Poszt ITT

A jó, a rossz és az IMF – Kumin szerint

Kumin Ferenc
Kumin Ferenc

2011. 11. 18. 16:50

A politika attól bonyolult és egyben csodálatos világ, hogy nem lehet mindig mindenkor levezetni történéseit a maguk napi érdekeit követő szereplők viselkedéséből.

Gyorsan az elején tisztázzuk: az IMF-fel kapcsolatos korábbi kormányzati nyilatkozatok tükrében a tegnapi NGM bejelentésnek jelentős politikai költsége van. Magas labda az ellenzéknek, magas labda minden kritikus véleményformálónak. Ki-ki stílusától függően akkurátus részletességgel vagy éppen kéjes kárörömmel le is csapkodta már ezt a labdát szinte minden lehetséges felületen. A politikai költség mibenléte ezek után már további értelmezést vagy illusztrációt nem kíván. A döntést megelőző politikai mérlegelés lehetséges szempontjairól ehhez képest viszont kevés szó esett.

Nem tudom, valaha bármelyik politikus is elkészítette-e magának a saját, külön bejáratú motivációs hierarchiáját. Nagyjából mindenkinél azonos dolgok lehetnek legalul: mondjak jókat, vegyek részt értelmes dolgokban, nőjön a népszerűségem. Középen is hasonló dolgokat sejtek: nyerjek választást, kerüljek kormányra vagy maradjak kormányon. A csúcsok környékén viszont már tapasztalhatóak eltérő megoldások. Nem mindenkinél tiszta, hogy az „übercél” vajon mindig minden politikai csata megnyerése, vagy élére állított helyzetekben a vezetett közösség legjobb érdeke a végső instancia.

Néhány hete fogtuk a fejünket, amikor Jeorjiosz Papandréu bedobta Görögországban a népszavazásos ötletét. Nemcsak saját szűkebb közösségét, de egész Európát hullámvasútra ültette döntésével. A politikai motivációs kereten belül vizsgálva nagyon is érthető volt, hogy miért cselekszik így (erről írtam is akkor), de volt egy kisebb bökkenő: javaslatával a teljes összeomlásba sodorta volna országát, és a mostani idők jellegzetes vonásaként az egész kontinenst is.

A politika attól bonyolult és egyben csodálatos világ, hogy nem lehet mindig mindenkor levezetni történéseit a maguk napi érdekeit követő szereplők viselkedéséből. A politika legizgalmasabb pillanatai akkor adódnak, amikor a szereplő tudja, hogy csak komoly áldozat árán hozhatja meg a legjobb döntést. Akik ilyenkor elbizonytalanodnak, akiket ilyenkor is a nehézségi erő visz csak tovább, azok rendre elbuknak, lásd az előbb idézett Papandréut, de bőven találnánk hasonló példát a magyar közelmúltból is.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a tegnapi döntéshez ne lehetett volna okosabban megágyazni egy ilyen lehetséges, bár kétségtelenül a pesszimista forgatókönyvek pesszimista szélén szereplő helyzetnek. Két kérdést érdemes ehhez tisztázni. Jó volt, hogy kiléptünk a korábbi IMF megállapodásból? Erre a kérdésre nyilván a legtöbben értékrend és szimpátia alapján keresik a választ. Annyi talán objektíven megállapítható, hogy az IMF korábbi általános, és a mi 2008-as szerződésünknél alkalmazott gyakorlatát is egyre több szakmai kritika érte. Mai tudásunk szerint a kemény feltétek nem biztos, hogy segítik a bajba jutott országok kilábalását. Épp erre a tapasztalatra építve, némi egészséges önkritikát is gyakorolva az IMF időközben kidolgozott új, kevésbé kötött, kevésbé korlátozó megoldásokat is, ezek egyike lehet, amelyről a mostani gazdasági kormány majd megállapodhat.

A másik kérdés, szükség volt-e ilyen harcias tónusban, ilyen élesen beszélni az IMF-ről. Az ezzel szerzett politikai hasznok immár nyilvánvalóan alulmúlják azokat a politikai költségeket, amelyek épp attól ilyen magasak a tegnapi döntés után, hogy szép csokrot lehet kötni a korábbi valutaalapot érintő sarkos nyilatkozatokból. Értettem akkor is, és értem ma is, mi hajtotta ezeket a szövegeket. Az IMF kétséges kilábalási receptjeinek elfogadása egyet jelentett a döntési szabadság feladásával. Ismerve azonban, hogy az IMF is változott a válság hatására, jó lett volna a nyilatkozatokat pontosabban megfogalmazni, résnyire nyitva hagyni a kaput. Akkor sem lenne ez egy vidám pillanat, hiszen arról van szó, hogy szükség lett egy további pénzügyi biztosítékra, ami nyilván nem örömteli. Kimértebb korábbi nyilatkozatokkal azonban az a bizonyos labda nem lett volna ennyire magas, és a lecsapásán serénykedő kritikusok is egy kicsit visszafogottabban járhatnák most az örömtáncukat.

vissza a címlapra
  • Címkék:
  • IMF

Legfrissebb videó mutasd mind

PARKES, AUSTRALIA - JANUARY 12:  Elvis impersonator Dean Vegas prepares to go onstage at the Parkes Leagues Club during the Parkes Elvis Festival January 12, 2007 in Parkes, Australia. The festival, now in it's 15th year is expected to draw over 6,000 people to the small country town for the event. For one weekend every year, Parkes is innundated with Elvis fans, impersonators and performers from around the world. This year's festival will mark the 30th anniversary of the death of Elvis Presley.  (Photo by Ian Waldie/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.