Ezt mondtam magamban, amikor láttam és hallottam Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Szilágyi György jobbikos képviselőnek adott válaszát a parlamentben.
Szilágyi arról azonnalizott, hogy Orbán Viktor veje, Tiborcz István hogyan lett néhány év alatt Magyarország egyik leggazdagabb embere.
Így fogalmazott:
Nagyon úgy néz ki, hogy Orbán Viktor saját családjának a meggazdagodására használja fel a miniszterelnöki pozíciót.
Lázár meg jól fölhúzta magát, és nagy hévvel igyekezett védeni a védhetetlent:
Mi fáj önnek képviselő úr? Az, hogy ön sikertelen? Hogy önök sikertelenek? Ez fáj önnek képviselő úr? Ez semmi más, mint szimpla irigység.
Nem új ez a hang, emlékezhetünk rá például akkorról, amikor Orbán tök indokolatlanul leteremtette Hadházy Ákost a defibrillátor tenderrel kapcsolatban. Tudjuk, legjobb védekezés a támadás. Most éppen itt tartunk. Pedig hát Lázár is pontosan érti, milyen módon jutott brutálisan jól fizető pályázatokhoz ez a kormány(fő)-közelinek bizton mondható sikerember. Ahol egy jó kis utcai villanyszerelés tervei megszülettek, ott már írták is a pályázat szövegét, ami csakis rá, vagyis az ő feszültséggel teli cégéhez, az azóta maga mögött hagyott Elioshoz passzolt.
Lázár kissé mellényúlt. Tiborcz „sikerét” nem Szilágyi György „sikeréhez” kell mérni, ennek így semmi jelentősége nincs. Éppúgy, ahogy annak sem lenne, ha Tiborcz sikereit mondjuk Moldova György vagy Magyar György sikerességéhez mérnénk. Tiborcz sikereiről azokkal kellene értekeznie Lázárnak, akik Tiborcz konkurenciájaként maradnak hoppon a villamosítás magyar piacán. és elmondani, hogy kedves miniszter úr, nem az irigység beszél belőlünk, hanem a folyamatos és lassan megszokottá váló hoppon maradás kínja, hogy tudniillik ez a Tiborcz gyerek mindent lenyúl előlünk, érdekes módon minden „siker” babérja az övé.
Tiborcz sikeressége, ha egyáltalán valamihez vagy valakikhez mérhető, az Mészáros, Garancsi, Seszták, Tállai és a többi új oligarcha sikeressége, azoké, akik Tiborczhoz hasonló előnyöket élvezve kerültek kivételezett helyzetbe, és jutottak akkora összegekhez, amekkoráról sok-sok, villamosítás kivitelezésére alkalmas cég tulajdonosa álmodni sem mer.
Azt mondja Lázár, hogy Tiborcz István családja, szülei, testvérei és ő maga, a házassága előtt is köztiszteletben álló, sikeres emberek voltak, nem szorultak sem Orbán Viktor, sem más támogatására.
Nekem úgy rémlik, hogy Arra pedig tisztán emlékszem, hogy a házasságkötésüktől kezdve egyvégtében róla olvastam, s hallottam, csupa siker, nyertes pályázatok, villamosmunkák, áramlások, balatoni kikötő, öblök, kastélyok, s ki tudja még, mi minden.
Ha mégis régi, gazdag, azaz sikeres, köztiszteletben álló ez a Tiborcz család, az külön örömöm, mert ez újabb bizonyíték arra, hogy abban a piszok átkosban is összeszedhették magukat a tehetséges emberek, mint például Lázár szülei, akikre ugyancsak irigykedve kell gondolnunk, ha azt vesszük alapul, hogy tojások és zöldségek piacolásából kapargattak össze annyi milliót, amennyi elég lett az unokájuk budai villájára.
Tán erre az én megjegyzésemre is úgy reagál Lázár, hogy belőlem is az irigység beszél, mert én, a sikertelen ember nehezen viselem, hogy
Végig se merem gondolni, mi lett volna, ha a humorfesztiválon nincs elődöntő, nincs középdöntő, és nincs döntő, mert már a meghirdetésekor eldől, hogy mondjuk egy „Tiborcz” nevű humoristajelölt kap minden díjat, és egy életen át irigykedhet. Na, jó, az egy másik világ volt, az akkori humoristajelölt Tiborcznak nem Kádár lánya lett volna a felesége, Kádárnak eleve nem volt gyereke, így aztán mi nyertük volna a pályázatot.
Mindenesetre, ha ma hirdetnének meg egy humorfesztivált, eszembe sem jutna benevezni, mert száz százalék, hogy ez a Tiborcz győzne, Mészáros lenne a második, Garancsi a harmadik, és Orbánnak jutna a közönségdíj.
Kiemelt kép: MTI/Soós Lajos
