Külföld

Putyin végre elcseszett valamit

Kerner Zsolt
Kerner Zsolt

¯\_(ツ)_/¯. 2016. 08. 24. 07:00

Korábban a témában:

Kevés ravaszabbnak és ügyesebbnek tűnő vezető van jelenleg a világban, mint Vlagyimir Putyin. Az orosz elnöknek sikerült elérnie, hogy Oroszország akkor is erős legyen, amikor valójában gyenge. Mert hogy Oroszország rég volt annyira gyenge, mint most. Az olajár bezuhanása nagyon megviselte az orosz gazdaságot, ami a gyakorlatban képtelen volt a hatalmas nyersanyagkészletén kívül bármit felmutatni a Szovjetunió szétesése óta, amire kereslet lenne a világban.

A gazdasági gyengeséget Putyin agresszióval és ügyeskedéssel ellensúlyozza. Ukrajnát, és rajta keresztül Európát folyamatosan sakkban tartja, miután egy komplett országot alázott meg azzal, hogy könnyedén elfoglalta a Krímet. Közben fél Európa szélsőjobbja (és néha szélsőbalja, bár a különbség egyre kevésbé számít) orosz zsoldon él.

Az oroszok fizetik az Európa elhülyülésében elég fontos szerepet játszó kamuhír-oldalak nagy részét, ahogy a menekült- és amerikaellenesség mögött is rendszeresen ott vannak. Az orosz titkosszolgálatok hátsó kapukon és korrupt politikusokon keresztül szivárognak vissza Kelet-Európába, és aktívabban dolgoznak, mint valaha. A cél az, hogy Európa folyamatosan a belső konfliktusaival legyen elfoglalva, és ne legyen képes egységes fellépésre egy külső fenyegetéssel szemben. Közben pedig véletlenül se bízzon az egyetlen valódi potenciális szövetségesében, az Egyesült Államokban.

Úgy tűnik, hogy Putyin butaságra és paranoiára épülő politikája iszonyatosan sikeres, Oroszország pedig gyakorlatilag megállíthatatlan.

Pedig ez egyébként nincs így. Hiába sikerült a szíriai konfliktust is leuralnia, Oroszország rengeteg hibát követ el a térségben, és nagyon komoly feszültségei vannak Szíriában is.

A szír polgárháború régóta nagyhatalmak játszótere. Irán és Oroszország azt szeretné, hogy Aszad hatalmon maradjon, a szunnita arab világ pedig ennek az ellenkezőjét. Ahogy a törökök is, annyival kiegészítve, hogy a kurdok se erősödjenek meg a határaikon. A nyugati hatalmak leginkább azt szeretnék, hogy ne lepje el őket többmillió háború elől menekülő muszlim, és ha lehet, Oroszország se nyerjen, de ezen kívül kevés ötlet van arra, hogy pontosan mit is kellene csinálni.

Irán és Oroszország tehát jelenleg természetes szövetségesek a Közel-Keleten. Irán azért támogatja Aszadot, mert nem szeretne szunnita kormányt Szíriában, Oroszország pedig azért, mert a nagyon kevés külföldi szövetségeseinek egyike. Mármint azok közül, amelyek nem tartoznak nagyon szorosan az orosz érdekszférához. A másik ilyen ország eddig Irán volt.

De most történt egy elég nagy törés a két ország kapcsolatában. A múlt héten az oroszok nagy lelkesedéssel világgá kürtölték, hogy Irán megengedte nekik, hogy használják az egyik légibázisukat. Az, hogy Oroszország a nyugat-iráni Hamadan-bázísról indíthatott légitámadásokat a szír ellenzék ellen sokkal komolyabb ügy, mint elsőre gondolnánk. Irán katonailag elég zárt ország, a második világháború óta nem engedélyezte senkinek, hogy külföldi csapatokat állomásoztasson az ország területén.

A putyini média lelkesen be is számolt arról, hogy mennyire szorosak lettek a két ország kapcsolatai. Csakhogy azzal nem számoltak, hogy az irániak erre nem annyira büszkék.

Egy hét múlva ki is dobták az orosz gépeket a Hamadanról.

Vége lett a bulinak. Az irániak azt mondták, az oroszok elárulták a bizalmukat, és nem tartották magukat a megegyezéshez. Ez valószínűleg azért lehet, mert Irán azt kérte, a bázis használatát egyelőre tartsák titokban. Ők ugyanis fel voltak készülve arra, hogy az iráni belpolitikában nem lesz olyan egyszerű eladni az orosz szövetséget, mint fordítva.

Mert a szíriai érdekközösségen kívül nem sok kapcsolat van a két haderő között. A szíriai harcok nagy részét iráni katonák és a libanoni Hezbollah vívják. Az oroszok csak légitámogatást adnak hozzá. Ezért az emberveszteségek nagy része is az irániakra hárul. A szír kormányhadsereg egyszerűen vállalhatatlan, az irániak szinte csak megvetéssel nyilatkoznak róluk. Az oroszok viszont jobban szeretnek a szír katonákkal tárgyalni, mert sokan közülük pont Oroszországban tanulták a szakmát. Ez elég sok koordinációs problémát jelent a két félnek.

Nagyon fontos vita van Izrael körül is, amit gyakorlatilag Irán legnagyobb ellensége. Az izraeli külpolitika is hasonlóan gondolkodik, mert Izrael képes bármilyen félbolond szunnita terrorcsoport támogatni, ha arról van szó, hogy a síita Hezbollah és Irán rosszabb helyzetbe kerül tőle. Az izraeliek rettegnek a síitáktól, ami egyébként kicsit furcsa álláspont. Az Iszlám Állammal ugyanis nem lehet tárgyalni a Hezbollahhal viszont igen. Érthetetlen, hogy Izrael miért fordítva próbálja. (Egyébként azért, mert eddig egyedül a Hezbollah tudta látványosan legyőzni Izraelt bármilyen háborúban.

Oroszország viszont nagyon szoros diplomáciai kapcsolatot ápol Izraellel, főleg azért, mert egymillió orosz zsidó él az országban.

És nem csak Iránnal nem lesz soha olyan szoros az orosz kapcsolat, mint az Putyin szeretné, de az új baráttal, Törökországgal sem.

Erdogan elnök az utóbbi pár hétben látványosan közeledik Oroszországhoz, és ezzel párhuzamosan egyre jobban távolodik az Egyesült Államoktól és Európától. Ebben nyilván szerepe van az Erdogan elleni puccsnak is, amelyről a törökök nagy része azt gondolja, hogy az Egyesült Államok állt mögötte. Törökország és Oroszország hirtelen annyira jóban lettek, hogy még az orosz vadászgép lelövését is elfelejtették egymásnak, pedig amiatt majdnem sikerült eljutni a harmadik világháborúig.

De ennek a látványos közeledésnek mindig lesznek határai, például pont Szíria miatt is. Oroszország és Törökország érdekei látványosan ellentétesek Szíriában. Annyira, hogy amíg az oroszok nyíltan támogatják Aszad kormányát, Törökország ennél sokkal kevésbé nyíltan támogatta a szunnita terrorcsoportokat.

Addig, amíg Szíriában ennyire szemben állnak, Törökország nem fog látványosan eltávolodni a NATO-tól. Még akkor sem, ha Putyin egyébként tökéletesen kielégíti Erdogan egoizmusát. Az elnököt ugyanis nagyon zavarta az, hogy a puccs utáni kegyetlen leszámolásért elítélték a nyugati hatalmak. Oroszország természetesen soha nem csinált ilyet, hülyén is nézett volna ki, ha pont ők szólalnak fel az emberi jogok védelmében. Ezt pedig Erdogan sem felejtette el, többször is elmondta, hogy Putyin végig kiállt mellette, amikor ő vissza akarta adni a hatalmat a népnek a vélt vagy valós árnyékhatalomtól Törökországban.

Eddig egészen jól hangzik, hogy Oroszország nem fogja csellel leuralni a világot (ha nem hangzik jól, rosszak a prioritásaid), de nagy kérdés, hogy milyen hatással lesz az az egész a konfliktus fő forrására, Szíriára.

Aleppó továbbra is a világ egyik legnyomorúságosabb helye, és a XXI. század egyik legdurvább katasztrófája egyben.

Amiben az oroszoknak kifejezetten nagy szerepe volt. Az orosz hadsereg negyedannyi idő alatt beelőzte az Iszlám Államot a megölt civilek számában. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármilyen változást, vagy akár csak egy sima tűzszünetet sikerülne elérni Aleppóban. De hatalmas kérdés, hogy milyen hatással lesznek erre az egészre Oroszország új és volt barátai.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.