Picture taken on October 17, 2008 shows French conductor and composer Pierre Boulez conducting the SWR Symphony Orchestra during the opening concert of the Donaueschinger Musiktage music festival in Donaueschingen, southern Germany.
French composer, conductor Pierre Boulez died at the age of 90 on January 5, 2016 in Baden-Baden, southern Germany. / AFP / dpa / Rolf Haid / Germany OUT
Kultúra

Meghalt Pierre Boulez

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 01. 06. 13:09

A világhírű francia zeneszerző, karmester kilencvenéves korában hunyt el.

A kortárs zene kimagasló alakját kedden érte a halál otthonában, a németországi Baden-Badenben, családja azonban csak szerdán közölte a hírt. Pierre Boulez a nemzetközi zenei avantgárd egyik vezető személyisége és a kortárs zene egyik legismertebb alakja volt. Karmesterként is nagy tiszteletnek örvendett.

Egy acélgyáros fia volt. Kisgyerekként különösen érdeklődött a matematika és a zene iránt. Lyonban folytatott matematikai, mérnöki és zenei tanulmányai után a párizsi konzervatóriumban tanult zeneszerzést, vezénylést és zeneelméletet. A század egyik legnagyobb hatású zeneszerzéstanára, Olivier Messiaen növendéke volt, megismerkedett a tizenkét hangra épülő dodekafóniával és a szeriális zenével, amely a zeneművet számsorok segítségével előre meghatározott hangok kiválasztott sorára építi.

Huszonkét évesen egy újonnan alapított párizsi színházi társulat zenei vezetője lett, és maradt is csaknem egy évtizedig. Első művei, a fuvolára és zongorára írt Szonatina, valamint az 1. zongoraszonáta az 1940-es évek közepén születtek. Boulez fiatalon szélsőséges nézeteket vallott, a múlt eltörlésére, az operaházak felégetésére, a Mona Lisa elpusztítására szólított fel.

Nem azért jöttünk a világra, hogy csak nézzük és elfogadjuk.

Idővel higgadtabb lett, de véleménye nem sokat változott, csak rájött, hogy mérsékeltebb módszerekkel nagyobb hatást érhet el.

1946-ban indította útjára a Petit-Marigny-koncerteket, majd az ötvenes évek első felétől szervezte a modern zene megszólaltatására szakosodott Domaine musical (zenei tér) előadásokat, amelyeken maga is vezényelt. Zeneelméletet és zeneszerzést tanított Darmstadtban és Bázelben, később az amerikai Harvard Egyetemen is. Nagy hatást gyakorolva zeneszerzők nemzedékeinek egész sorára. Zenepedagógiai munkássága mellett zeneelméleti műveket is jegyzett.

Párizsba 1970-ben tért vissza, amikor Georges Pompidou elnök személyesen kérte fel egy elektronikus zenével foglalkozó intézet, az IRCAM megalapítására. Az intézet keretében hozta létre az Ensemble InterContemporain nevű zenekart, amely a kortárs zene nemzetközi hírű műhelyévé fejlődött, és amelynek művészeti igazgatója 1979 és 1991 között Eötvös Péter volt.

Karmesteri karrierje 1958-ban kezdődött a német Südwestfunk Orchestra élén, nemzetközileg azután lett elismert dirigens, hogy Széll György meghívta a Clevelandi Szimfonikusokhoz. Később a zenekar állandó vendégkarmestere lett. Volt a BBC Szimfonikusok és a New York-i Filharmonikusok zenei igazgatója – utóbbi poszton Leonard Bernsteint követte -, rendszeresen vezényelte a chicagói és a bécsi Filharmonikusokat.

Vezénylési stílusa egyszerű és világos volt, minden teatralitást nélkülöző apró mozdulatai kizárólag a zenekarnak és a zenéről szóltak, pálcát nem is használt. Elsősorban a 20. századi mesterek – Berg, Schönberg, Sztravinszkij – előadásával vált híressé, de repertoárja Mozarttól Ligeti Györgyig terjedt. Őt tekintették Bartók Béla egyik legihletettebb tolmácsolójának, és ő mutatta be Franciaországban Alban Berg Wozzeck című operáját.

Többször vezényelt Magyarországon is, egyebek közt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A szaksajtóban “zenei sztálinistának” is nevezték (a múlt század zenéjében fordulópontnak tekintett, 1955-ös Gazdátlan kalapács című művének premierje előtt 50 próbát tartott a zenekarnak), ugyanakkor a vele dolgozó muzsikusok áradoztak kedvességéről.

Bár egykor az operaházak felégetését javasolta, legendásak voltak operainterpretációi, különösen Richard Wagner Ring-tetralógiájának értelmezése, amelyet Patrice Chéreau rendezővel 1976-ban valósított meg a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Azt vallotta, hogy “a zene legalább annyira tudomány, mint művészet”, célja a zenei anyag racionális elrendezése volt.

Komponistaként a folytonos kísérletezés jellemezte, szeriális korszaka után a hatvanas években a véletlen zenei alkalmazása felé fordult. A nézeteit összegző Alea című cikke nyomán terjedt el az aleatória kifejezés – az alea latinul kockát jelent, és a cím utalás Stephan Mallarmé Kockavetés című versére -, foglalkoztatta az elektronikus zene is. Mallarmé versei ihlették Pli selon pli, Paul Klee képei Termékeny föld című zeneművét, a svájci képzőművészről könyvet is írt.

Az idős művész nagy álma volt, hogy operát írjon Samuel Beckett Godot-ra várva című darabjából. Pierre Boulezt kitüntették a berlini művészeti díjjal (Berliner Kunstpreis), a Polar zenei-díjjal, a Wolf-díjjal, a német operának tett kivételes szolgálataiért a Wilhelm Pitz-díjjal. 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét Bartók zenéjének fáradhatatlan és színvonalas népszerűsítéséért. Mintegy kéttucatnyi felvételét – köztük több Bartók-albumát – jutalmazták Grammy-díjjal, birtokosa volt a japán Preamium imperiale díjnak, és tiszteletbeli karnagya volt a berlini Staatskapellének.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Ajax' Dutch head coach Peter Bosz celebrates with supporters after winning the UEFA Europa League semi-final football match between Olympique Lyonnais (OL) against  Ajax Amsterdam, on May 11, 2017 at the Parc Olympique Lyonnais stadium in Décines-Charpieu near Lyon, southeastern France.  / AFP PHOTO / PHILIPPE DESMAZES
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.