Nem tudom megállni, hogy ne szaporítsam a fölösleges és értelmetlen publik számát, melyek egy középszerű országot vezető középszerű figurák középszar dumáin rágódnak, mert még mindig jobb szólni, mint nem szólni (vagy rejszolni). Két megjegyzés.
Egy. Aszonta Gorbacsov egyszer egy szűkkörű sajtóbeszélgetésen, hogy ha akkor neki annyi olajbevétele van, mint ma a Putyinnak, akkor ma is ő a párt főtitkára. Magyarul, ha összeszarja magát a béketábor, akkor se lett volna rendszerváltás, ha gazdaságilag nem omlik be a Szovjetúnió: nem a mi első miniszterünk pukizta a passzátszelet, hiába mondja, hogy sok álmatlan éjszakájába és húsz évébe került, mire legyőzte a kommunistákat. Ha van olajdollár, akkor ő méltó helyén lenne, a felcsúti focicsapat edzőjeként aratná a sikereket, a papa már megyei párttitkár lenne, a kóbarát Mészáros Lőrinc szintén a képességeinek megfelelő pozíciót betöltve mint a focicsapat szertárosa építené a szocializmust.
Kettő: a nagy büdös komcsizáshoz. Amikor először mentek jól a Fidesz dolgai, és úgy nézett ki, kormányra kerül, 1992-ben, na, ki volt az, aki mint lehetséges koalíciós partnerről beszélt az MSZP-ről? Hát az első miniszter úr. Fidesz-MSZP-kormány 1994-től, érdekes lett vóna, lényeges tartalmát tekintve ma tkp vmi ilyesmi van, baloldali populizmus, államosítás, nemzeti hablaty, Pozsgay Imre.
