Kultúra

A kedvenc filmjeid valójában full rasszisták

Muchichka László
Muchichka László

Ügyeletes jó zsaru. 2017. 08. 12. 17:00

Itt van 13 film, amiben fel sem tűnt, mennyi rasszista felhang repked.

Star Wars – béna vademberek és űrzsidók

Jabba, a hutt, az ewokok, Jar Jar Binks vagy éppen Watto két lábon járó sztereotípiagyűjtemény.

Hogy miért?

Jabba a klasszik olasz maffiavezér, aki még a galaktikus standardot sem hajlandó használni (pedig szemlátomást megérti), az Endor bájos űrmackói, az ewokok tökéletesen beleillenek a fehér ember által erősen rasszista vademberképébe, ha pedig van valaki, akire ez még inkább igaz, az Jar Jar Binks. Fajára hiába illene a nemes jelző, “hősünk” mindent megtesz, hogy csak butának és semmirekellő aboriginalnak tartsuk a gunganeket. A legdurvább viszont mégsem ő, hanem Watto, akinél még Goebbels sem gyúrhatott volna durvább sztereotip figurát: nagy orr, görbe tartás, és az üzeletek mindenekfelettisége. Íme Watto, az űrzsidó:

Watto. Fotó: Disney

Csak a pajesz hiányzik róla. További sztereotípiák a Star Warsból emitt:

Star Trek – űrzsidók és gonosz szovjetek

Apropó űrzsidók! A Star Trek ferengi fajára és kultúrájára szintén a profit és a kereskedelem iránti megszállottság jellemző, sőt, állandóan azon fáradoznak, hogy másokat csalással rászedjenek. Ezen kívül arról is ismertek, hogy rendkívül konzervatívak a női egyenjogúság terén. Ha ez nem lenne elég, a vallásuk is a kapitalizmus elvein alapszik: még imáikat is a Szent Államkincstárhoz intézik annak reményében, hogy haláluk után beléphetnek az Isteni Kincstárba. Legnagyobb félelmük, hogy túlvilági életüket a Örökös Szegénység Kriptájában töltik.

Ferengi a Star Trekben

Persze a Star Treket illik megvédeni, univerzális üzenete van, hogy a jövőben a fajok mindenféle probléma nélkül, vallási és egyéb felekezeti hovatartozástól függetlenül békében élhetnek egymás mellett.

Viszont, ahogy látszik, vannak archetípusok, amik azért beavászkodtak a történetbe. A ferengik mellett még közhelygyűjteménybe illő faj a vulkániaké, akik leginkább valamilyen furcsa, jövőbeni ázsiai sztereotípiákat viselnek. Eleve kimonóban járnak, érzelmeik mellett a lelkesedést is elfojtották, és állandóan a logikáról meg számokról beszélnek. Aztán ott vannak a klingonok, akiket a hatvanas években eleve a Hidegháború hívott életre, ők szimbolizálták a szovjeteket, akik fő riválisai és ellenfelei a Föderációnak, ami ugyebár az USA-t és Nyugat-Európát volt hivatott szimbolizálni. Ráadásul a klingonok hiába voltak technikailag fejlettek, jellemző módon mindig egy kicsit a Föderáció mögött kullogó vademberek voltak.

Kacsamesék – primitív, idióta bennszülöttek

Azon túl, hogy a Duck Tales-nek nagyon fülbemászó (már-már dallamtapadásra lehetőséget adó) főcímzenéje van, és amolyan tiniknek szóló Indiana Jones-sorozat kacsákkal, bizony elég gyatrán bánik az aboriginal törzsekkel: pont azt a képet erősíti a polinéz őslakosokhoz hasonlatos bennszülöttekről, amit sokan képzelnek: buták, visszamaradottak, és könnyű megvezetni őket. Dagobert bácsi például az Egy nagyvilági kacsa című epizódban egy üveg mogyoróvajért vásárol meg tőlük egy értékes relikviát:

Alkonyat – vatikáni karikatúra

Nem véletlen, hogy a katolikusok nem kedvelik a sorozatot, és anno még XVI. Benedek pápa is többször felemelte a szavát ellene, hiszen a főellenség benne nem más, mint a Volturi, ami leginkább Vatikán torz karikatúrája. Először is:

  • Olaszországban székelnek
  • Hatalmas, bazilikaszerű épületekben ármánykodnak
  • Megmondják más vámpíroknak, hogyan éljék az életüket
  • Van saját eretneküldöző alosztályuk, és szeretnek embereket kínozni
  • Az ott dolgozók gonosz és önző parazitaként vannak beállítva

Kérdés?

Charlie és a csokigyár / Gru – pigmeusok

A Kongó-medencében élő pigmeusokat már az ókori egyiptomi fáraók is kedvelték, gyakorta expedíciókat indítottak, hogy összefogdossák őket, és az “isteni törpe táncosok” udvaraikban táncoljanak. A különösen alacsony népcsoport tagjait aztán az Afrikát felfedezni vágyó 19. századi fehér ember is szívesen hurcolta Európába “látványosságként”, hogy a “vademberekből” háziszolgát csinálhassanak, és mutogathassák különböző összejöveteleken.

Az alacsony, buta, pigmeus szolganép sztereotípiáját erősítik a Charlie és a csokigyár umpa-lumpái és a Gru minionjai is.

Aladdin – arabellenesség

Azt most talán hagyjuk is, hogy ez a mese is a whitewashing áldozata, de az 1989-es eredeti verzió ráadásul már a nyitódalocskában is full rasszista volt. A magyarul Ezeregy éj címen futó dal szövegének van néhány ilyen sora:

Oh I come from a land, from a faraway place
Where the caravan camels roam
Where they cut off your ear
If they don’t like your face
It’s barbaric, but hey, it’s home.

Vagyis szabad fordításban:

Én egy olyan távoli földről érkezem, ahol tevekaravánok járnak, és levágják a füled, ha nem tetszik az arcod. Ez elég barbár, de az otthonom.

Whitewashing mode: on

Az Amerikai-arab diszkriminációellenes bizottság aztán elég sokat nyaggatta a Disney-t, hogy távolítsák el a nevezett sorokat, ami 1993-ban meg is történt, és

Where it’s flat and immense
And the heat is intense

-re cserélték, vagyis “ami lapos és hatalmas (mármint a hely – a szerk.), és a hőség intenzív”-re.

Minden Rob Schneider film

Adam Sandler nagy cimbijének szinte nincs olyan filmje, amiben ne sértene vérig valamilyen nációt, rasszista sztereotípiái miatt. A Férj és férjben a kínaiakat, Az 50 első randiban a hawaii őslakosokat, a Ne szórakozz Zohannal-ban az arabokat, az Esti mesékben pedig az őslakos amerikaiakat. És nem, Rob Schneidert az sem menti fel, hogy a nagymuterja filippinó volt.

Álom luxuskivitelben – kapafogú japánok

A második világháború éveiben a japánokat gyakran ábrázolták a képregényekben rikítóan sárga bőrű, kiálló fogú, erősen vágott szemű és kerek, vastag szemüveget viselő alakokként, szinte majmokként. Hát, az 1961-es Álom luxuskivitelben sem jár messze ettől, mert Holly szomszédja, az állandóan okvetetlenkedő Mr. Yunioshi pont ilyen, megformálója Mickey Rooney pedig minden, csak nem mongoloid.

Mr. Yunioshi

District 9 – Apartheid újrajátszva

Utolsó darabunk nem béna sztereotípiái miatt fontos, hanem azért, mert konkrétan tényleg a rasszizmusról mesél egy sci-fi formájában. A Neill Blomkamp által 2009-ben készített film elég lealacsonyítóan foglalkozik a “rákoknak” nevezett földönkívüliekkel, miközben újrameséli azt, amit tudni érdemes az apartheidről. A dél-afrikai hatóságok ugyanis elkülönítik és a Kilences körzetbe zárják az idegeneket, a drótkerítéssel és betonfallal körbevett területen élőkkel szemben pedig erős ellenérzéssel viseltetnek a helyiek. Ez pedig semmiben sem más, mint az 1994-ben véget ért apartheid-rendszer elkülönítés politikája, amely elsősorban a zimbabwei bevándorlók ellen irányult.

Tegyük gyorsan hozzá, a nigériaiak eléggé felhúzták magukat a filmen, mert tipikus fegyvercsempészekként ábrázolják őket, akik vezetője ráadásul kannibál-hajlamú.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.