Foci

Portugália-Magyarország: kikaptunk, de miért?

Ferenczi Attila
Kálnoki Kis Attila
Ferenczi Attila, Kálnoki Kis Attila

2017. 03. 26. 13:38

Korábban a témában:

A magyar labdarúgó-válogatott győzelmi kényszerrel lépett pályára Lisszabonban. 1926. december 26., a két nemzet első találkozója óta a tegnapival együtt összesen tizenkét alkalommal ütköztek meg a felek, de soha, még a magyar labdarúgás aranykorában sem sikerült legyőznünk őket. Az eddigi mérlegünk lesújtó Portugália ellen – nyolc vereség mellett mindössze négy döntetlen. Szombat este is – látszólag -, nagy zakóba szaladtunk bele (3-0).

A szurkoló és a magyar szakma hajlamos az eredmény ismeretében – utólag – okos véleményt alkotni és azonnal edzőt buktatni, de kérjük, ne tegyék!

Nézzük honnan indultunk!

Az alábbi videón az Egervári Sándor-féle válogatott labdakihozatala látható a 2012-es magyar-holland világbajnoki selejtező meccsen, ahol ugyanúgy három góllal kaptunk ki (4-1), mint tegnapi ellenfelünk ellen, tettük mindezt kilátástalan játékkal, ráadásul hazai pályán.

Mit látunk? Magyar labdajáratás a védő harmadunkban, az ellenfél letámad, visszapassz a kapusunknak vagy a belső védőknek, és felíveljük a labdát a semmibe.

Ugyanez a szituáció rengetegszer megismétlődött a tegnapi napon, és csapatunk simán, ráadásul földön, passzjátékkal tudta kihozni a labdát a letámadó portugál játékosok gyűrűjéből.

Lásd a következő képet, ahol szárnytámadást vezettünk egy portugál letámadás kijátszása után.

24.hu

Amíg a hollandok ellen labdabirtoklásunk a védő harmadunkra korlátozódott és maximum 3-4 átadásban merült ki, addig a portugálok ellen ezt már a pálya középső harmadában oldottuk meg, és gyakorta tíz egymást követő passzal.

Amíg a hollandok ellen, mindenki elbújt a labda elől, nehogy labdát kapjon és esetleg hibázzon, addig a portugálok ellen mindenki mutatta magát és játékot kezdeményezett.

Ugyanezen a hollandok elleni válogatott meccsen volt tapasztalható az is, hogy amikor az Egervári-válogatott megpróbálta letámadni a pozíciós játékot játszó hollandokat, azok szabályszerűen kigurigáztak minket. Ráadásul 2-1-es vezetésük után csapatunk kompaktsága megszűnt, szétszakadt, mert támadóink letámadtak, védőink meg visszahúzódtak. Csapatunkon a teljes tanácstalanság lett úrrá.

A szombati meccsünkön képes volt a válogatott hatékonyan szerkezetet váltani a szünetben és a játékunk kompaktságát kilencven percig fent tudtuk tartani, még 3-0-s portugál vezetés után is.

Hogy végül is miért vesztettünk?

Félreértés ne essék, nem akarom én érdemtelenül feldicsérni a szombat esti teljesítményt, mert mégiscsak 3-0-s vereséggel távoztunk Lisszabonból.

De látni kell, az aktuális Európa-bajnok keretét sokkal jobb játékosok alkotják, akik a korábbi éráknál sokkal szervezettebb magyar válogatottjának minimális megingásaiból is azonnal helyzeti előnyt kovácsoltak. Egy-egy váratlan klasszis megoldással, átvétellel, lefordulással (lásd az első gólt megelőző helyzetet), csellel, lövéssel (lásd a második és a harmadik gólt), vagy éppen a labdavezetés sebességével döntő fölényt alakítottak ki, amelyet kíméletlenül kihasználtak. Ezt támasztja alá, hogy három megingásból, három helyzetből, három gólt kaptunk, Gulácsinak azonban többet nem is kellett védenie.

Kedves magyar sporik!

A mérkőzésnek akadtak a magyar játékvezetőkre vonatkozó tanulságai is, miszerint a bíró engedte a kemény játékot és nem fütyülte szét a meccset.

Ugyanakkor játékosaink sokszor felháborodottan néztek a sporira egy-egy ütközés után, miért nem fütyül, mikor Magyarországon ezt szokták meg.

Vagyis jó lenne, ha a magyar játékvezetői felfogást illesztenénk a nemzetközi trendekhez, mert válogatott csapatunk láthatja ennek kárát.

Vagyis vereségünk, nem a hibás kapitányi taktikai elképzelésből fakadt, hanem a játékoskvalitások közötti különbségből. (by Verebes József)

Mert amit Storck és a játékosaink megfogalmaztak a mérkőzés előtt, azt maximálisan betartották. Saját játékot játszani, bátran kezdeményezni, mind támadásban, mind védekezésben.

Lássuk a meccset részleteiben!

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy magasra feltolt védelmi vonallal játszottunk, letámadtuk a portugálokat, és ha sikerült labdát szereznünk, akkor bátran birtokoltuk azt, és nem rohantunk eszetlenül a portugál védelmi falnak.

A labda a portugál kapusnál, csapatunk labdacentrikusan letámad (24.hu)

A mérkőzést három belsővédős rendszerrel kezdtük, mert megpróbáltuk kompenzálni a portugálok erős tengelyjátékát. Ez lehetőséget adott arra, hogy játékhelyzettől függően olykor öt védővel 35-40 méteren védekeztünk, vagy a 3-5-2-es felállással megpróbáltuk uralni a középpályát és ezzel megakadályozni a portugál labdakihozatalt.

24.hu

Ezt eleinte egészen magas szinten oldotta meg a válogatottunk, aminek köszönhetően az első valamire való – rövid passzos kombinációval – felépített portugál támadás csak a 10. percben futott a pályán. Ekkor már ellenfelünk elkapta a fonalat és gördülékenyen kombinálta támadásait. Lásd a következő képen, ahol egy tudatos váltással megnyitották védelmünk jobb oldalát.

24.hu

A jól cselező játékosokat megpróbáltuk 1:2 elleni védőtöbblettel megállítani. Azonban a mérkőzést Ronaldo zsenialitása eldöntötte. Az első gól előtt egy felpassz után zseniális átvétellel lefordult Viniciusről.

24.hu

Lendületesen a védelemre vezette a labdát, kezdeményezési fölényt harcolt ki, majd a védelem összerántásával – értsd, a kelleténél több védőnk mozdult rá – térelőnyt és létszámfölényt alakított ki a bal oldalon, leindította az üres térbe felfutó játékost, akinek beadása után megkaptuk az első gólunkat. Vagyis a minimális helyzeti előnyéből, döntő fölényt hozott létre, ami után gólt kaptunk.

24.hu

Valójában a portugálok szokásuktól eltérően nem szórakozták el az adódó helyzeteiket, hanem maximális hatékonysággal kihasználták azokat. A második bekapott gólunk esetében is csapatunk védelme rendezett volt, nem túljátszották azt, hanem egy zseniális lekészítés után Ronaldo átlőtte a védelmi falat.

Szombat este a portugálok esetében történt meg az, mint ami velünk az Európa-bajnokságon épp ellenük. Ott nekünk lett majdnem minden lövésünkből gól, most nekik sikerült ugyanez.

Nézzük a második gól számunkra levonható tanulságait!

24.hu

A portugál jobb belső védő felíveli a labdát. Védelmünk rendezett, a taktikának megfelelően nagyjából 35 méteren áll. A két belső védőnk nem jó védekező alapállásban várja az indítást, mert úgy kellene helyezkedniük, hogy a beinduló támadóval azonnal el tudjanak menni, vagyis nem háttal a magyar kapunak kellene állniuk, hanem oldalasan, védekező pozícióban.

A következő képen láthatjuk, hogy védelmünkben összműködési zavar volt, ugyanis Bese nem tartotta a védővonalat, belógott a három belső védőnk által megszabott vonal mögé, ami miatt nem lett les a második gólt megelőző helyzetből.

24.hu

A második félidőben szerkezetet váltottunk

A második félidőre csapatunk átállt a két belső védős rendszerre. Bernd Storck ezzel a többet gyakorolt, a játékosok által ismertebb, 4-1-4-1-es rendszerrel próbálta meg stabilabbá tenni a csapatot, és ezzel próbálta azt elérni, hogy hatékonyabb legyen a támadójátékunk. Helyzetet azonban így is alig tudtunk kialakítani, ami a végén Pintér előtt adódott, az is kimaradt.

24.hu

Az elképzelés sikerrel járt. Stabilabb lett a csapat játéka, a portugálok nem tudtak a védelem mögé kerülni. A harmadik bekapott gólunkat nem akcióból, hanem Ronaldo zseniális rúgótechnikája okán kaptuk, hiszen nehéz szögből lőtt szabadrúgásgólt a kapunkba. Itt jegyezném meg, hogy az Európa-bajnokságon lassan már mulatság tárgya volt, hogy Ronaldo szabadrúgásai még a kaput sem találták el, nemhogy gólt lőtt volna belőle, míg tegnap gyakorlatilag egyedül nyerte meg a meccset megoldásaival.

Összességében megállapíthatjuk, hogy csapatunk tudásához képest tisztességesen helytállt, amit ígértek játékosaink és vezetőink előzetesen azt viszontláttuk a meccsen, azonban játéktudásunk csak ennyire volt elég.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.