Egy kütyü, amivel megkülönböztethetjük a robotot az embertől

Ez a hét sem kezdődik unalmasan: az ausztrál DT kreatív technológiai ügynökség kutatórészlege olyan nyakra szerelhető eszközt készített, ami jelzi, ha mesterségesen generált, azaz nem emberi hang beszél hozzánk.

A fenti videót megnézve joggal kérdezhetjük meg, hogy mi szükség van egy hasonló készülékre (akár még prototípus-szinten is), ha csukott szemmel is képesek vagyunk megmondani a példák hallatán, hogy melyik emberi és melyik nem az.

A válasz egyszerű: az elmúlt hónapokban két olyan publikus rendszerről is beszámoltunk – a Lyrebird hangokat megtanuló és utánzó szoftvere, ill. az Adobe emberi hangot manipuláló megoldása -, amelyek legalább annyira felkeltik a nemzetbiztonság, mint a szórakoztatóipar vagy éppenséggel a hálószobazenészek figyelmét.

Összegezve: egyre könnyebb lehet személyazonosságot utánozni, vagy utánoztatni egy robottal.

Az egyik fő kérdés nyilván az, hogy egy mesterségesen alkotott hang a hangalkotási folyamat melyik pontján “szerez be” olyan jegyeket vagy nyomokat, ami alapján könnyen beazonosítható a mesterséges mivolta. Mindezt a DT prototípusa nem túl meglepő módon a Google Tensorflow gépitanuló rendszer segítségével tudja szűrni.

A hordható kütyü processzorchipje csatlakozik egy mobilapphoz, amely a hallott hangot egy mesterséges hangokat elemző Tensorflow alkalmazásnak küldi, az dönti el, hogy a hallott szöveg természetes vagy mesterséges eredetű-e.

A prototípus másik érdekessége, hogy nem hanggal, fénnyel vagy rezgéssel tudatja velünk, hogy gépi hangot hall, hanem hőérzettel. Egy 4×4 milliméteres Peltier-hűtővel dolgozik a fül mögött megbúvó kütyü, aminek hatására kvázi végigfut a hátunkon a hideg.

A videóban látható harmadik érdekesség pedig azokat fogja megnevettetni, akik olvasták a Lyrebird szoftverrel kapcsolatos cikket, ugyanis ez a hangelemző Tensorflow-alkalmazás pont a Lyrebird által generált, mesterséges Trump-szövegekre csap le, és jelzi, hogy azok korántsem az amerikai elnöktől származnak.

Új extra érzékszerv?

Kérdéses, hogy az ilyen megoldások mennyire válhatnak elterjedtté és épülhetnek be az emberi érzékszervek közé.

Hannu Rajaniemi finn scifi-író például a magyarul is megjelent Kvantumtolvaj c. regényében tér ki olyan extra emberi érzékszervként működő technológiákra, amelyek a magánszféra (privacy) szintjét képes érzékelni, és éreztetni.

Egészen addig azonban, amíg nem lesz hatodik, hetedik vagy ötvenedik új érzékszervünk, hagyatkozzunk a meglevő öt érzékszervre, a józaneszünkre és az egészséges paranoiára. Nagyon sok olyan helyzettől meg tudnak ezek is menteni minket, amelyekben másnak adja ki magát egy ember – vagy egy gép.