Bethlen István gróf a XX. század egyik legjelentősebb magyar politikusa volt. Hajlíthatatlan, konzervatív ember, aki tízéves kormányfősége alatt kivezette Magyarországot a Trianon okozta totális csődből, a külpolitikai elszigeteltségből. Igaz, a siker érdekében nem ragaszkodott foggal-körömmel a demokratikus úthoz…
Az erdélyi származású főnemes Bécsben, Pesten, majd Mosonmagyaróváron folytatott jogi és mezőgazdasági tanulmányokat. Már 27 éves korában, 1901-ben országgyűlési képviselővé választották, a szabadelvűek, a függetlenségiek, végül az alkotmánypártiak táborát erősítette. Az összeomlás idején Károlyi konzervatív ellenzékét vezette, megalapította a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (KNEP), az Antibolsevista Comitét, kulcsszerepet játszott Horthy hatalomra kerülésében.
Hajlíthatatlan konzervatív
A miniszterelnöki széket 1921 áprilisában foglalta el, tíz évig volt hazánk kormányfője. Nagyon komoly kihívással szembesült: a fejlődés útjára kellett terelnie a háborúban kivérzett, jóvátétellel sújtott, megcsonkított, gyakorlatilag a padlón heverő országot. Bethlen elvetette a kommunizmust és a szociáldemokráciát, mert mindkettő szemben állt a magántulajdonnal és a kapitalizmussal.
Nem tűrte meg a diktatorikus kormányzati formát erőltető jobboldali szélsőségeket sem, de nem hitt a demokráciában sem. Pontosabban úgy vélte, hogy az elmaradott hazai viszonyok közt nem lenne életképes.
Mi demokráciát akarunk, de nem a nyers tömegek uralmát, mert azok az országok, ahol a tömegek uralma vált úrrá az egész nemzet felett, a pusztulásnak vannak kitéve
– jelentette ki.
Szerinte az ország irányítóinak kellő vagyoni alappal, valamint “fejlett nemzeti öntudattal és nemzeti érzéssel” kell rendelkezniük – idézi Romsics Ignác. Ő magát a fontolva haladás, az irányított demokrácia, a konzervatív demokrácia hívének vallotta. Ennek szellemében állt neki a politikai hatalom stabil megalapozásának, pártja ugyanis, a KNEP elég gyengécske volt ekkor.
Politikai hatalom
Első lépésként titkos egyezséget kötött a szociáldemokrata vezérrel: Peyer Károly lemondott a sztrájkjogról, a vidéki munkásság szervezéséről, cserébe pártja működése számára Bethlen biztosította a törvényes kereteket. A kisgazdák beolvasztásával megszületett az Egységes Párt, ami egy választójogot korlátozó kormányrendelet után rendre nagyobb és nagyobb többséget szerzett a választásokon.
Előbbi visszalépés volt ugyan, de nem kirívó, míg utóbbi, azaz a nyílt voksolás – az egy Jugoszlávia kivételével – példa nélkül állt.
Ettől kezdve a kormánypártnak nem volt sok gondja az ellenzékkel, és az újraválasztás sem forgott veszélyben, a kormányfő hozzákezdhetett az ország talpra állításához. Nem túlzás, hogy a monarchia felbomlása, a trianoni országcsonkítás után tényleg a romokból kellett felépíteni mindent.
Gazdasági sikerek
Eltűnt a magyar mezőgazdaság piaca, megszűntek a birodalom más országaiból, tartományaiból érkező olcsó iparcikkek. Magyarország elvesztette nyersanyagkincseinek döntő többségét, de megmaradt feldolgozóipar nagy része – immár felvevőpiac és nyersanyag nélkül. Míg a malmokat és a gépgyártást vissza kellett fejleszteni, addig az ország alig rendelkezett a lakosság alapvető szükségleteit kielégítő könnyűiparral.
A kisantant gazdaságilag és politikailag is igyekeztek hermetikusan elzárni az országot a külvilágtól, nem volt önálló fizetőeszközünk, jegybankunk. Az egyetlen lehetőség volt külföldi segítséget szerezni minden áron. Magyarország belépett a Népszövetségbe, szerzett 250 millió korona kölcsönt, aminek többsége el is ment „háborús jóvátételre”. Ezzel viszont az ország ismét “szalonképes” lett, elindult a magántőke beáramlása.
Bevezették a pengőt, létrejött az önálló Magyar Nemzeti Bank. A Bethlen-kormány külső erőforrások bevonásával lassan stabilizálta az államháztartást, szilárd növekedési pályára állította a gazdaságot.
Bethlen vezetésével Magyarország kitört a politikai elszigeteltségből is, elsősorban Olaszország felé, de szövetségeseket talált Nagy-Britanniában is. A gazdasági világválság azonban ismét megrendítette az országot, Bethlen saját hitele és a konszolidáció eredményeinek védelme érdekében 1931-ben távozott posztjáról.
A nácik és a kommunisták is féltek tőle
Ezt követően a konzervatív ellenzék vezéralakjaként politizált, elítélte a szélsőjobboldali eszméket, az 1938 után hozott zsidótörvényeket, és ellenezte az egyoldalú kötődést Németországhoz. Amikor pedig a háború kimenetele többé nem volt kétséges, 1943-tól minden erejével az angolszász hatalmakkal kötendő különbéke megkötéséért dolgozott.
Tekintélye még a náci megszállás idején is oly kikezdhetetlen volt, hogy a németek mindent megtettek kézre kerítéséért. Nem sikerült, a 70 éves Bethlen hónapokig bujkált, ám egészsége nagyon leromlott: kétszer kapott agyvérzést. Hasonlóan félelmetes ellenfélként tekintettek rá a szovjetek is, és bár felajánlotta segítségét az ország ismételt újjáépítésében, napjait házi őrizetben kellett töltenie.
1945 áprilisában a Szovjetunióba hurcolták, végül egy moszkvai katonai kórházban hunyt el 1946. október 5-én. Úgy tudni, szívbénulásban.
