Tavaly novemberben mi is lelkendeztünk, hogy milyen jól sikerült a Harry Potter-prequel, és hevesen bólogattunk, hogy így kell előzményfilmet gyártani. Hiszen ha folytatsz egy történetet, nem főzhetsz csak abból, ami már adott, muszáj behozni új karaktereket, hangulatokat, eseményeket, egyáltalán, gazdagítani illik a világot, amiből kiindultál.
A Legendás állatok ez ügyben egészen hatalmasat alkot: itt egy új ország új városa, amit eddig nem ismertünk a Harry Potter-filmekből, ez a film bepillantást enged Amerika varázslóközösségének szabályaiba, akár olyan apróságokban, hogy például máshogy hívják a varázstalan embereket itt, mint az angoloknál.
Megtudjuk, hogy hogyan álltak a varázslényekhez a varázslók Göthe Salmander munkássága előtt: az ő könyve a Harry Potterben már tankönyv, itt még félik ezeket az állatokat – a múlt és a jövő is varázsütésre (!) összekapcsolódott. No, ezen film eredeti forgatókönyvét most már magyarul is olvashatjuk, érdemes.
Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója a múlt évben publikálta A sci-fi politológiája című könyvét, amelyben a legismertebb és -népszerűbb képzelt világok, többek közt a Star Wars- és a Star Trek-univerzum politikai rendszereit elemezte. Akkor így mutatta be: közösség nem létezik politika nélkül.
Új, tizennégy fejezetes kiadványába Tóth egy fejezetet írt csupán, szerzőtársai között szerepel Török Gábor, Filippov Gábor és Sik Endre, sőt, most kicsit hazabeszélünk, de lapunk két munkatársa is: Zsótér Indi Dániel és jómagam is. A sci-fi politológiája folytatásaként is felfogható kötetben társadalmi és politikai kérdésekben vizsgáltunk olyan népszerű történeteket, mint a The Walking Dead, a Beavatott-széria, vagy éppen Amerika Kapitány és a Bosszúállók.
A kötetből az is kiderül hogyan kell megszervezni egy sikeres lázadást az elnyomó Galaktikus Birodalommal szemben, indokolt volt-e a Trónok harcának Vörös Nászában a szószegő Starkok legyilkolása, és az is, miként reagálna Földünk, ha hirtelen idegenek, netán zombik támadnák meg országainkat.
Hasonló névvel ugyan létezik egy Drew Goddard által jegyzett film, a Ház az erdő mélyén, de a Madarak a dobozban szerzőjének új kisregénye egy elegáns, különleges atmoszférájú történet, nem pedig egy szokványos kaszabolós horror.
Két tizenéves tökéletes első randihelyszínt talál ki, végigkenuznak az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, birtokba vesznek egy mesés otthont.
Van itt minden:
Két emelet
Egy kert
És a bejárati ajtó nyitva áll
Egy ház a tó mélyén
Szépen be is lakják, és abba bele sem gondolnak: attól, hogy a ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.
Ez a sorozat nem előzmény nélküli (nem véletlenül szerepel a címben a 2017), hiszen Jonathan Strahan, a fantasztikus műfajok neves szakértője minden évben elkészíti, a GABO pedig tavaly óta el is hozza nekünk.
A tavalyi kötettel ellentétben immár még merészebb és elgondolkodtatóbb novellákkal van dolgunk.
Ebben a gazdag válogatást kínáló könyvben már befutott, hazánkban is ismert és pályájuk elején járó szerzők 2016-ban megjelent legjobb sci-fi és fantasy írásait olvashatjuk, amelyek egyszerre tanúskodnak lenyűgöző képzelőerőről és mély emberismeretről.
A 28 novella között olyan szélesebb körben emlegetett szerzők műveit olvashatjuk, mint
Joe Abercrombie
Paolo Bacigalupi
Catherynne M Valente
vagy Nina Allan.
Ez a kötet némiképp kilóg a többi közül, hiszen korábban már megjelent Magyarországon Neil Gaiman szuperklasszikus urban fantasyje, viszont a kötetnek aktualitást ad a jövő vasárnap, április 30-án induló sorozat (nem véletlen, hogy a borítón is annak posztere található).
Gaiman mostanáig közel harminc nyelvre lefordított művében az istenek valóban létező entitások, mégpedig éppen annak köszönhetően, mert az emberek hisznek bennük.
Ugyanakkor ezek a Földön járó lények emberfeletti hatalommal többé már nem rendelkeznek, miután azt is a halandók hite adná, amely azonban itt a modern világban immár nem elég erős ahhoz, hogy a régi isteneket táplálhassa.
A történet főhőse a mában Mr. Szerda néven tengődő Odin, aki a hozzá hasonlóan a feledés homályába hullt és legyengült isteneket akarja összegyűjteni egy eljövendő túlvilági csatához, amelynek tétje a régi és az új istenek (internet, televízió, hitelkártya) sorsa és a világ feletti uralom lesz.
Boualem Sansal, a kortárs francia nyelvű irodalom egyik nagy jelentőségű képviselője, aki mérnöki képesítése és közgazdasági doktorátusa megszerzése után számos területen tevékenykedett: dolgozott az oktatásban, volt tanácsadó és cégvezető, valamint egy ideig magas pozíciót töltött be az algériai közigazgatásban, ahonnan a hatalomnak kevéssé tetsző írásai miatt 2003-ban mennie kellett.
Hogy ez miért érdekes? Ezen életrajzi összetevők szinte mindegyike megtalálható a kötetben, amely egy olyan furcsa jövőben játszódik, ahol tilos az önálló gondolat, bűn az egyéni érzés, Yölah (az isten) népe pedig üdvözülten éli múlt és jövő nélküli változatlanságba dermedt mindennapjait.
Lehetséges-e, érdemes-e vajon kételkedni, bármit keresni ebben a világban, ahol kérdések már rég nincsenek, s ahol mindenre megvan a válasz? A regény csetlő-botló, ám céltudatos főhőse mégis útnak indul, hogy kérdésekre s újabb kérdéseket hozó válaszokra leljen.
Akárcsak Orwell regénye, Sansal műve is szenvedélyes figyelmeztetés: olyan disztópia, amely a világ egyes részein már megvalósulni látszó borzalmakból táplálkozik.
Fontos lírát is ajánlanunk, Zilahi Anna első verseskötete pedig abszolút megérdemli, hiszen lendületes és kiérlelt pályakezdés.
A kötet a címmel abszolút megvett, és az, hogy némi Kispál és a Borz utánérzést is kaptam, külön melengette a keblemet.
Ahogy a kötet fülszövege is írja: az elmúlt években a képzőművészként is tevékeny Zilahi Anna több, mint nagyszerű érzékkel találta meg azt a területet és nyelvi optikát, amely kísérletező költészete középpontjában áll.
“Persze mit is jelent a középpont egy olyan állandóan mozgásban lévő, hullámzó médium esetében, mint amilyen a nyelv? És mi lehet a bálna, ha nem motívum? Ebben az érzékeny és filozofikus költészetben a szavaknak nem csak jelentése van és teste van, hanem árnyéka, érzéki kiterjedése. Olvasásunkkal pedig nem csak elevenné tesszük a szöveget, hanem alakíthatjuk is az adott szöveg személyközi jelentésének mélységét és élességét. Zilahi nagyon figyel a nyelv párhuzamos működéseire, arra hogy mit képeznek le és mit lepleznek el a közlések.”
Legyőztük a pusztító éhínséget.
Megfékeztük a gyilkos járványokat.
Véget vetettünk az öldöklő háborúknak.
De mihez kezdjünk ezek után?
Kíséreljük meg legyőzni az öregedést?
Próbáljuk meg kicselezni a halált?
Tegyük az embert istenné?
Nem, ez nem újabb verseskötet, a világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár, Yuval Noah Harari elég brutálisan, elgondolkodtatóan és világosan vázolja fel az emberiség lehetséges jövőit, és többek között az is, hogy miként válhat a Homo sapiens Homo deusszá.
Tulajdonképpen egy gondolatkísérlet arra nézve, hogy mi történik az emberiséggel, ha már legyőzte a rákot, meg úgy en bloc a durva gyilkos járványokat, nincsenek háborúk, meg pénz se, és a szögesdrótok meg a gombafelhők csak amolyan kósza rémképek a múltból, mint a 21. század emberének például a pestis vagy a keresztes háborúk. Lehet a következő lépés az, hogy az ember megpróbálja legyőzni az öregedést és istenné próbál válni?
John Scalzi neve elsősorban a Vének háborúja-széria miatt ismert, de a Hugo-díjas bestseller-szerzője már szinte kimaxolt mindent abból az univerzumból (bár tuti, hogy vissza-vissza fog térni hozzá), és most egészen új történetet mesél (és megint úgy tűnik űroperát épít).
Ebben a világegyetemben (ahogy a miénkben is) a fizika törvényei uralkodnak, vagyis nem lehetséges a fénysebességnél gyorsabb utazás. Viszont egy dimenziókon túli mező, az Ár felfedezése mindent megváltoztat: az emberiség elérheti a téridő bizonyos pontjait, melyeken át számtalan naprendszerbe eljuthat.
Az emberiség ennek megfelelően ki is árad a Földről az űrbe, idővel megfeledkezik a gyökereiről, és új birodalmat alapít, az Egyesülést. Alapelvük, hogy egyetlen emberi előőrs sem maradhat meg a többi nélkül. Ez biztosítékot jelent a csillagközi háború ellen, de egyben az uralkodás záloga is a birodalom vezetősége számára – a rendszer azonban nem hibátlan, és erre néhányan rájönnek.
Egy tudós az élete kockáztatásával próbálja tudatni az uralkodóval, hogy a birodalom az összeomlás szélére került. Az egyik kereskedőház sarja ördögi összeesküvés nyomaira bukkan. Az Egyesülés új császárnője pedig veszélyes hazugságokkal és árulással kénytelen megküzdeni, miközben körülötte kitörni készül a forradalom. Míg mindhárman versenyt futnak az idővel, hogy megmentsék az emberi civilizációt, az ellenfeleiknek egészen más terveik vannak.
Hát, elég grandiózusnak tűnik…
Nem maradhatnak ki felsorolásunkból a gyerekkönyvek sem, ezek közül pedig a Mia és a macskamedve-cukiságot kell kiemelnünk. Udo Weiglt ugyanis a legalapvetőbb gyermeki bájjal írja le Mia történetét, aki szupermagányos, mert nincs egy barátja sem. Egy szép nap azonban egy költözős doboz megmozdul és a gumicukros üvegedényben felfedez valami egészen szőrös és puha dolgot.
Méghozzá Karlót, a macskamedvét.
Mia megörül, hogy új barátja lesz, viszont hamar kiderül, Karlo nem osztja ugyanezt a lelkesedést. Először el akarja üldözni Miát és családját, de ahogy ez egy ilyen regényben lenni szokott, végül mégis összehaverkodnak.
