Budapest, 2014. június 24.
Németh Péter főszerkesztő a Népszava sajtótájékoztatóján a napilap budapesti székházban 2014. június 24-én. Befektetőkhöz és az előfizetőkhöz fordul a Népszava, miután svájci tulajdonosa jelezte, hogy nem tudja tovább finanszírozni a lapot.
MTI Fotó: Soós Lajos
Média

Németh Péter: „Nem vagyok, nem voltam, és nem leszek politikai alku részese”

Szalay Dániel
Szalay Dániel

2017. 02. 03. 09:32

A Népszava régi-új főszerkesztőjét a 24.hu arról is megkérdezte, hogyan tudhatta Orbán Viktor előre, hogy Németh Péter végül a lap élén marad, amikor ez még egyáltalán nem volt biztos.
Korábban a témában:

A héten derült ki, hogy pontosan kik érkeznek a Népszavához a Népszabadságtól. A névsor 14 főből áll. Nyilvánvalóan kiváló újságírókról van szó, de azért akikkel beszéltem, némiképp csalódáskeltőnek nevezték, hogy a névsorban nincs ott például Pető Péter, a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese. Pedig róla sokáig azt lehetett hallani, hogy ő is a Népszavához igazol. Mi történt, hogy végül mégsem csaptak tenyérbe?

Fogalmam sincs, mivel nem voltam benne. Én is sajnálom, hogy nem jött a Népszavához, hiszen egy tehetséges fiatalember, akinek nagy rokonszenvvel néztem az eddigi pályafutását, ráadásul mind a ketten sportújságírók voltunk. De nem tudom, miért nem jött a Népszavához, erre nem tudok válaszolni.

Szintén sokan hiányolják, hogy M. László Ferenc vagy éppen Baksa Roland, akik a bezárást megelőzően a legkeményebb tényfeltáró sztorikat vitték a Népszabadsághoz, nincsenek az önökhöz igazolók listáján.

Nem szívesen siránkoznék azon, hogy kik nem jöttek, inkább beszélgetnék arról, hogy kik jöttek, illetve kik vannak már itt, és milyen lapot fogunk csinálni. Jelenleg engem ez foglalkoztat, nem pedig az, hogy ki miért nem jött hozzánk. Ez nem viszi előre az újságot és szerintem az olvasót sem. Egy nagyon kemény és erős csapat jött, akik kiegészülve a népszavásokkal ütőképes gárdát alkotnak.

Lesznek kemény, tényfeltáró cikkek a következő időszakban? Mondjuk a kormánypárt ügyeivel kapcsolatos anyagok?

Ez ügyben nagyon magasra tette a lécet a hajdan volt Népszabadság a bezárását megelőzően. Természetesen azon leszünk, hogy legyenek ilyen írások, mert ráfér erre az országra.

Ugyanakkor nem tudok most hirtelen olyat mondani, hogy máris a birtokunkban van egy kemény, leleplező írás. De lesz.

Szerdán került sor önöknél egy nagy kiadói állománygyűlésre, össznépi értekezletre, ahol az érkezőket is bemutatták. Milyen volt a hangulat?

Kifejezetten bizakodónak éreztem a kollégákat, azonnal elkezdődtek a vegyülések. Vezetéselméletileg sem könnyű, hogy egyébként kulturálisan összetartozó csapat befogadjon simán 14 új embert, és ne legyenek rossz érzések sem az egyikben, sem a másikban, de azt vettem észre, hogy a vártnál sokkal-sokkal zökkenőmentesebben indult az első nap. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetnének majd különböző fennakadások, problémák a későbbiekben. De úgy láttam, hogy mind a két társaság borzasztó nyitott egymásra, és nyitott arra, hogy egy társaság legyen.

Az értekezleten egyébként szóba került az, amit Gál J. Zoltán, a Vasárnapi Hírek távozó főszerkesztője ismételgetett az önnel kialakult vitájában, vagyis hogy ön áruló?

Nem. Ez a téma nem merült fel. Én nem hoztam fel, és az ügyvezető (Horváth László) pedig méltatta az ő munkásságát. Ez így van rendjén.

Hogy áll a szerkesztőség függetlenségét és működését biztosítani hivatott dokumentum, az úgynevezett Statútum elkészítése és elfogadtatása?

Egyelőre mindannyian készítettünk egyet, ezt fogjuk most összefésülni, hogy legyen belőle egy egész. De még nincs teljesen kész, szóval dolgozunk rajta egyelőre. Szerencsére van még másfél hónapunk, hogy kijöjjünk vele. A Statútum tartalmazza majd azt is, milyen politikai vállalása van a lapnak, mi a feladata a munkatársaknak, illetve hogyan viszonyulunk mi a politikához.

Melyek a következő lépések a megújulás kapcsán?

Létrejött az új szerkesztőbizottság, melynek többek között az is a dolga, hogy előkészítse azt az új lapot, amiről már többször szó esett. Ami layoutját (megjelenését), mind pedig tartalmát tekintve is változik. Most dolgozunk rajta. Többen készítettünk már koncepciókat, és ezek összesimítása következik ebben a hónapban, és a tervek szerint március 15-től indulhat az integrált lap az integrált szerkesztőséggel. Szellősebb, áttekinthetőbb, modernebb, az olvasót jobban kiszolgáló, XXI. századi formában megyünk tovább. Nagyon hiszek abban, hogy van a nyomtatott politikai napilapnak nemcsak múltja, de jelene és jövője is. A jelent és a jövőt fogjuk most megtalálni.

Hány oldalas lesz az újság a megújulást követően?

A hétköznapi oldalszámaink nem változnak, mert azért nem arról van szó, hogy ránk szakadt egy tengernyi pénz és addig nyújtózkodhatunk, ameddig csak akarunk. Tehát marad a 16 oldal. Az kereskedelmi eredményektől függő, hogy milyen mellékletekkel fog kiegészülni a Népszava, vagyis ebben elsősorban a bevételek határozzák meg a terjeszkedést. A szombati lapszám viszont jóval bővebb terjedelmű lesz a Vasárnapi Hírekkel történő összeolvadás után. A pontos oldalszám még nem dőlt el, de minimum 32, sőt akár 40 oldalas is lehet. Ez tartalmazza majd a Vasárnapi Híreket és a Szép Szó című mellékletet is.

Budapest, 2014. június 24.
Németh Péter főszerkesztő a Népszava sajtótájékoztatóján a napilap budapesti székházban 2014. június 24-én. Befektetőkhöz és az előfizetőkhöz fordul a Népszava, miután svájci tulajdonosa jelezte, hogy nem tudja tovább finanszírozni a lapot.
MTI Fotó: Soós Lajos
MTI / Soós Lajos

A szerkesztőség összetételének változására visszatérve, nem csak érkezők vannak, de mint elsőként megírtuk, négy embernek az eddigi Népszava-stábból mennie kellett, és további egy fő azért ment el, mert csökkent volna a fizetése az átszervezés után. 

Akik elmennek, azok sem mennek el véglegesen, tehát valamilyen módon kötődnek továbbra is a laphoz. Az új működési struktúra a magyarázat. Többek között az eddigi főszerkesztő-helyetteseimről van szó, akikkel egyébként nagyon szerettem dolgozni és nagyon kemény munkát végeztek, mivel nagyon sokat tettek azért, hogy a Népszava ma még egyáltalán létezik, és részben nekik is köszönhető, hogy egyáltalán beszélhetünk arról, hogy be tudunk fogadni népszabadságosokat, beszélhetünk arról, hogy fejlődő pályára állítjuk a lapot. Sebes Gyuri ugyan nyugdíjaskorban van, de egy oktatási stúdiót hoz létre, annak lesz a vezetője, emellett pedig publicisztikákat ír majd, és a külpolitikai rovat szerkesztésében is részt fog venni. Simon Zoli pedig főmunkatársként marad a lapnál. Tóth Jenő most véglegesen nyugdíjba vonul. Ő 69 éves most, 45 évet töltött a Népszavánál. Röstellem, hogy egyelőre még nem tudtam méltó módon elbúcsúztatni, de azért remélem, hogy valamilyen módon számíthatok rá a jövőben is. Esetében az az alapvető ok, hogy lapszerkesztőként dolgozott, és a lapszerkesztői státusz megszűnik, ahogyan a főszerkesztő-helyettesi státusz is. Egy kolléga, Bonta Miklós nyugdíjba ment, de marad azért. Ezenkívül van még egy valaki, akit kérem, hogy egyelőre ne nevesítsünk, mert vele még a megállapodás nem köttetett meg, de aktív. Ott az a probléma, hogy az összevonás után többen lennének ugyanarra a feladatra. Szóval ez a magyarázat. Nincs több ember, aki elmenne a Népszavától most, illetve akivel szerződést módosítottunk vagy bontottunk volna. Egyébként rettenetesen sajnálom őket is, de sajnos így alakult.

A távozásoknak az oka alapvetően az, hogy a népszabadságos kollégáknak legyen hely?

Nem, hanem az, hogy más struktúrában dolgozunk ezután. Megszűntek a főszerkesztő-helyettesi pozíciók, illetve van, aki más feladatot kapott, és van, például a Muzslai Kati, aki a Mozaik rovat szerkesztője lett, de eddig lapszerkesztő volt. Ez tehát a magyarázat, nem pedig a népszabadságosok.

Lesznek-e még további személyi változások a szerkesztőség környékén, akár távozók, akár újak?

Nézze, ilyenre nem tudja az ember azt mondani, hogy nem lesznek, mert soha nem lehet tudni azt, hogy egy ilyen teljesen átrajzolódott csapatnál ki hogyan érzi magát, ki az, aki nem találja meg a számítását, ki az, aki nem válik be. Ez mind előfordulhat. Össze kell csiszolódnunk egymással, vezetés és kollektíva egyaránt. És hát előfordulhatnak minőségi cserék is. A sajtóban dolgozó munkatársként ön is tudja, hogy ilyen típusú mozgás mindig van és lesz. Tehát butaság lenne azt mondanom, hogy nem lesznek további változások. De nem úgy tervezzük, hogy máris valakit lecserélünk. Szívesen tervezném, hogyha tudnék ebben dönteni, és ez egészen biztosítana további fejlődést hozna, ha mondjuk a Figyelőtől megszereznénk olyan kollégákat, akik most onnan kénytelenek eljönni, vagy el akarnak jönni.

Korábban még azt lehetett hallani, hogy önt csak tiszteletbeli főszerkesztőként tartanák meg, kapna néhány oldalt, de lényegében háttérbe vonulna. Tegyük tisztába, tulajdonképpen mi történt, hogy mégsem így alakult?

Nem történt semmi. Én soha nem mondtam, hogy tiszteletbeli főszerkesztő akarok lenni. Mindig úgy gondoltam, még viszonylag jó erőben vagyok, és képes vagyok ellátni a munkámat. Ezért soha nem beszéltem ilyesmiről. Az persze lehet, hogy mások gondoltak arra, hogy legyek tiszteletbeli főszerkesztő, de erről én sosem tárgyaltam, hogy az lennék. Hogy ki mit terjesztett rólam, mit gondolt rólam, az egy dolog. Én is hallottam, hogy milyen jó lenne, hogy összekötve azzal a dátummal, hogy 15 éve vagyok most februárban főszerkesztője a lapnak, lenne egy ilyen lépés, de én szívesen részt veszek az átalakulásban, és bennem nem merült fel semmiképpen sem, hogy tiszteletbeli főszerkesztőként folytatnám. A nyomorúságos évek után talán megérdemlek annyit, hogy próbáljak meg egy olyan lapnál is dolgozni, ahol nem arra kell koncentrálni, hogy a jövő héten is meg tudunk-e jelenni.

Az elmúlt időszakban több olvasói hozzászólást is kaptunk a Népszavával kapcsolatos cikkeink alatt. Egyik olvasónknak például az volt a megjegyzése, hogy nem tud igazán olyan súlyos témát, botrányt, tényfeltárást említeni az elmúlt évekből, ami úgy igazán a Népszavához kötődött volna. Ön tud ilyeneket mondani főszerkesztőként?

Voltak ilyenek, hogy csak a CBA-ügyet említsem, amit a Népszava robbantott ki egy levél kapcsán annak idején. De azon kívül is volt egy-kettő, például a Simicska-ügyben, amit a Népszava indított el. Ezerféle olvasó van, ezerféle véleménnyel, és mindenkinek szíve joga úgy ítélkezni a Népszaváról, ahogy akar. Hogy keresse azokat a pontokat, amikben meg tudja dicsérni, vagy keresse azokat a pontokat, amiben el tudja marasztalni. Tényleg nem kívánok egy ilyen rossz versenybe beleszállni, de azt gondolom, az a lényeg az én szempontomból, hogy létezik a Népszava. Az nem tartozik az olvasóra, hogy milyen nehézségek árán állítottuk elő, de legalább előállítottuk, és ott tudott maradni a piacon. Ezért méltatlan lenne, ha most azt bizonygatnám, hogy de bizony, voltak ilyen sztorik.

Hamisak az összevetések a Népszabadsággal is, mert a Népszabadságra is inkább csak a bezárás előtti néhány hónapban volt az jellemző, hogy ilyen kemény tényfeltáró írásokkal jelentkezett. A többi lap is elvétve. Kinek milyen lehetőségei voltak, vannak, és ezzel nem akarom önmagamat felmenteni, hiszen ha az olvasó azt akarja ezzel mondani, hogy rossz volt a főszerkesztő, akkor gondolja ezt. Meglátjuk, hogy milyen lap készül, hogyha felkészült és egésszé vált csapattal dolgozunk ezután.

Akkor azt meg tudja ígérni, hogy a következő időszakban már lesz, vagy még inkább lesznek karakteres sztorik?

Egészen biztos vagyok benne, igen. Hogyha a kérdés azt sugallja, hogy én lennék a gátja egy ilyennek, akkor mondja ki legyen szíves, hogy ez is terjed.

Igen, terjed ez is…

Igen, hogy én valamiféle politikai alku részese vagyok. Pedig nem vagyok, nem voltam és nem leszek. Azt tudom mondani erre, amit már máskor is elmondtam, hogy ha az elmúlt tizenöt évnyi népszavás múltam, valamint a Magyar Hírlapnál eltöltött négy és fél éves főszerkesztői működésem nem volt elég arra, hogy arra a megállapításra juttassak bárkit, hogy nem vagyok egy politikailag ingadozó típus, aki hol erre, hol arra hajlik, és nem szoktam politikai alkukban részt venni, akkor én most nem tudom meggyőzni őt az ellenkezőjéről.

Lehetett egyébként azt is hallani, hogy Orbán Viktor elszólta magát egy beszélgetés során, hogy ön lesz a főszerkesztő. Pedig ez még a tulajdonosváltás alatt történt, amikor még úgy volt, nem így lesz. Ezért  érthetetlen, honnan tudta a miniszterelnök, önhöz kell fordulni. Azt is beszélik, hogy mindenféle SMS-ek mentek Rogán Antalnak és különböző politikusoknak az ön érdekében.

Megint olyan helyzetbe kényszerít engem, hogy különböző pletykákra kelljen reagálnom. Én is hallottam ezt, hogy Orbán Viktor, talán Brüsszelben az én nevemet mondta, de én ezzel nem tudok mit kezdeni. Erre is csak azt tudom mondani, hogy elég paradox helyzet ma Magyarországon, hogy valakinek azt kell megmagyaráznia, hogy miért maradt a helyén. Mert olyat úgy általában meg kell magyarázni, hogy miért rúgtam ki valakit, de hogy miért marad a helyén, amikor igyekezett normálisan ellátni a feladatát, azért az egy sajátos helyzet. Én most mégis abban a helyzetben vagyok, hogy folyamatosan arra kell magyarázatot adnom, hogy ugyan miért maradtam a posztomon. Nem tudok sem SMS-ekről, sem pedig arról, Orbán mit tudott előre. Én egyetlen tárgyalásnak sem voltam részese, fogalmam sem volt arról, hogy hogyan alakulnak a tárgyalások, beleértve a Geoholding korábbi tárgyalásait is. Én akkor szembesültem Puch László tulajdonosi mivoltával, amikor bejelentette a szerkesztőség előtt, hogy ő lett a tulajdonos. Úgyhogy már ily módon se tudok semmiféle politikai alkunak sem a részese lenni.

Egyébként ön tudta követni, hogy kik vannak a Népszavára bejelentkező különböző vásárlók mögött?

Az imént már utaltam rá, hogy semennyire sem voltam benne a folyamatban, tehát nem tudom, hogy kikkel tárgyaltak, hogyan tárgyaltak, mi történt. Én kész tényekkel találkoztam.

Tehát nem tudott arról, hogy ezek a XXI Century Invest AG-nél, az úgynevezett “liechtensteniek”, akiket a Habony Árpádot is hitelező Tombor Andrással, Orbán Viktor volt tanácsadójával is összefüggésbe hoztak már,  kicsodák?

Nem. A közleménnyel találkoztam abban az esetben is először.

Nem világos egyébként, hogy Puch – akiről úgy hírlett, már korábban ott volt a Népszava körül is –  miért nem akart vagy tudott pénzt tenni a lapba, most mégis 1,1 milliárdot fektetett a felvásárolt XXI. Század Média Kft.-be és a Mezőgazda Kiadóba. Ön hogy látja, mi változott vajon Puch László fejében, hogy most mégis előteremtett ennyi pénzt?

Pszichológiai elemzésbe nem bocsátkoznék, úgyhogy csak azt tudom erre mondani, hogy hallelujah, hogy megtette!

És annak idején miért nem akart betenni pénzt?

Arra nem tudom azt mondani, hogy hallelujah.

Milyen a viszonya Puch Lászlóval, mert erről is hallottam korábban olyat, hogy megromlott a viszony, még akkor, amikor korábban is ő volt a Népszava tulajdonosa. Aztán most ön mégis maradt, és Puch is (újra?) tulajdonos lett. Akkor végül is elsimultak ezek a dolgok?

Elég sokat beszélgettünk egymással Puch Lászlóval mostanában, és úgy látom, nincs közöttünk ellentét. Lehet, hogy voltak fenntartásai velem kapcsolatban, de akkor megtette volna a megfelelő lépéseket, ha – ahogy ön mondja – ő volt a tulajdonos. De én azt gondolom, hogy ilyen lépések nem történtek. Azt, hogy kettőnknek a viszonya rossz lenne, én is hallottam, de amikor legutóbb találkoztam vele, akkor pont megjelent egy írás ezzel kapcsolatban valamelyik portálon, és megemlítettem neki, hogy olvasom, hogy rossz a viszonyunk. Majd mind a ketten nevettünk ezen. Szóval a személyes viszonyban nem érzékelek problémákat.

A Népszavát sokan korábban pártlapként emlegették. Azzal, hogy most az MSZP volt pénztárnoka nevére vette a lapot mint tulajdonos, megint rásüthető lesz ez a bélyeg. Ezt le kell-e vetni, vagy sem?

Úgy gondolom, mindenféle bélyeget le kell vetni. Korábban az volt a bélyegen, hogy a Népszava szakszervezeti lap, vagy hogy túlságosan az MSZP lapja, vagy hogy túl poros. De kár lenne a bélyeggel és stigmával foglalkozni. Úgyis a termék fogja eldönteni. Nem örülök annak, hogy ez a sok szóbeszéd alakult ki a Népszava körül, mert nem vagyok Gábor Zsazsa mondásának híve, hogy mindegy, hogy mit beszélnek rólad, csak írjanak. Azt gondolom, hogy mindig az volt az elsőrendű szempontom, hogy meg kell próbálni a magunk becsülete szerint készíteni a lapot, és megőrizni a belső békét, nem pedig kivinni. Nem eltakarni kell, és konfliktusokról szólni és ilyen bélyegekről. Szóval nem tudok mit kezdeni ezekkel. Sajnos a Népszava körül, bizonyos körökben van egy ilyen betokosodott vélemény. Akármit csináltunk, úgy maradt. Akkor is, amikor semmi közünk nem volt a szocialistákhoz, akkor is, amikor erősebben kötődtünk hozzájuk. Nézzük meg, hogy milyen lesz most a Népszava és meg tudjuk-e azokat is győzni, akik mindenáron be akarnak bennünket skatulyázni.

Készül a Népszava olyan cikkekkel is, amelyek az MSZP belső problémáival vagy különös, furcsa ügyeiről szólnak?

Ha vannak belső problémái – márpedig nyilván vannak – és ha vannak különös, furcsa ügyei – és valószínűleg vannak – , akkor ezekről fogunk írni természetesen, igen. Az a baj, hogy minden kérdés azt sugallja, de ez nem ön ellen szól, hogy mi valamiféle manipulatív szándékoktól vezérelt újság lennénk. Szeretnék végre már olyan kérdésekhez is eljutni, és ezt tényleg nem ön ellen mondom, amikor arról beszélünk, hogy mitől ilyen baromi jó ez a Népszava.

És mitől lesz jó?

Attól lesz jó, hogy fogja tudni, mit akar olvasni az olvasó, mi a fontos neki, és fogja tudni a politika is, hogy semmiféle megrendelést itt nem lehet feladni.

Ez akár zárszónak is tökéletes.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.