Az ugye dogma, hogy az embernek van lelke, ami halála után mintegy természetfeletti lényként tovább él. Ám amíg a test lélegzik, a lélek benne lakozik. Maga a szó mindennél beszédesebb: amíg valaki él, lélegzik. Amikor meghal, utolsó lélegzetvételével kileheli a lelkét, kiszakad belőle a lélek.
Hat “tesztalany”
Ha pedig a lélek létezik, azt bizonyítani is lehet, hisz jó darab ideje csak azt fogadjuk el valóságnak, ami tudományosan alátámasztható. Duncan MacDougall amerikai orvos az 1900-as évek elején egész karrierjét erre áldozta. Abból indult ki, hogy minden létező anyag mérhető, így tehát az emberi lélek is. Nosza, csak meg kell mérni…
1907-ben publikált kísérletei meglehetősen morbidak voltak, és sokkal inkább a laikus logikájával futott neki, mint tudományos alapossággal. Haldoklókat keresett, és “talált is” hat személyt: négyük tuberkolózisban, az ötödik cukorbetegségben, a hatodik személy egy meghatározhatatlan betegségben szenvedett.
Az eredmény: 21 gramm
Páciensei már végső stádiumban voltak, alig mozogtak. Ágyukat úgy alakította át, hogy azok egy nagyon érzékeny mérlegként működtek, majd várta, hogy meghaljanak. A többit már nem nehéz kitalálni. MacDougall megállapította, hogy az ember 21 grammot veszít súlyából halála után, így tehát a lélek létezik, mérhető, súlya pedig 21 gramm.
Kontrollcsoportként 15 kutyát vizsgált, akiknek köztudomásúan nincs lelkük. És valóban, az ebek kimúlása után súlyuk változatlan maradt. Ezután ő maga is a mérlegre feküdt, és próbált minél alaposabban kilélegezni, de súlyvesztést egyetlen állapotban sem tudott megfigyelni.
Komolytalan…
Megállapítását persze sokan kétkedve fogadták. Azt állították, a mérleg nem volt elég pontos, de a lényeg, hogy a halál beálltát nem lehet “másodpercre pontosan” megállapítani. Márpedig utóbbi lenne a kísérlet egyik kulcseleme. Az orvos így válaszolt: A lélek súlya gyakorlatilag az utolsó lehelet távozásakor hagyja el a testet, a nyugodtabb természetű emberekben azonban akár egy percig is ott maradhat.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hat esetből egyszer jött ki azonnal a 21 grammhoz közelítő érték, máskor csak több részletben. Két esetet pedig maga MacDougall minősített érvénytelennek. A kritikát elfogadva további méréseket tartott szükségesnek. A Kísérletező kedvű férfi 1911-ben került ismét a hírekbe, állítólag megtalálta a módot a testből távozó lélek lefényképezésére. Aztán Duncan MacDougall eltűnt a média érdeklődési köréből, 1920-ban pedig elhunyt.
Az amerikai orvos megállapítása tehát tudományos szempontból nem állja meg a helyét. Ez persze önmagában nem jelenti azt, hogy ne lenne lelkünk, ám súlya biztosan nem mérhető. A 21 grammot viszont Alejandro González Iñárritu 2003-as filmje világszerte ismert fogalommá tette.
