Kultúra

Felnőni hülyeség – A kis herceg kritika

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

hypevadász. 2015. 11. 06. 17:45

Kockázatos vállalás volt, de sikerült: A kis herceg új animációs feldolgozása épp olyan érzékeny, emberi, elgondolkodtató felnőttmese lett, mint az eredetije.
Korábban a témában:

Adott egy nyúlfarknyi kisregény, amelynek sorait annyiszor és annyiféle céllal idézték már, hogy kontextusból kiemelve akár elhasználtnak is érezhetnénk – mégis, A kis herceggel az a furcsa helyzet, hogy bármely szállóigéje ötezredjére hallva sem kevésbé érvényes. A sokszor emlegetett örök érvényűség, ugye. Az ilyen művek ragyogó holdudvarába a jóérzésű alkotó nem, vagy csak nagyon óvatosan merészkedik be: mégis, mit ragozza a nyilvánvalót? Ennek ellenére a Kung Fu Pandát is jegyző Mark Osborne idei vállalása már első előzetesével azt sejttette, hogy a zömében francia stáb nemzeti hősükhöz méltó tisztelettel nyúlt az alapanyaghoz. A kész produktumot látva sem kellett csalódnunk: kedves, humoros, még akció is akad, mégis a jóféle szívfacsarás a fő élmény.

Modernizálás vagy cukormázba forgatás helyett a film a klasszikus mesét a maga puritán szépségében hagyja, a jelenhez kapcsolást egy kerettörténetben kapjuk meg. Főhősünk egy megfelelési kényszeres kislány, akit még nála is megfelelési kényszeresebb édesanyja egyedül nevel, mivel apu egy szép napon kilépett a családból, létezésére csak az évente, a szülinapjára érkező felhőkarcolós hógömbök emlékeztetik főhősünket. Nem mintha édesanyja sokkal közelebb lenne, inkább menedzser, mint szülő: minden percet pontosan beosztva, megtervezve, előre eldöntve felrajzolta lánya életének vonalát, az elitiskola osztályelsőségétől a legjobb egyetemeken át valami az övéhez hasonlóan hajtós, törtető munkahelyig. Épp a kiválasztott magániskola miatt költöznek új házba, ez indítja be a bonyodalmakat is: a szomszédban élő bohókás öregúr örökre megváltoztat mindent. Ő ugyanis A Pilóta maga, aki bevezeti a kislányt az emlékeiben őrzött kis herceg történetébe. A kislány pedig közben megtanul néhány látszólag felesleges készséget, mint például az álmodozás, a kalandvágy vagy a nevetés.

Fotó: A Company Hungary

A történet két szintjét vizualitásában is teljesen egyértelműen szétválasztja a film: a kis herceg meséjét megejtően gyönyörű, stop motion technikával felvett papírmasé világ kelti életre, míg a kerettörténet a mai rajzfilmek „szimpla” 3D animációs látványvilágát követi. A két, egymástól merőben eltérő megoldás a különbözőségek ellenére sikerült úgy egymás mellé tenni, hogy nem ütnek el egymástól, ráadásul a kiválasztott két technika tökéletesen rímel a két szint tartalmára is: kézműves technika a régi történethez, ultramodern 3D a jelenkori kerethez. A stop motion-részek különösen látványosak, ezt hívja az angol eyecandy-nek, de a keretsztori animációja sem marad el ettől, a „tipikus” technikát képes megoldásaiban kreatívan használni, és az is szépen szolgálja az üzenet céljait, hogy távol maradva a gyerekfilmek édibédi színvilágától nem fél steril, nyomasztó színeket is használni.

És ahogy a látvány sem fél a sötétségtől, a tartalom is bátran gázol bele a fájdalomba. Nagyon nem tipikus gyerekfilm ez, volt is nagy csend a moziban – sokért nem adnám, ha úgy tíz-tizenöt, reprezentatív mintavétellel kiválasztott gyerek elmesélné nekem, hogy mit élt át a film közben – van kényszer, magány, szorongás, van fásultság és géppé silányulás, sőt halál és gyász is akad. Mégis, mindennek ellenére a végső üzenet mégsem szomorúbb, mint az átlagos emberélet, ellenkezőleg, a házmester-virtus, a szolgalelkű csinovnyik-lét és a fogyasztási kényszer ellenében foglal állást, és életigenlésre tanítja a nézőit. Egészen pontosan felnőtt nézőit, akik, míg a gyerek ki tudja, mire gondol, a moziterem sötétjét kihasználva némán sírdogálnak, mert amilyen alapvető dolgokat is képes elfelejteni a gyerekkor frissességét maga mögött hagyott agy, nekik még mindig el kell mondani néha, hogy „kezdjetek el élni”.

A kis herceg (The Little Prince) – színes, francia animációs film, 108 perc – 8/10

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

US actress Sharon Stone arrives on May 21, 2013 for the screening of the film "Behind the Candelabra" presented in Competition at the 66th edition of the Cannes Film Festival in Cannes. Cannes, one of the world's top film festivals, opened on May 15 and will climax on May 26 with awards selected by a jury headed this year by Hollywood legend Steven Spielberg.     AFP PHOTO / LOIC VENANCE / AFP PHOTO / LOIC VENANCE
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.