Tudomány

Végső vereséget szenvedett a magyar “harcmodor”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 05. 09. 16:30

Korábban a témában:

A magyar nemesség adómentességének évszázadokig sziklaszilárd alapja volt a hadkötelezettség: ők vérükkel adóztak a királynak. Így volt ez még akkor is, amikor a reguláris hadseregek mellett már elavultnak, csekély harcértékűnek számított a képzetlen, többnyire rosszul felszerelt nemesi felkelés, latinul inszurrekció.

A “régi mód szerint” Napóleon ellen vonultak hadba utoljára nemeseink 1809 nyarán. Az események a győri csatavesztésben csúcsosodtak ki, amit sokan máig a magyar nemesek lebőgésének, csúfos kudarcának tartanak.

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?…
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

-írja Petőfi A nép nevében című versében.

Holott a nemesi felkelés felett már akkoriban is nagyon eljárt az idő, a vereségért pedig nem nemeseink “csúfos futása”, hanem a franciák csaknem kétszeres létszámfölénye, és az osztrák reguláris erők vezetése okolható. A császári hadvezetés alapvető hibák sorozatát követte el, sőt mindenféle mindenféle világos haditerv nélkül kezdte meg az ütközetet, ráadásul értelmetlen vitát folytattak még a fővezér személyéről is.

Felszerelésük sem volt

A Habsburg Birodalom a katonai és területi veszteségek miatt égve a revans vágyától, 1808 nyarától készült a franciák elleni nagy háborúra. A szeptember 3-án megnyitott országgyűlés elfogadta, hogy a kialakult helyzetre való tekintettel I. Ferenc császár és király a nemesi felkelést országgyűlési határozat nélkül három évig összehívhassa – olvasható az Archívnet.hu-n.

A vármegyék összeírták a hadra fogható nemeseket, akiket vagyoni állapotuk szerint soroltak lovas vagy gyalogos szolgálatra. Aki nem tudta felszerelését maga kiállítani, annak – elvileg – megyei vagy országos hadiraktárakból utaltak ki. De csak elvileg, mert a felszerelést nem tudták teljes egészében biztosítani – a reguláris hadsereg mindig elsőbbséget élvezett.

Az összeírás 1809 legelején lezajlott, és kiderült: a magyar nemesség – bár arányait tekintve európai átlagban a legnépesebb volt – vagyoni helyzete többnyire nem tette lehetővé gazdasága elhagyását, még kevésbé a saját költségén való katonáskodást.

Így a szükséges felszerelés előteremtése a vármegyék pénztárát sújtotta. Az inszurgensek alapvetően ugyanúgy voltak felszerelve, mint a császári katonák azzal a különbséggel, hogy itt a gyalogosok is hordtak kardot.

Fokossal és nyereg nélkül

A nádor, József főherceg áprilisban meghirdette a nemesi felkelést, a csapatokat pedig május 9-én Győrbe rendelte. Bár a nyári ütközet vége visszavonulás volt, a magyarok hősiesen küzdöttek annak ellenére, hogy felszerelésük igencsak gyengécske volt, és katonai kiképzésben, nem részesültek.

Aspernnél már két inszurgens lovasezred is volt a tűzben, a nyitrai és a primatialis lovasság, s mind a kettő kiállta becsülettel a tűzkeresztséget. Francia vérteseket rohantak meg – fokossal és nyereg nélkül. … Csak a tábori szolgálatot nehéz még velük megszokatni. Veszteg maradni az előőrsön, szótlanul, mozdulatlanul, sárban-vízben megállni, zivatar elől bundába nem takarózni, étlen-szomjan naphosszat vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni a magyar nemesnek a nyaka

– írja Jókai Mór a Névtelen vár című regényében, ahol történelmi adatok felhasználásával próbálja bemutatni a győri vereség objektív okait, és megszabadítani nemesi felkelőinket a szégyenfolttól. Mert valóban nagyon bátran küzdöttek.

R. Kiss István 1909-ben adta közre az inszurrekció anekdotakincsét, ahol például ez a történet olvasható:

Tóth Péter, közlegény úgy dúlt az ellen közt, mint egy dühödt oroszlán; kapott is viszonzásul sebeket minden oldalról; mikor azután azt gondolta, hogy eleget kapott s a lovát is leszúrták már alatta, akkor félreállt a tolakodásból. Ott aztán elkezdte számlálni a kapott sebeket.
– Egy, kettő, három… tíz, tizenegy. – De bizony én kicsinálom egész tucatra!
– Mondta s fogta a kardját, visszament gyalog és csakugyan kicsinálta. Akkor azután tizenkettővel megelégedett.

Visszavonulás

A csata elején nagyrészt a magyar banderiális erők verték vissza a francia lovasság támadását, és két huszárregiment indult ellentámadásra a francia légiók és tüzérség ellen. A június eleji esőzések miatt megáradt Pándzsa-patakban viszont elakadt a lendületük, és komoly rendet vágott közöttük az ellenséges tüzérség.

Ezt látva János főherceg visszavonulót fújt seregei számára, ami végül fejvesztett menekülésbe torkollott, és a Habsburg seregek Komárom irányában elhagyták a harcmezőt. Győr várában mintegy 2500 főnyi véderő maradt, mely tíz napig állt ellen, végül megadta magát Napóleon csapatainak.

A veszteség osztrák-magyar oldalon sérültekkel és eltűntekkel együtt 6000 fő volt, ebből 791 halott a magyar nemesi felkelők soraiból került ki.

Világossá vált az is, hogy a szervezetlen, könnyűlovas felkelők egy tömeghadsereg ellen már mit sem ér, ezért I. Ferenc 1809 után nem hirdetett több nemesi felkelést.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.