Bizalom. Gyönyörű szó, alapkifejezés, sok minden múlik rajta. Évek óta mondogatom, hirdetem: ebben a fura, kiszámíthatatlan világban is alapozhatunk a bizalomra.
Mondok egy példát, mert nemcsak beszélek erről: az utóbbi években többször megesett, hogy a könyves pavilonomnál, vagy a vásározó, fesztiválozó sátramnál olyan ember szeretett volna vásárolni a könyveimből, akinél éppen nem volt pénz, akinek már üres volt a pénztárcája, vagy éppen abban a percben több könyvre nem mert költeni, de vett volna még néhányat. Ilyenkor fölajánlottam, hogy nyugodtan vigye el a kinézett könyveket, én fölírom, hogy mennyit fog utalni, odaadom a számlaszámom, ő pedig a nevét és a telefonszámát adja meg, és ha elutalta az összeget, küldöm a nyugtát vagy a számlát, amit szeretne. Egyszer sem volt gond, és utólag is köszönték a bizalmat.
Az ember nemcsak azért tesz effélét, mert segít valakin, de azért is, hogy tanítson másokat: bizalommal lehetünk egymás iránt, csak oda-vissza jól működjön, és mindketten tisztességesek és becsületesek legyünk.
Történt pedig, hogy a feleségem a neten megrendelt egy EasyCurls készüléket a Szuperstore nevű „cégtől”. A készülék megérkezett, a csomagszállító futárjától át is vette, ki is fizette a csomagot, nagyjából 16 ezer forintot. A csomag kibontása után derült ki, hogy sem számla, sem jótállási jegy nincs a csomagban, ami már önmagában is megvalósult adócsalás, de a tetejébe, mintegy ráadásként, a műszer használhatatlan volt, bekapcsolni sem lehetett, szó szerint működésképtelen volt.
Nem ragozom, ahogy az „lenni szokott”, a „cég” elérhetetlen, e-mail címe akár nem is lenne, a telefonszámukat 460 forint percdíj fejében lehet tárcsázni.
Próbálkoztunk a fogyasztóvédelemmel, sokra nem mentünk: a „cég” külföldön van bejegyezve, ezzel semmit sem tudnak kezdeni. Hívjuk a nemzetközi fogyasztóvédelmet. Hívtuk. Kicsivel többre jutottunk: amerikai a „cég”, Kolozsvárott van egy „irodája”, Budapesten, a Maglódi út 6-ban egy lerakata, valószínű, onnan küldözgetik a termékeket, árucikkeket, de mivel az USA-ban „működik” a „cég”, ők sem tehetnek ellenük és értünk semmit.
Fölhívtuk az ügyvédünket, aki azt mondta, írjunk a Maglódi út 6-ba egy levelet, álljunk el a szerződéstől, adjuk föl tértivevénnyel, és ha arra nem reagálnak, vagy nem hajlandók visszafizetni a rossz portéka árát, akkor tegyünk feljelentést, és majd a rendőrség eljár, a bíróság meg ítélkezik az ügyben.
Megírtuk: elállunk a féloldalas „szerződésünktől”, és kérjük, hogy a készülék árát haladéktalanul fizessék vissza. Amennyiben nem kapjuk meg, feljelentést teszünk, és ügyvédemmel jogi útra tereljük a dolgot. Ezen fölül a további ajánlataik küldözgetését állítsák le, amiket eddig kaptunk, épp elegendő ahhoz, hogy a jogi utat megtalálva eljárjunk. Mivel arra semmiféle garanciát nem látunk, hogy ha a működésképtelen készüléket elküldjük a Maglódi úti címükre, lesz, aki átveszi, egyelőre csak a leírtakat küldjük el. Amennyiben választ kapunk, átadjuk a terméket is. Azt sem szeretnénk, hogy sumákolva más készülékre cserélnék el, vagy megbuherálnák azt, amit visszaküldünk, ezért is jobb, ha bizonyító erejű darabként egyelőre nálunk marad. Szó szerint átverve érezzük magunkat, és mivel gyakori internetes vásárlók vagyunk, mélységesen csalódtunk Önökben.
Hogy mi lesz a vége ennek a kellemetlen és fölháborító ügynek, nem tudjuk, kényszerhelyzetben lévén kivárjuk, mi lesz belőle. Azt már tudjuk, hogy az oldalukon számtalan hasonló bejegyzés olvasható, tehát nem mi vagyunk a magányos ostobák. Egyetlenegy pozitív hangvételű, elégedett bejegyzést sem olvastunk, úgy látszik, csak hozzánk hasonló csalódottak sorakoznak a listán.
Van nekünk épp elég fizetnivalónk, de ha már választani lehet, inkább vigyék el adóba, mert arról legalább tudjuk, hogy futballstadionok épülnek, nem pedig baseball arénák, a franc essen az újvilágba!
