És ez bizony ritka alkalom a világtól elzárt sztálinista királyságban, ahová már az országba történő beutazás is kisebb bürokráciai rémálom. A gyakorlatilag ellenségnek tekintett amerikai TV-stáb forgatásának engedélyeztetése lehetetlen küldetéssel érhetett fel.
A riporter, Will Ripley meg is jegyzi, hogy ezelőtt 12-szer járt Észak-Koreában és ebből mindössze 2-szer léphetett be valakinek az otthonába.
A most meglátogatott család egy társasház 13. emeleten lakik, ahová a legtöbbször gyalog kell felmenniük, mivel a lift a gyakori áramkimaradások miatt nem működik.
A nappaliban járva természetesen rögtön láthatjuk, hogy a családi fotók mellett a falon függnek az elhunyt, istenített vezetők: Kim Ir Szen és Kim Dzsongil portréi is.
A berendezés kora igen kevertnek tűnik: észrevehetünk egy meglehetősen régi hűtőt, de egy lapos tévét is. Nem mintha sok csatornát lehetne fogni rajta.
Észak-Korea fővárosában jellemzően a kiváltságos státuszú társadalmi rétegek, a Koreai Munkáspárthoz hű emberek lakhatnak, például a hadsereg vagy az államapparátus tagjai és családjuk.
Még ezek a puritán körülmények is luxusnak számítanak az országban, ahol a vidéki lakosság gyakran éhezik, egyik napról a másikra él, és ahol a belföldi utazás szigorú engedélyhez kötött.
