Úgy tudom, hogy a Crossing Lines – Határtalanul forgatása előtt már dolgozott néhányszor Horvátországban.
Igen, először a hatvanas években forgattam itt a Kelly hősei című filmet. És képzelje, majdnem meghaltam forgatás közben: a szívem megállt néhány másodpercre. Valódi halál közeli élményem volt. Feltűnt előttem a fénylő alagút, és elindultam rajta. Víziómban még azt is hallottam, ahogy a film producere táviratozik az akkori feleségemnek, hogy nem szükséges Horvátországba jönnie, mert hazaszállítják a holttestemet. Aztán valahogy mégsem nyelt el az alagút, és visszatértem. Még nem akartam meghalni. Ezt követően egy ideig kómában feküdtem.
Arra is emlékszik, hogy ez pontosan hol történt?
A pontos helyszínre már nem, de lehet, hogy talán a mai Szerbia területén és nem Horvátországban volt. A hatvanas években ez a két ország az akkori Jugoszláviához tartozott, és mi sok helyen forgattunk. Már nem tudom pontosan beazonosítani, hogy mikor, melyik területen voltunk. Egyébként remek színészekkel játszottam abban a filmben.
Sokat változott Horvátország a hatvanas évekhez képest?
Rengeteget, ez már szinte egy teljesen új világ. Amikor először itt jártam, Tito volt hatalmon, és a jugoszláv hadsereg még második világháborús Sherman tankokkal büszkélkedett. Amikor két évvel ezelőtt Triestben dolgoztam, ellátogattam Umagba, arra a helyszínre, ahol annak idején forgattunk. Sajnos a szálloda, ahol a hatvanas években laktunk zárva volt, mert renoválták, de egyébként szinte semmi mást nem ismertem fel a környéken.
Nem csak Horvátország változott az évek alatt. A televízió műfaja is nagyon más ma, mint ötven évvel ezelőtt.
Ég és föld! A színészi karrierem elején nagyon kevés komolynak tekinthető televíziós produkció készült Kanadában. Még igen fiatalon Angliába mentem tanulni, és ott játszottam először televíziós programokban. Ha jól emlékszem, akkoriban csupán négy csatorna működött az Egyesült Királyságban. Hihetetlen nem? Ma több száz csatornán jön az adás, és egyik-másik igazán kiváló. Ezen kívül sorra készülnek a magas színvonalú televíziós programok is. Vegyük például A törvény nevében című sorozatot. Fantasztikus produkció. De nem kell messzire mennünk a példáért, a Crossing Lines – Határtalanul is kiváló sorozat. Mivel nyomozós műsorról van szó, az epizódok alaptörténete mindig egy bűneset, amelyet a nyomozóknak meg kell oldani. Ugyanakkor a sorozat nagy hangsúlyt fektet a karakterek és az emberi kapcsolatok árnyalt bemutatására is. Az évad során a főszereplők közötti kapcsolatok nagyon élethűen fejlődnek és változnak.
Ön sorozatot néz többet vagy mozifilmet?
Azt azért nem mondanám. Persze sok sorozatot nézek. A forgatásra is hoztam magammal néhányat, hogy behozzam a lemaradásomat. Esténként a szállodai szobámban megnézek néhány epizódot, amiről lemaradtam. Nálam van például a Fargo, amit nagyon szeretek. Mindent egybevéve azonban mégis azt kell, mondjam, hogy több filmet nézek, mint sorozatot. Moziba sajnos kevesebbet járok, mint régebben, de csak azért, mert túl sokat vagyok úton. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy néha se sorozatot se mozifilmet nem nézek. Az elmúlt napokban focimeccsek szegeztek a tévékészülék elé. Számomra azonban még a meccsnél is izgalmasabb szórakozás látni, ahogy a feleségem végigszurkolja a mérkőzéseket.
Nyáron ünnepeli a nyolcvanadik születésnapját, és számtalan új produkcióban szerepel. Mi a titka? Honnan van ennyi energiája?
Josif Brodski, az Amerikába emigrált Nobel-díjas orosz költő 1988-ban tartott egy beszédet a Michigani Egyetemen. Beszédének a következő volt a nyitómondata: “Ez a legjobb nap az életedben, innen már csak lefelé vezet az út.” Aztán az előadás közepén megállt, és azt mondta: “Próbálj meg mindig szenvedélyesen élni, mert a szenvedély az unalom legjobb ellenszere.” Igaza volt. Én soha nem unatkozom, mert a munkám iránti szenvedély rengeteg energiát ad.
