Light

A régmúlt magyar karácsonyok szelleme: amikor még a Sokol rádió volt a legnagyobb ajándék

Pál Anna Viktória
Vincze Miklós
Pál Anna Viktória, Vincze Miklós

2015. 12. 25. 07:08

A szeretet ünnepe a hozzá kapcsolódó tárgyak, a karácsonyfák, égők, díszek és persze az ajándékok miatt sokak szemében az év legszebb napja.

1909 / Fotó: Fortepan

A Jézus születésére emlékező ünnepet a 325-ös első nikalai zsinat óta december 25-én ünnepeljük, karácsonyfát viszont csak a XV. század vége óta állítunk. Magyarországon ez a szokás csak a XIX. század második felében terjedt el.

1918 / Fotó: Fortepan

A fákra kezdetben ostyát, diót és almát aggattak, és gyertyákkal világították ki, később megjelentek a fa- és textildíszek, mézeskalács-alakok, de az 1800-as évek dereka óta a csillogó díszek váltak a legnépszerűbbé. Ezek eleinte természetesen üvegből készültek, később azonban átvették helyüket a műanyagok.

1918 / Fotó: Fortepan

Az elektromosság elterjedésével az egy- vagy sok színű, később pedig villogni is képes izzósorok váltották fel a gyertyákat, de a csillagszóró népszerűsége töretlen.

1938 / Fotó: Fortepan

A szaloncukor gyökerei egészen a XIV. századi Franciaországban megjelent fondantig nyúlnak vissza, de a reformkorban Magyarországra érkező, Jókai által még szalonczukkedliként emlegetett édesség hamar csokoládéval borított, különböző ízesítésű, díszes csomagolású karácsonyfadísszé vált.

1929 / Fotó: Fortepan

Az ünnephez egy egész sornyi hagyomány kapcsolódik, melyek sorát december 13-án a Luca napja nyitja, mikor a boszorkányok ellen fokhagymát dugtak a kulcslyukba, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra pedig fokhagymával keresztet rajzoltak. Ezen a napon tilos sütni, mosni és fonni, de kölcsönadni sem volt ajánlott, hiszen az elkért dolgokat könnyen megkaparinthatták a boszorkányok.

1929 / Fotó: Fortepan Fotóarchívum

Ekkor készült a Dunántúlon a Luca-tök – amely hasonlít a tengerentúli Halloween-tökre –, de természetesen a Luca széke is, amelyre az éjféli misén ráállva a férfiak felismerhették a boszorkányokat.

1930 / Fotó: Fortepan

Fontos része a hagyományoknak a betlehemállítás is. A szokás Olaszországból, majd nyolcszáz évvel ezelőttről származik: Szent Ferenc 1223-ban, egy grecciói barlangban állíttatta fel az első betlehemet és játszatta el Jézus születésének történetét, amely óriási sikert aratott, és lassan elterjedt más országokban is. A legrégibb magyar betlehemes játékok a XVII. századból valók.

1954 / Fotó: Fortepan

A Szentestén a pásztorok vesszőkkel járták körbe a falut, melyekből a gazdasszonyok a kötényükkel húztak ki néhány szálat. Az állatokat ezzel megveregetve úgy hitték, hogy azok a következő évben nem betegsznek majd meg.

1932 / Fotó: Fortepan

Karácsony napján, az Esthajnalcsillag feljövetele után vette kezdetét az ünnepi vacsora, melyhez mindent egyszerre az asztalra pakoltak, hiszen ha a gazdasszony felállt volna közben a többi ételért, akkor tyúkjai sem tojtak volna többé jól. Az asztal alá szalmát tettek, emlékezve Jézus jászlára – ezt később a jószágoknak adták, de nem ritkán a kerti gyümölcsfákra is kötöttek belőlük.

1939 / Fotó: Fortepan

Az asztalon a bab, hal, lencse, borsó, dió és mák mellett helyet kapott némi gabonamag (később ezeket a tyúkoknak adva azok jobbat tojtak) is. Sokáig előételként mézbe mártott fokhagymát, vagy dióbelet ettek, hogy ezzel is elűzzék a gonosz lelkeket.

1941 / Fotó: Fortepan

A vacsora után sokszor az asztalt sem szedték le, hogy a betérő kis Jézus is kaphasson vacsorát, de a morzsákat másnap összegyűjtötték. Ezzel gyógyították később betegeiket, űzték el a rontásokat, de úgy hitték, hogy az az állatok termékenységére is jó hatással van.

1942 / Fotó: Fortepan

Szokás volt egy almát annyi szeletre vágni, ahányan ülnek az asztal körül, hozzátéve, hogy amilyen kerek az alma, olyan kerek és összetartó legyen a család is a következő évben.

1942 / Fotó: Fortepan

A gyerekek kisebb-nagyobb csoportokba verődve járták a házakat, és apró ajándékokért karácsonyi énekeket énekeltek. Ezt hívták mendikálásnak.

1955 / Fotó: Fortepan

Az éneklésből a felnőttek sem maradtak ki: ők este indultak el, verses, énekes köszöntőt mondva a környező házak lakóinak.

1952 / Fotó: Fortepan

Főleg a Dunántúlon fordul elő a regölés szokása, melynek keretében a regösök  karácsony másnapjától vízkeresztig csoportosan járják a falut, minden (főleg a fiatal lányokat rejtő) háznál megállva, regösénekeket énekelve. A láncos bottal és köcsögdudával járó énekesek hagyománya egészen az ősmagyarok koráig nyúlik vissza, mikor ezek a féfiak a sámánok énekmondói, vagy ráéneklői lehettek.

1953 / Fotó: Fortepan Fotóarchívum

Egy házba betérve énekkel köszöntik az ott lévőket, majd jókívánságaikat fejezik ki. Ezt követik a misztikus jelenetek (melyekben gyakran előforduló elem a csodaszarvas, vagy épp Szent István), aztán az ott lakó fiatal lányt az összeregölés keretében egy legénnyel adják össze. Végül a záradékban utalnak az őket megillető jutalomra, és persze meg is átkozzák azt, aki nem ad semmit.

1958 / Fotó: Fortepan

Szent János napján, december 27-én került sor a borszentelésre. Ekkor a családok bort vittek a templomba, amelyet a pap megszentelt, gyógyító erőt adva neki.

1959 / Fotó: Fortepan

A Jézus születésekor megölt betlehemi csecsemők emlékét őrzi az aprószentek napja (december 28.). Ekkor a családok gyermekeiket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték őket, hogy egészségesek legyenek a következő évben is.

1961 / Fotó: Fortepan

Ezek a szokások mára jórészt már eltűntek, bár a kisebb falvakban talán még őrzik egy részüket, és a hagyományőrző csoportok is tesznek a fennmaradásukért.

1965 / Fotó: Fortepan

A 24.hu szerkesztősége ezúton kíván minden olvasójának békés, boldog karácsonyi ünnepeket!

1975 / Fotó: Fortepan
vissza a címlapra

Kommentek

hacker at work with graphic user interface around
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.