Kultúra
Budapest, 2013. február 15.
Orbán Viktor miniszterelnök újságot olvas, mielőtt interjút ad élő adásban a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában, a Magyar Rádió stúdiójában 2013. február 15-én.
MTI Fotó: Kallos Bea

Hét vers, amivel indokolt lenne teleírni Orbán Viktor utcáját

Bordás Gábor
Bordás Gábor

újságíró. 2017. 04. 12. 13:32

Rendkívül ötletes meglepetéssel készültek ismeretlenek Orbán Viktor számára a költészet napján, Arany János A walesi bárdok című művével terítették be a Cinege utcát, a krétával felírt szöveg éppen a miniszterelnök kapujáig tartott. A pompás akció hatására eszünkbe jutott még néhány vers, amit ugyancsak érdemes lenne házhoz vinni a kormányfőnek.
Korábban a témában:

Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm… (részlet)

Siralmas énnéköm te tűled megváltom,
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom;
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

(…)

Engöm elúntattak az magyari urak,
Kiízték közőlök az egy igaz Istent.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Legyön Isten hozzád áldott Magyarország,
Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Bajza József: Sóhajtás

Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám!
Miattad vérzem én.

Miattad zeng panaszt
S örök bút énekem:
Sötét felhőd alatt
Ez élet gyász nekem.

Oly sok küzdés után
Örvény s hullám közűl
Segélni part felé
Egy csillag sem derűl.

Ki szívet alkotál,
S belé érzelmeket,
Szeretni lángolón
Hazát és nemzetet;

Kinek hatalma szab
Törvényeket, határt!
Oh népek Istene!
Küldj egy reménysugárt.

 

Madách Imre:  Nép szava

A nép szava fenyítő üstökös,
Feltűnik olykor – elhalaványúl.
Kigúnyolják, – de egyszer visszatér
S kihányja a földet sarkaibúl.

 

Ady Endre: A gyáva hatalmasok

Parancsolnak, de gyönge hittel,
De elbánnak a komisz szeliddel.

S ha vár a népség szépet tőlük,
Van nekik mindig jó fagyos téljük.

S ha jár a Sors és Sorsot járnak,
Ők gajdolnak elébe a Nyárnak.

Óh, nagy dolga a dolgosoknak
Milyen kevés a hatalmasoknak.

Nagy pulyaságban milyen gyávák
S mégis a mi erőnket kivánják.

 

József Attila-töredék

Állás nélkül élek, akár a madár,
idestova másfél esztendeje már.

Vásárcsarnok nyirkos boltjai alatt
hordott ölem nyálkás, bő kosarakat.

Mintha fojtogatnék, eltorzult kezem
deresen hüvöslő drótköteleken.
Voltam könyvügynök, ki nem olvas, de ád
Móriczot, Shawt, Barbusse-t, Cocteaut meg Zolát.

Kerek kenyerek közt vékony kenyeres,
ki száz karajt ád el, mig egyet keres

Nem volt szalonnám s min piritnám, tüzem,
lucskos padon háltam, harmatos füvön.

tehetségem pusztul vígasztalanul

 

Orbán Ottó: A rómaiakhoz

Sérült társadalom sérült elitet produkál.
Ha a bosszús egek haragját hallom mennydörögni,
kinézek az ablakon, hogy lássam,
nem a hordó döng-e az aznapi szónok alatt?

Száz évet ugorni helyből? Szép elgondolás.
Kár, hogy valami mindig közbejön, például a nép;
bogárzik százfelé, büdös kocsikban utazva seftel,
behajlított karral mutatja, mit hova.

Minden utópia fő baja az, hogy szembe süt;
a vezető jobbra-balra tekeri a kormányt, majd árokba fordul,
vagy görcsösen tartja a jól bevált irányt,
míg belevakul s a tömeg közé lövet.

Politikusnak alig marad több, mint a szájalás.
A dolgok többnyire önsúlyuk szerint mozdulnak arra, amerre.
Ritka, hogy emberkéz taszít egy jót a földgolyón,
és abból is ki tudja, mi lesz, miféle jövő?

Őrült hiheti csak, hogy májusban kinyílnak szóvirágaitok,
de őrült az is, aki sértődötten télnek gondol minden évszakot,
s nem számít meg akár még nektek is valamennyi esélyt.
Nevezzük bárhogy: az élet, a sors, az istenek,

egyszóval a végtelen kapacitású, por képében lebegő agyvelő
több lehetőséggel számol, mint amennyi koponyánk rakterébe fér,
s bár ő maga dermesztő közöny, a működése lázas újrakezdés –
kriptaajtón lép ki csillaga, bűzlik és ragyog.

 

Petri György: A Dunánál

Szép nagy folyam ez, több rokonomat belelőtték,
úsztak lótetemek, hullák ’44-ben,
szovjet hadiszállítmányok később.
Jött azután Bős–Nagymaros, így aztán
elúszott a Duna is.
Kedves Attila, Duna nincs már.
Hol vagyunk már attól,
hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny.
A Te Dunád már nincs. Gyorsforgalmi út.
Nem lehet, nem érdemes már odamenni.

*

Dunaalmás sincs már,
ahol oly sokat ültünk
Mayával a „Zúgónál”
– ez egy hajdanvolt
vízi malom környéke –, ahol
(ésszerű mértékben!)
duzzasztották a vizet.
Dölyfös weekend-falu lett.
Újgazdagok lepték el. Úri rablók.
Csupán a temető! Az még
olyan, amilyen volt.
És még mindig ott van
Csokonai Lillájának a sírja.*

*(Hacsak el nem lopták
temető-fosztogatók.
A sírkőrablás mára ún.
húzóágazat lett.)

*

A múlt századi szép álmok:
Duna-konföderáció! Értelmesek voltak.
Éppen ezért elvetendőek. Térségünkben
soha nem tengett túl a racionalitás.
Ésszerű megbékélésre semmi remény.
Hosszú távon fognak vegetálni, növekvő
nyomor közepette, a nemzeti tébolydák.
De azért…! Én azt mondom, hogy NEM.
Hagyjunk már végre föl a reménnyel.
Lehet élni hit és perspektíva nélkül.
Már Horatius is megmondta: „Carpe diem!”
Vagyis éljünk egyik napról a másikra.
Jövő nincs.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

383356 17: The execution bed sits empty on Death Row April 25, 1997 at Texas Death Row in Huntsville, Texas. About 450 prisoners are on the Row. Texas has the most executions in the US each year. The inmates are executed by lethal injection. (Photo by Per-Anders Pettersson/Liaison)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.