Tech

Így lehet túlélni csonka sajtószabadság alatt

Bátky Zoltán
Bátky Zoltán

tech-újságíró és zenész. 2016. 10. 10. 12:07

Nem akarunk vészharangokat kongatni, de azért összegyűjtöttük, milyen módszerekkel publikálhatnak azok, akiknek ellehetetlenítik az újságját, műsorát vagy egyéb sajtótermékét.

Az elmúlt napok történéseinek fényében a különféle köntösbe bújtatott, mondvacsinált indokokkal alátámasztott cenzúra, a sajtószabadság megnyirbálása a mai Magyarországon már valós fenyegetés. Egyetlen dologban mindenképpen jobb a helyzet, mint mondjuk 30-40 éve. Akkoriban ugyanis, ha egy rendszer, vagy valamilyen felsőbb hatalom betiltott (vagy eleve nem engedélyezett) bizonyos hangokat, véleményeket, csak annyi lehetőség maradt a publikálásra, hogy illegális lapokat, szamizdatokat készítsenek az ellenállók. Ezeknek már az előállítása is nehézkes volt, nyomdát nehéz volt találni és megfizetni, az írógépes-fénymásolós módszer pedig nem csak csúnya végeredményt hozott, de erősen limitálta az elkészíthető példányszámot is. Aztán pedig ott volt a terjesztés kérdése: ez nem csak a logisztika, de az ellenőrzés miatt is embert próbáló feladat volt.

Ma azonban más a helyzet. Bár természetesen a legjobb hatásfokkal egy bejáratott, reklámokból és egyéb forrásokból működő, hivatalos sajtóorgánum tud híreket, cikkeket és véleményeket közölni, az internet által nyújtott lehetőségek segítenek abban, hogy ha valakik elől elzárják az egyéb módszereket, továbbra is eljuttathassák üzenetüket az olvasókhoz. Íme pár tipp arra, milyen alternatív hírközlési útvonalak léteznek, és melyik mekkora rizikóval jár: videóban is elmeséljük és bemutatjuk (ezt a fejlécben lehet megtalálni, vagy ide kattintva is megtekinthető), és az alábbiakban le is írjuk a módszereket.

1. Független webes magazin készítése

Ez igazából az egyik legelegánsabb módja a továbblépésnek. 10-15 éve persze elég nehéz lett volna egy jól bejáratott, működő weboldal után a programozáshoz és dizájnhoz kevésbé értő újságíróknak létrehozni egy olyan webes magazint, ami kifelé akár teljesen profinak tűnhet, ma azonban kis túlzással néhány kattintás és pár ezer forint kérdése az egész. Íme, mit kell ehhez tenni:

  • Regisztrálni egy domaint, ami manapság már szabadon, magánszemélyek által, pár ezer forintért, akár online is megtehető.
  • Szerezni valamilyen tárhelyez: ez gyakran a domainszolgáltatónál is elérhető, akár csomagban az igényelt webcím mellé, és a kettő együtt még mindig simán alatta tud maradni évi tízezer forintnak.
  • Leszedni egy olyan ingyenes keretrendszert, mint amilyen például a WordPress. Ez egy szinte magától települő megoldás, amely alapvetően blogmotorként indult, de a mai változatok már egy csomó beépülővel és dizájnelemmel komoly és bonyolult szerkezetű weboldalaktól a sok rovatos, profi online újságokig mindenféle felhasználásra testre szabhatók, ráadásul különösebb programozási tudás nélkül is. Ja, és mindez teljesen ingyenes.
  • Keresni egy olyan sablont, amely megfelel az általunk megálmodott webes magazin kinézetének. Egy vagy több hasáb? Választható rovatok? Címkézés? Kiemelt hírek? A weben már egy csomó ingyenes template-et lehet találni ilyen célokra, de még a szépen megtervezett profi sablonok is viszonylag olcsón megszerezhetők, ezekhez ráadásul komoly technikai támogatás, grafikai segédlet is jár.
  • Ha mindezzel megvagyunk, már csak el kell kezdeni cikkeket írni, ami a WordPress, vagy hasonló motorok beépített szerkesztőjével olyan, mintha csak egy Word dokumentumot szerkesztenénk.
  • Ééééés kész is vagyunk.
Ez például egy teljesen ingyenes WordPress sablon, ami máris professzionális magazinnak néz ki.

Mik lehetnek a módszer veszélyei? A minimális induló költség semmiképpen, esetleg attól lehet tartani, hogy ha esély van a cenzúra még erősebb bevezetésére, a kormány kérheti a szolgáltatót a domain vagy a tárhely elérésének letiltására különféle okokra hivatkozva. Ezt viszont könnyen elkerülhetjük, ha nem magyar szerveren és nem .hu végződésű domainen publikálunk, ezeket pedig eleve külföldi regisztrátornál igényeljük.

2. Újságírás blog formájában

Ha az általunk közölni kívánt tartalom nem annyira bonyolult, hogy különféle rovatokra, témakörökre kellene tagolni, választhatjuk a hagyományos blog formátumot. Ebben ugyebár simán, megjelenési sorrendben olvashatóak a bejegyzések, de még ez sem törvényszerű, egyes szolgáltatóknál lehetőség van bizonyos anyagok kiemelésére, vagy rendezgetésére is.

A blogos megvalósítás előnye, hogy akár nulla forintból, és nulla programozói tudás mellett nekiláthatunk, csak regisztrálni kell egy blogszolgáltatónál, kiválasztani egy előre beállított sablont, és már mehet is a cikkgyártás. Persze itt is van lehetőség arra, hogy saját webcímet regisztráljunk, és ezt irányítsuk át a blogunkra. Ugyan a végeredmény mindenképpen egyszerűbb lesz, mint egy kifinomultabb saját megoldás esetében, de a gyorsaság és gazdaságosság miatt jó induló módszer lehet. Szintén előny, hogy ha egy nagyobb blogszolgáltatónál kezdünk publikálni, a posztjaink már az ő közös felületein, vagy a kapcsolt online magazinok behúzásaiban is megjelenhetnek, ezzel felgyorsítva azt a folyamatot, ahogy ismertté tesszük új minimagazinunkat.

Bloggeren tényleg csak ennyi egy új oldal elindítása.

Ennek a módszernek is lehetnek veszélyei. Itt a blogunk teljes egészében a blogszolgáltató “tulajdonai”, legalábbis abban a tekintetben, hogy ha az bármikor úgy gondolja, hogy valamiért (politikai meggyőződésből, vagy egyszerűen csak azért, mert csődbe megy) leállítja a szolgáltatást, bukjuk az addig felépített oldalt és az összes addigi tartalmat. Szóval ha ebben a formátumban gondolkodunk, gyakran archiváljuk a publikált cikkeket, jobb félni, mint megijedni alapon. A paranoidabb típusok itt is elgondolkodhatnak azon, hogy egy nagyobb külföldi szolgáltatónál (mint amilyen a Google tulajdonában lévő Blogger) regisztrálnak, ide nehezebben nyúl utánuk bármilyen országszintű szervezet.

3. Írott közösségi média

A legolcsóbb megoldás, aminek ugyanannyi hátránya is van, mint amennyi előnye. A hátrányok közül a legfontosabb, hogy szinte semmilyen eszközünk nincs a saját arculat létrehozására, Egy profilkép és egy fejléc, aztán irány a tartalomgyártás, ennyivel gazdálkodhatunk. Viszont a másik oldalról ott van a közösség, amely egyben a közönség is: ez a legközvetlenebb út az olvasókhoz, akik segíthetnek terjeszteni az új publikáció hírét és magukat a bejegyzéseket is. Ha indítunk egy oldalt, az lehet a Szórakozás kategóriában például egy Magazin, de ha úgy érezzük, hogy egy közérdekű kezdeményezés jobban illik a tevékenységünkhöz, akkor erre is van specializált oldaltípus.

Az ilyen oldalak elindítása kifejezetten egyszerű, bármilyen Facebook felhasználó készíthet professzionális oldalt, majd jogosultságot adhat másoknak is annak kezelésére (ráadásul különféle szinteken, tehát megbízhat olyat, aki szerkesztheti, mások csak bejegyzéseket írhatnak, vagy hozzászólásokat moderálhatnak).

A Népszabadság félreállított munkatársai gyorsan léptek, máris létrehoztak egy Facebook-közösséget.

Itt is akadnak veszélyek. Egyrészt a “trollok”: a miénkkel ellenkező véleményű kommentelők, akik biztosan tele fogják szemetelni az összes bejegyzésünket a becsmérlő, kontraproduktív hozzászólásokkal. Másrészt a sok-sok Facebook oldal erdejében nem könnyű kitűnni, tehát okosan kell közösséget építeni, megmutatni magunkat a világnak. Viszont attól ne nagyon féljünk, hogy egy politikai okokból Facebookra kényszerült újságot letilthat bárki: a Zuckerberg-birodalom kifejezetten érzékeny a szabadságjogokra, ezért csak akkor tesz elérhetetlenné oldalakat, ha azok személyiségi jogokat sértenek vagy közvetlen gyűlöletbeszédet tartalmaznak. Nem egyszer volt már, hogy kormányok kérvényeit utasították el, amikor azok “közösségi szamizdatok” elnémítását követelték.

4. Élőszó és videó

Ez az egyik legdinamikusabban növekvő népszerűségű internetes véleményközlő módszer manapság. Videobloggerek, “Youtuberek” százezrei készítenek adásokat komoly dolgoktól (tudomány, technika) az átlagoson át (sminkelés, vásárlási tanácsok) akár a teljesen extrémig (GoPro-s extrémsport saját szemszögből, vagy épp disznótenyésztő webcam). Ja, és bizony a nézők még a legnagyobb marhaságot is képesek tíz- és százezres nagyságrendben követni.

Az ilyen publikálási módszert azoknak ajánljuk, akiknek

  • Jó a “beszélőkéjük”, tehát nem csak a betűk leírásában tehetségesek, hanem képesek előadni, élőszóvá alakítani a véleményüket.
  • Van valamilyen alapszintű felszerelésük és tudásuk (már egy webkamera is elég, de azért minimális szinten érteni kell a videóvágáshoz, effektezéshez).
  • Van lehetőségük és energiájuk viszonylag sűrűn új videós tartalmakat legyártani, mivel a vloggerek nézőközönsége kiemelten a sűrű frissítésekre harap, és hamar elfelejti a ritkán jelentkezőket.

Ennek a módszernek szintén könnyű nekikezdeni, csak egy YouTube fiók kell hozzá (ami már meg is van, ha valakinek van Google fiókja), és amikor elkészül az első videó, csak fel kell tölteni, megvárni, míg a rendszer konvertálja, közben hatásos címet és leírást kell szerkeszteni, majd mehet is a publikálás.

A veszélyek nagyjából ugyanolyan szintűek, mint a Facebook esetében: bár elvileg bárki kérheti videók és csatornák letiltását a Google-től, ők azonban csak jogsértések vagy tiltott tartalmak esetén lépnek ténylegesen.

5. A leghatékonyabb mindent egyben csinálni

Amiket eddig leírtunk, működhetnek önmagukban is, de ha igazán jóféle publikációt szeretnénk összehozni, érdemes nagyban és átfogóban gondolkozni. Ha van egy olyan WordPress oldalunk, amelyen profi kinézetű webes újságként jelenünk meg, ettől még futtathatunk külön blogot is (akár az oldal felületén), ahol a legfrissebb, leggyorsabb híreket osztjuk meg, ezen kívül akár automatikusan is összekapcsolhatjuk az oldalt a Facebookkal, hogy minden új anyagunk azonnal kikerüljön az ottani oldalra is. A videó pedig kiváló módszer a hagyományos, írott cikkek színezésére, árnyalására, vagy esetleges többletinformációk közlésére is.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.