Szórakozás

Szilágyi Áron: Rio előtt hatalmas terhet pakoltak a vállamra

Molnár Dávid
Molnár Dávid

újságíró. 2016. 09. 07. 17:24

Új évadot kezdett D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal című műsora, amelynek első részében Szilágyi Áronnal beszélgetett a WMN magazin alapító-főszerkesztője. Volt szó a 2008-as mélypontról, az esküvőről, és arról is, foglalkozna-e gyerekekkel a kétszeres olimpiai aranyérmes sportolónk.

Szilágyiról kiderült, hogy nem kér szakmai segítséget, ha nyilatkozatokról van szó, ugyanis mindig visszanézi a korábbi interjúit, és azokból tanul. Sokan megjegyezték, hogy bár általában borostát visel (mint kiderült, azért, mert lusta, és egyébként is kényelmesebbnek tartja), az idei olimpia nyitóünnepségén tökéletesre borotvált arccal vitte a zászlót. Ezzel kapcsolatban azt mondta:

Az alkalom minden szempontból megkívánta, hogy kifogástalanul jelenjek meg.

A családon belül a legnagyobb szurkolója édesanyja, neki köszönheti a karrierjét is, ugyanis kilencéves korában ő vitte le a Vasas vívótermébe.

Szilágyi szerint bár hosszú út vezetett az olimpiáig, rendre úgy alakultak a dolgok az életébe, hogy végül kijuthasson.

Édesanyja könyvet is írt az azt megelőző időszakról, amelyben kronológiailag, valós időben dolgozza fel az eseményeket – éppen ezért nevezi fiát olimpikonnak olimpiai bajnok helyett, és ezért csak a harmadik fejezetben derül ki, hogy Szilágyi kvalifikálta magát a világjátékokra.

Az első löket

Szilágyi elmondta, a 2004-es olimpia volt az első, amin végigkövette a magyar eseményeket, Nemcsik Zsolt ezüstérme pedig azért fogta meg, mert őt minden nap látta a Vasasban. Ekkor dőlt el, hogy ő is részt szeretne venni egyszer a játékokon. A történet nem indult könnyen: „2008. augusztus 2-án utaztunk Pekingbe, aznap reggel tudtuk meg, hogy a nevelőedzőm váratlanul elhunyt. Azt ott nem is igazán tudtam feldolgozni, hihetetlen sokként ért. A verseny is rosszul sikerült, és kemény időszak következett utána. Én voltam a legfiatalabb a csapatban, a többiek sokat segítettek” – mondta D. Tóthnak, majd hozzátette:

„Jókor jött a pofon, ugyanis egy évig álomvilágban éltünk.”

A 2009-2010-es évek arról szóltak, hogy újra magabiztosságot szerezzenek, és újraszervezzék a csapatokat – ő egyébként már akkor elkezdte egyengetni a magánkarrierjét. Bár London előtt megfordult benne, hogy jó lenne az arany, de abban nem bízott, hogy ez sikerülhet is.

Nem volt meg a “bejelentkezésem” (egy korábbi világ- vagy Európa-bajnokságon szerzett arany), így inkább csak a pontszerző helyett láttam reálisabbnak

– mondta.

Szilágyi szerint azért nehéz helytállni ebben a sportágban, mert nemcsak magunkkal kell tisztában lennünk (testileg, gondolatilag és érzelmileg), de ott van egy ellenfél is, akit le kell győzni. „Ez egy nagyon kemény idegi harc, amit vívunk – sokszor mentálisan jobban elfáradunk, mint fizikálisan” – nyilatkozta.

Az a bizonyos teher

A kardívó szerint a riói olimpia azért is volt nehezebb, mert oda már címvédőként jutott ki. Bár ő olyan ember, aki magának tűz ki célokat és azokat igyekszik teljesíteni,

az olimpia előtt sokan azt kommunikálták felé, hogy bizony érmet várnak tőle.

Szilágyi azt is elmondta, hogy ő nem a “színészkedős” vívók közül való: tehát nem azzal próbálja meg kizökkenteni az ellenfelet, hogy cipőt fűz vagy kardot cserél, hanem sokkal inkább határozott kiállást próbál sugallni.

Azt akarom üzenni, hogy tudom, miért jöttem, holott ez a legtöbbször nem igaz, mert tele vagyok kétségekkel

– tette hozzá.

Az esküvőről is szó esett: menyasszonya, Betti volt az a lány, akihez győzelme után odarohant és megcsókolta. Bár több lap megírta, még az olimpia után összeházasodnak, erről szó sincs, ugyanis ezt tervezik, csak jövőre állnak oltár elé. Természetesen kap rajongói leveleket is:

Az egyik üzenetet egy anyuka írta neki Facebookon, aki belinkelte a lánya profilját, hogy örülne neki, ha Szilágyi elhívná randevúzni.

A sportoló nehezen mond nemet, nem megy bele vitákba, ezért is örül, hogy lassan két éve menedzsmentje van. A gyerekek motivációját szerinte egy jó edzővel lehet fenntartani: egy olyan emberrel, aki elmagyarázza nekik, hogy a befektetett munkának van értelme és lesz hozadéka. Azt is el tudja képzelni, hogy gyerekekkel foglalkozzon, de még nem tervezi az edzősködést.

Az edzői pályához hatalmas elhivatottság kell: egész embert, odaadást, odafigyelést igényel. Nem lehet félgőzön művelni.

– indokolta. A teljes adást itt tudjátok megnézni.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.