugyan ázsiaiak … a nem magyar nemzetiségek a civilizált Európában példa nélkül álló elnyomó politika áldozatai a magyarok által …

– írta többek közt.

Robert William Seton-Watson (Wikipedia)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Seton-Watson ugyan Magyarország szétdarabolását pártolta, de az etnikai határok mentén, s az általa készített határjavaslat kicsit kedvezőbb volt annál, mint ami később megvalósult.

Meghagyni, vagy összetörni?

A hagyományos brit egyensúlypolitika eleinte nem akarta “bántani” a Monarchiát, hiszen annak fenállása a XIX. században hozzájárult az európai stabilitáshoz. Londonból a Monarchia soknemzetiségű jellege sem tűnt okvetlenül problémának, hiszen a brit kormányzat birodalmi szemléletet képviselt, amely természetesnek tekintette, hogy vannak „uralkodó” nemzetek, amelyek hivatottak az alárendelt népek irányítására.

A brit felfogás szerint azonban az európai népeket megillette az egyenjogúság. Az Osztrák-Magyar Monarchia, s különösen Magyarország nemzetiségpolitikája pedig brit körökben már egyre több bírálatot váltott ki – mondja a történész.

A brit kormány épp ezért helytelenítette az osztrák-magyar nemzetiségpolitika diszkriminatív gyakorlatát olyan népekkel szemben, amelyek szintén megérdemelnék az önrendelkezést. Mindennek viszont csak akkor lett jelentősége a brit külpolitikában, amikor a háborúban szembe találták magukat Ausztria-Magyarországgal.

Épp a szigetország politikusaiban élt egymás mellett két álláspont: meghagyni a Monarchiát, esetleg belülről átszervezni, illetve összetörni a fennálló kereteket, és a kis államokat támogatni. Sokáig fennállt a dilemma, csak 1918 közepén győzött utóbbi elképzelés.

A “felszabadítás és a megtorlás órája”

A fiatal brit diplomatagenerációra nagy hatást gyakoroltak Seton-Watson első kézből származó, új információi, valóságos társaság alakult köré. Közéjük tartozott az akkoriban ifjú brit diplomata, a béketárgyalásokon is részt vevő Harold Nicolson, aki nem rejtette véka alá véleményét 1919-ben:

Magyarországot illetően érzéseim nem voltak tárgyilagosak. Bevallom, hogy undort éreztem, és érzek még ma is, ama turáni törzs iránt. Akárcsak rokonaik a törökök, nagyon sok mindent elpusztítottak, ugyanakkor nem alkottak semmit. Buda Pest csalárd város, minden ősi jelleg nélkül. Elérkezett a felszabadítás és a megtorlás órája.

Nicolsont és kortársait lelkesítette az eszme, hogy a nemzetiségeket felszabadítsák a magyar elnyomás alól. A fiataloknak ugyan nem volt döntő szavuk a határok kérdésében, de véleményük akkor is sokatmondó.

by Howard Coster, half-plate film negative, 1935
Harold Nicolson 1935-ben (Wikipedia)

Ha már döntöttek, bele is álltak

Miután eldőlt, hogy Nagy Britannia a Monarchia feldarabolása mellett foglal állást, stratégiai okokból is egyértelmű volt Magyarország minél nagyobb mértékű megcsonkítása. Vagyis brit nézőpontból az utódállamok megerősítése.

A Habsburgok államának szétesésével keletkező hatalmi űrt az úgynevezett kisantant államoknak – a későbbi Csehszlovákiának, Romániának, Jugoszláviának –, illetve az újjáalkotott Lengyelországnak kellett betölteniük. Pontosabban kellett volna, de ez más kérdés.

Ami pedig a nemzetiségek felszabadítását illeti, elég nehéz ellene érvelni. A politikai függetlenség, amiért a magyarok is évszázadokig küzdöttek a Habsburgok ellen, miért ne illettte volna meg a szlovákokat, a szerbeket vagy a románokat? A megoldás mikéntje az, ami nagyon problematikus, részrehajló volt – jegyzi meg a történész. Mert itt már győztes-vesztes relációban húzták meg a határokat, illetve pozícionálták az új és régi országokat. Ellenségekre és barátokra osztották őket, előbbieket negatívan, utóbbiakat pozitívan diszkriminálták.

A vesztesekre rótt békefeltételek szigorúsága – a nagyarányú területelcsatolások, a hadseregek leszerelése, a súlyos háborús jóvátételek – mögött azonban a hideg politikai számítás mellett a bosszú árnyéka is fejsejlett. A csaknem öt évig tartó háború, ami emberéletben és anyagiakban a győzteseknek is hatalmas pusztítást okozott, aminek terhét a vesztesekre akarták hárítani.

Franciaország közel fél évszázada várt a Németország elleni revansra, amit most igyekezett a lehető legjobban kiaknázni. De még az egyébként mérsékelt Lloyd Goerge miniszterelnök is azt üzente – a parlamenti választások előtt – a brit közvéleménynek: megfizettetjük ezt a háborút a vesztesekkel.

Minisorozatunk következő részében Franciaország álláspontját mutatjuk be.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

MUNICH/GERMANY - JANUARY 19: Niall Ferguson (Harvard University) gestures speaking on the podium during the DLD16 (Digital-Life-Design) Conference at the HVB Forum on January 19, 2016 in Munich, Germany. DLD is a global network of innovation, digitization, science and culture, which connects business, creative and social leaders, opinion formers and influencers for crossover conversation and inspiration. (Photo: picture alliance / Jan Haas)/picture alliance
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.