Kultúra

Milla Jovovich elpusztíthatatlan, mi viszont örökre meguntuk a Kaptár-sorozatot

Zsótér Indi Dániel
Zsótér Indi Dániel

videó-szerkesztő, kontentgyáros . 2017. 01. 26. 19:00

A Kaptár-sorozat végre befejeződik. Reméljük. Egyelőre minden jel erre utal.
Korábban a témában:

Akkor minek nézed, ha nem tetszik???

Fogják írni a kommentelők, én meg egyfelől mondhatom, hogy mert az a munkám, hogy megnézek filmeket és a legjobb képességemhez mérten új perspektívákat bemutatva segítek értelmezni,  próbállak meggyőzni vagy lebeszélni egy-egy filmről kedves kommentelő, így vigyázva vélt vagy valós szellemi/lelki fejlődésedre. Elismerem, ez baromi nagyképűen hangzik, de tényleg

ezt csinálja egy kritikus.

Ezért néztem meg. Sőt, hogy minél szélesebb tájékoztatást nyújtsak, hétvégén letekertem a negyedik és ötödik részt is. Az előtte lévő hármat már láttam. Miért? Mert addig bírtam a reménykedést. Reméltem, hogy lehet valami ebből a szériából, de nem. Ehhez kapcsolódik az “Akkor minek nézed, ha nem tetszik???” kérdésre adandó második, egyben hosszabb válaszom is.

A videójáték-adaptációs filmek, nem annyira régen, a 90-es évek óta próbálnak helyet találni maguknak a filmműfajok népes zsánerkavalkádjában. Az elsők között alighanem a ’93-as Super Mario Brothers film, azt követően pedig a két nagy verekedős játék a Street Fighter és a Mortal Kombat nyitotta meg az utat, az azóta is nagy álmokat dédelgető, mégis inkább nyomorult és minden valószínűség szerint elátkozott műfaj, a videójátékból adaptált filmek előtt.

Lényegében az első próbálkozás óta nem volt képes értékelhető alkotást piacra dobni senki a világon. Számomra ugyan akad egy-két kivétel: a harsány macsóskodás csimboraszójaként is értelmezhető egész pofás akciófilm, a 2005-ös D.O.O.M és a 2010-es Prince of Persia a maga kedves, romantikus kalandfilmeket idéző világával egészen közel tudtak kerülni a szívemhez. Azért gyorsan tegyük hozzá, hogy ezek sem nevezhetők a filmkészítés magasiskolájának. A nagy áttörést idén MINDENKI az Assassin’s Creed mozifilmtől és Michael Fassbendertől várta, akiről kiderült, hogy még az ő neve sem biztosíték mindenre, nem beszélve még a tavalyi, Warcraft-film csúfos kritikai bukásáról, amit csak az igazán elvakult, a negatív kritika miatt önérzeteskedő orkimádók tudtak kicsit megmenteni a teljes anyagi bukástól. A nyomorult kritikusoknak pedig leginkább mindkét esetben a fájdalmas, hosszantartó szenvedést megelőző halált kívántak a rajongók.

Ezúton is köszönjük.

Érdekes egyébként megfigyelni, hogy míg a videójátékokon alapuló filmek nem nagyon javulnak, addig a játékiparra komoly hatást gyakorol évről évre a film mind művészi, mind pedig technológiai szempontból. Erről bővebben itt beszélgettünk.

Jó, ne okoskodjál már annyit! Mi van a Kaptárral?

A Resident Evil eredetileg egy 1996-os japán túlélőhorror-játék volt, amire igen nagy hatást gyakorolt George A. Romero, a zombifilmek keresztapja, és az éppen fellendülő horrorjátékok iránti megnövekedett kereslet az Alone int the Dark című játék miatt, melyből az adóvisszatérítésért filmeket csináló, szabadidejében kritikusokat bokszmeccsre invitáló Uwe Boll is rendezett filmet 2005-ben. Azóta három animációs film és öt élőszereplős mozifilm készült a játékból Milla Jovovich, azaz Alice főszereplésével. Ám most úgy néz ki, hogy Jovovich kisasszony egy időre szögre akaszthatja a zombiölő-szettet, mivel a hatodik (aminek találóan sikerült az Utolsó Fejezet alcímet adni) résszel – mindenki nagy megkönnyebülésére – véget ér a sorozat, Alice pedig örökre elmotorozik a posztapokaliptikus senkiföldje utolsó járható autósztrádáján a naplementébe.

Nézzük meg a trailert:

A Resident Evil – mely a magyar keresztségben Kaptár nevet kapta, pedig mennyivel viccesebb lenne a Rezidens Gonosz mint cím – tipikusan az a filmszéria, amit azért lehetett hatszor is eladni, mert senki nem emlékezett rá, hogy mi történt az előző részekben (pedig minden rész elején összefoglalják az alkotók, hátha tényleg nem emlékszik rá senki), így jóformán ugyanazzal a forgatókönyvvel (haha) hat ugyanolyan történetet meséltek el. Íme:

  • Alice magához tér valahol és semmire nem emlékszik
  • Alice működő dolgokat talál ami éppen jól jön neki (motor, autó, elemlámpa, fegyver)
  • Alice megküzd valami bestiális mutáns, high-tech zombival azon dolgok segítségével, amiket az előző jelenetben talált
  • Alice céltalanul megy és nem ért semmit, aztán valahogy megért dolgokat (üzenet, egy túlélő, esetleg videófelvétel vagy ahogy a legújabb részben a Vörös Királynő nevű program tolmácsolásában)
  • Alice rajtaüt a Védernyő Vállalaton/ A Védernyő Vállalat foglyuk ejti Alicet
  • Alice kiszabadul/ Alicet kimentik
  • Alice és új barátai (akik vagy kimentették vagy akikkel egyszerűen csak szembetalálkozott valahol) közösen megütköznek a Védernyővel és/vagy mutáns, high-tech zombikkal
  • Legalább egy ember kezdetben nem bízik Aliceben aztán mégis, ha pedig nem, akkor kínok között meghal az ellenség által
  • Az új barátok közül valakiől kiderül, hogy áruló, később meghal
  • Alice és a maradék túlélő túlélik a Nagy Ütközetet
  • Alice félreérthetetlenül közli, hogy neki még dolga van nem állhat meg és elsétál/elmotorozik/elautózik a távolba

A hatodik rész története szerint (a legfőbb pontokban tényleg egyezik minden a fentiekkel) a hősöknek vissza kell térniük a vírus kiindulásának helyszínére Mosómedve városba (Raccoon City), hogy a város alatt húzódó Kaptárban valamit csináljanak (nem spoilerezek ha azt mondom, hogy meg kell menteniük a világot) amire pont 72 órájuk van, mert ha nem, akkor a világon megsemmisül az utolsó négyezer ember akik amúgy azért jók, mert ebben a világban mindenki rossz aki a Védernyő Vállalattal kokettál, aki meg nem, nos azok a jók. Ennyire egyszerű.

… és ezzel mi a baj?

Kérdezhetné a kommentelő, aki mindegyik filmet látta, játszott a játékokkal (melyek közül épp most jött ki a hetedik rész) és nem érti,  valakinek hogy lehet ilyen cinikus és lesújtó véleménye szeretett filmsorozatáról. Szó se róla, ha valaki élvezi azt, hogy még egy egyszerű sétálás is 12 plánban van bemutatva, melyeket (nem viccelek, számoltam) átlagosan 2-3 másodpercenként vágás követ, annak ez a rész se lesz unalmas. Amúgy nehogy azt higgye bárki is, hogy az akciójelenetek emiatt olyan nagyon remekbe szabottak. Ha felülemelkedünk a hiteltelenségen feltűnik, hogy ezen kívül még kifejezetten ötlettelenek is ezek a szekvenciák. Csak nagyon gyorsan vannak vágva. Ennyi. Ez a látvány: a gyors vágás. Az pedig nem ötletesség, csak szimpla baromság, hogy a

szögbelövőnek torkolattüze van…

Mivel forgatókönyvi és színészi teljesítményről egyáltalán nem beszélhetünk, marad hát az operatőri munka, ami hátha jó. Talán ez az egyetlen olyan szegmense a filmnek, amiért egészen picit lelkendezni lehet. Bizonyos helyszínek kifejezetten hangulatosra sikerültek, tényleg egy videójátékban érzi magát az ember. Például amikor a nagy, kihalt, oszlopos teremben egészen bizonyosan ólálkodik valamilyen lény a sötétben, Alice-nél pedig csak egy harminc méter hosszú lánc van, amivel megvédheti magát, na az kifejezetten működik és erős pár perce a filmnek. De ezen kívül? A város le van pusztulva, (csomószor láttuk), sok az élőhalott  (csomószor láttuk) robbannak dolgok (csomószor láttuk). Ez a film igazából semmiben nem különbözik az előzőektől: pont olyan unalmas, logikátlan és olcsó mint a többi. Igazán kár lenne ehhez a filmhez ennél többet hozzáfűzni.

A kommentelő most azt várja, hogy vonjak mégis valami végkövetkeztetést.Azon  érdemes lehet elgondolkodni, hogy miért lesznek olyan borzasztóan rosszak a fentebb taglalt játékadaptációk. Talán egyfelől azért, mert az alkotók elintézik annyival ezeket a forgatókönyveket, hogy hát a rajongóknak ez jó lesz így. Kis csihi-puhi, kis fan-service a játékmenetből, vagy utalás egyik-másik részre, és ezzel kész, el van intézve. Nézzed paraszt, ahogy a jó csaj henteli a szörnyeket! Félreértés ne essék, egy percig sem akarom azt állítani, hogy a Kaptár eredeti koncepciója ennél sokkal többet tudna, valahogy mégis hiányoznak olyan fontos dolgok ebből a filmből (meg általában a játékadaptációkból) mint az azonosulható problémák, a karakterívek, átélhető élethelyzetek – persze miért kérem számon, hogy legyen egy apokalipszis átélhető, ja mondjuk, mert ott van a The Walking Dead vagy Az Út. Igaz utóbbiak képregény- vagy regényadaptációk, de egy játék esetében sokkal lazább a történet (persze nem minden esetben) amivel így azt lehetne csinálni amit csak akarnak. Hát, mégsem teszik.

Erős a gyanúm, hogy amíg a stúdiók nem hajlandóak több időt és rendes forgatókönyvírókat szánni egy-egy projektre, hiába, hogy elméletileg ez volt az utolsó Kaptár mozi, ítéletnapig retteghetünk, hogy mikor jön a váratlan folytatás.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.