Kultúra

Le kellett menni kutyába

Kiss Gábor
Kiss Gábor

2011. 10. 20. 14:52

Decembertől ismét Kopaszkutya a mozikban: dokumentum, fikció és koncert elegye. A főszereplők, Földes László, Deák Bill Gyula és Póka Egon harmic év után szembesülnek önmagukkal.

Hobóék a Kopaszkutya kettő forgatásán (Hobo, Szomjas György, Deák Bill Gyula)Megnéztük a forgatást, beszéltünk a szereplőkkel – galéria!
Fotó: Neményi Márton

„A Kutya Magazintól jött valaki? Senki? Meg vagyok sértve” – kezdi Hobo (Földes László) a rendhagyó sajtótájékoztatót a Tabánban, pontosan ott, ahol 1980-ban több tízezer ember előtt lépett föl a Hobo Blues Band (HBB). A lemezt betiltották, csak 1993-ban jelent meg, a koncert részletei viszont láthatók az egy évvel későbbi Kopaszkutya című filmben, amelyet szintén kis híján betiltottak, de aztán igazi kultfilm lett: több mint egymillióan látták Magyarországon.

„Semmilyen hirdetés nem volt, mégis 35 ezren eljöttek” – emlékszik vissza Szomjas György rendező, majd felmutat egy fára. „Oda ült föl egy srác, hogy jobban lásson, jó kép volt a filmben”. Szerinte az akkori film nagy erénye, hogy megmutatta: létezik egy alternatív kultúra, amely képes működni a hivatalos kultúrpolitikától függetlenül is.

A szárazkolbász iránti vonzalom

“Standard elem volt a zenélés mellett a jó kajálás és a jó beszélgetések” – magyarázza Hobo, felidézve, hogy amikor először utaztak egy Barkasban Deák Bill Gyulával, az énekes előhúzott szimatszatyrából (katonai gázálarc-táska) két kolbászt, és megkérdezte: Lacikám, nem akarsz egyet kardozni? Hobo arra is emlékszik, hogy Bill kabátujjában tartotta a fémpénzeket, hogy legyen kéznél a snóblizáshoz.

“Korszakalkotó volt a Kopaszkutya – mondja Bill – nekem különösen, hiszen korábban azt mondták, hogy a fél lábammal nem vagyok színpadképes. A zenekar viszont ragaszkodott hozzá, hogy én is énekeljek.”

Hobo szerint a Kopaszkutya azért is lett nagy siker, mert a HBB karrierje felfelé ívelt akkoriban. Olyan dalok hangzottak el a filmben (pl. Édes otthon, Kőbánya blues, Hosszúlábú asszony), amelyeket kiállták az idő próbáját. Bár ő nem ezt a korszakot és lemezt, hanem a néhány évvel későbbi Vadászatot tartja a zenekar csúcsteljesítményének. “Én mindig azt játszottam, amit jónak találtam, nem céloztam meg társadalmi rétegeket. A blues nem a szegények zenéje, hanem mindenkié. A HBB-nek nem volt előzménye, és utánunk sem járt senki ezen az úton” – mondja a 66 éves Hobo, aki koncertjeivel és színházi estjeivel már több mint száz fellépésen van túl idén.

A zenészek azóta külön irányokba indultak el, de mindenki hű maradt a blueshoz. Póka Egon, a HBB egykori basszusgitárosa például saját zenekarában játszik, emellett a Kőbányai Zeneiskolában tanít. “180-an járnak az iskolánkba, ma is sok tehetséges gyerek van. Küzdenek, de a világ ma sajnos nem erről szól, laboratóriumban állítják elő a zenéket, ipari a közeg” – mondja.

A dal ugyanaz marad

A Kopaszkutya 2. egyfajta visszatekintés lesz, kiderül, hogy az akkori szereplők mit csináltak azóta. „Nagy dolog, hogy egy csomó mindent elmondhatunk, amit akkor nem lehetett, vagy elfelejtettünk beletenni a filmbe – magyarázza Hobo. 30 év, a blues és mi – ez a mottója a Kopaszkutya 2.-nek, amely nem a harminc évvel ezelőtti film folytatása, hanem fikció, dokumentum és koncert keveréke. Alapja a februári Hobo-koncert, amely Szomjas György szerint csúcspontja volt az elmúlt 30 évnek. Két nap alatt 22 ezren voltak a Sportarénában.

A koncerten a rendező stábja csak a közönséget filmezte, hogy lássa a reakciókat, és azt, hogy a fiatalok is kívülről fújják a hetvenes évek végén született dalokat. “Ennek olyan súlya van, hogy pusztán ez is indokolja a Kopaszkutya 2.-t ” – mondja Szomjas. Az új film egyik kuriózuma, hogy lesz benne egy olyan résznek a rekonstrukciója, amelyet ki kellett vágni a 30 évvel ezelőtti filmből.

Második budai kutyavásár

A Kopaszkutya 2. nagyrész önerőből készült, kis költségvetéssel. Az alkotók szerint egy efféle játékfilm elkészítésére  senki nem adna 300 millió forintot. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma 3,5 millió forinttal támogatta. Szomjas György azt mondta, nem lát fantáziát abban, hogy Andy Vajnánál pályázzanak támogatásért.

Kutya még nincs a filmben, de keresnek. Egy hónap múlva, november 20-án válogatást rendeznek a Tabánban. Várják azok jelentkezését, akik úgy gondolják, hogy kutyájuk illene a filmbe. A film bemutatója december 9-én lesz. A tervek szerint a bemutatót zenés bulival kötik össze, élő kapcsolással jelentkeznek egy időben több budapesti és vidéki moziban.

Tűrt kategória – Interjú Szomjas Györggyel
Lesz egy jelenet az új filmben, amely a régiből kimaradt. Miről szól?
Ezt nem szeretném elárulni. Legyen elég annyi, hogy szovjet katonák szerepeltek benne.
Miért vonzott tömegeket a tabáni koncert, majd a film?
A dalokban nem voltak politikai utalások, ezt nem is engedték volna, mégis kifejezték a szabadság iránti vágyat. „Le kell menni kutyába” – ez volt a címadó dal refrénje. Ez azt jelentette, hogy lebújva, alámerülve ki kellett lépni a kontrollált rendszerből. A Kopaszkutya szerencséje volt, hogy nem tudták hová besorolni, “rockfilmként” műfajilag holltérbe került. A film Aczél György “három T-s rendszerében (tiltás, tűrés, támogatás) a tűrt kategóriában volt.
El tudná képzelni, hogy fiatal rockzenészekről a Kopaszkutyához hasonló filmet forgasson ma?
Nem követem közelről a magyar rockzenét. Azt hallom, hogy szkeptikusok a zenészek, mert műanyag világban élünk. Ezt persze másutt én is érzékelem. Szeretem a bluest ma is, de mostanában inkább a népzenével foglalkozom, például Halmos Bélával dolgoztam. Szenzációs fiatalokkal találkozom a táncházakban, jó zenészekkel, akikben megvan a tűz.
vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Illustration of a long shadow European Union flag with  a no trespassing signal
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.