A műemlékem.hu magazinban jelent meg Rezi Kató Gábor őskoros régész összefoglalója a több, mint két évszázada vizsgált Baradla-barlangban talált friss leletekről.
A szakember szerint
Ez persze nem zárja ki azt a tényt, hogy a leletek száma még ma is hétről hétre gyarapszik, így az egykor itt élt emberek életmódjáról és mindennapjairól is mind több információ áll rendelkezésünkre.
Egyre biztosabbá válik, hogy az újkőkor folyamán egy jelentősebb település terült el a barlang előterében – erre a nagy mennyiségű megsemmisített objektum, illetve a bükki kultúrához tartozó csoport házai, kemencéi, tűzhelyei és temetkezései engednek következtetni.
Arra azonban nem áll rendelkezésre nyomós bizonyíték, hogy ősemberek a barlang mélyebb pontjain is éltek volna huzamosabb ideig, bár néhány vitatott hitelességű felfedezés, illetve leírás ezt az elméletet látszik támogatni. Ezek közül kiemelkedik Jakucs László geológus 1962-ben megjelent könyvének egy részlete, mely egy kisméretű, természetes cseppkőüregben talált, két gyerekhez tartozó csonttöredékekről, bronznyomokről és egy cseppkőből faragott tárgyról számol be.
Negyven évvel később, 2002-ben Rezi Kató Gábor a Hangversenyteremben talált hasonló maradványokat, valamint egy díszítetlen újkőkori tál töredékét, két évvel ezelőtt pedig az ELTE BTK Régészeti Intézetének kollégái a Réka-ágban bukkantak újszülöttcsontvázra egy cseppkőmedencében, illetve egy résbe rejtett emberi koponyára és vázcsontokra.
1910-ben Márton Lajos és Kadic Ottokár tett még meglepőbb megfigyeléseket:
A kiemelt csontokat egy másik, nagyrabecsült szakember, Hillebrand Jenő végezte, aki eszközök nyomát vélte felfedezni a tűzhely körül talált csontok felületén.
Rezi Kató mindezeket az információkat rendszerezve úgy véli, hogy a belső tér nem szolgált mindennapi élettérként, sőt, sokkal inkább volt rituális tér, melynek több pontján ugyanazok a szertartások zajlottak. A számos alkalommal megújított tüzelőhelyek körül több esetben is szakrális tárgyakká vált kerámiadarabok, illetve emberi csontok bukkantak fel, melyek az esetek jó részében fiatal egyedekhez tartoztak.
Felmerül tehát a kérdés:
A következő években a korábbi leletek, illetve az új felfedezések segítségével jó eséllyel egyre többet tudunk majd meg a kőkori emberek ünnep- és minennapjairól, így talán még ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.
